Az arad-hegyaljai szaktekintély szerint nőtt a minőségi borfogyasztás az elmúlt években
Fotó: Dorozsmai Endre
Balla Géza arad-hegyaljai borászt tüntette ki első határon túli szakemberként idén a Magyar Bor Akadémia. A ménesi borvidék legismertebb képviselőjével a kitüntetésről, az erdélyi borászat felzárkóztatásáról, a szakoktatásról és a fiatal borászok indulásáról beszélgettünk.
2018. december 15., 09:482018. december 15., 09:48
2018. december 15., 09:492018. december 15., 09:49
– Mennyire érte meglepetésként a hír, amikor Zilai Zoltán, a Magyar Bor Akadémia elnöke egy héttel ezelőtt bejelentette, hogy önnek ítélték oda a 28. év bortermelője Magyarországon címet?
– Nagyon meglepődtem. Az első húsz másodperben el sem hittem, alig ébredtem rá, hogy ez mégis valóság. Már az óriási meglepetés volt számomra, amikor felhívtak telefonon, és közölték velem, hogy a legtöbb szavazatot kapott első öt borász egyike vagyok. Arra gondolni sem mertem, hogy abból az ötből netán én leszek a befutó. Négy olyan fantasztikus borászt neveztek meg, akiket már az elmúlt években is többször jelöltek erre a címre, mindannyian a szakma élmezőnyébe tartoznak. Egyrészt határon túli borász vagyok, másrészt először kerültem bele ebbe az ötös csoportba. A következő napokban jöttem rá, hogy ez 35 éves szakmai tapasztalatomnak az elismerése, a kitüntetés ugyanakkor a ménesi borvidéknek is szól.
Első határon túli borászként Balla Géza nyerte el az Év bortermelője Magyarországon címet.
– A rendszerváltás után ezt az erdélyi borvidéket ön tette híressé magyar nyelvterületen és Európában egyaránt...
– Ez a borvidék több száz éve ismert Európában és az anyaországban, csak hát az elmúlt száz évben olyan időszak volt, amikor teljesen elfeledkeztek róla. Van, aki ismerte, de nagyon kevesen tudták, mire képes.
Megpróbálom újra megismertetni a borfogyasztó közönséggel ezeket a hagyományos fajtákat. Nem könnyű feladat, mert a borpiacon ádáz küzdelem folyik, de tesszük a dolgunkat.
– A borpiac világszerte globálissá vált, beleértve az Egyesült Államokat, Ausztráliát és Európát. A hatalmas választékban van-e hely hagyományos erdélyi szőlőfajtákból készült borok számára?
– Régóta harcolok azért, hogy ismertessük meg a nagyközönséggel azokat a hagyományos fajtákat, amelyek évszázadok óta fellelhetők Erdélyben. Nem kell a franciákkal, az olaszokkal, a nagy világfajtákkal versenyeznünk.
Ha fehér fajtákat említek, ki kell emelnem az érmelléki borvidék egykori híres szőlőjét, a bakatort, amelynek újratelepítésével több lelkes borász foglalkozik manapság.
– Az italpiacon is ádáz küzdelem folyik, hiszen a sörök és a röviditalok egyre nagyobb karéjt szeretnének kihasítani az ágazatból. Milyen manapság a bor megítélése?
– Valóban ádáz a küzdelem, de igazából az a legnagyobb veszély, hogy a különböző szeszes italokat gyártó nagy cégek háttértámogatásával rémhíreket terjesztenek a borfogyasztásról. Mi nem tudunk velük versenyezni, a borászat mögött nincsenek akkora pénzek. Az mindenképpen jó hír, hogy az utóbbi években nőtt a minőségi borfogyasztás. Igaz, még sokat kell ezért dolgozni.
Az édes borok inkább borkülönlegességek. Fontos, hogy a borászok a minőségi borokat kereső vásárlók szegmensével tartsák a kapcsolatot, őket célozzák meg, ha talpon akarnak maradni.
– Miként lett önből borász?
– Szilágysomlyó környékéről származom, ahol gyönyörű fehérborokat készítettünk a családban. A termelőszövetkezet idejében is mindig volt annyi szőlőnk, hogy a családnak egyik szürettől a másikig legyen bora. Édesapámnak és nagyapámnak olyan borai voltak, hogy bárkit nyugodt lélekkel meg tudtak kínálni. A szilágysomlyói agrártechnikum elvégzése után kerültem Kolozsvárra, ahol a kertészeti szakon szereztem mérnöki diplomát borászatból. Kihelyeztek a ménesi borvidékre, a barackai szőlő- és borászati állami gazdasághoz. Kezdő borászmérnökként kezdtem, és felkapaszkodtam a szamárlétrán a vezérigazgatói székig.
Balla Géza 35 éves szakmai tapasztalatát ismerték el a díjjal
Fotó: MTI
– Mikor döntötte el, hogy váltani kell, azaz saját vállalkozásba kezd?
– Ehhez a döntéshez hozzájárult az is, hogy elkezdték visszaadni az embereknek a földterületeket. A rendszerváltást 2600 hektár szőlőssel megért állami gazdaságnak 1997-re már semmi területe nem maradt. Másrészt én
1999-ben alapítottam meg a saját szőlészeti és borászati cégemet. Lassan vásároltam fel a területeket a volt tulajdonosoktól, mára eljutottam 120 hektárig. Az összes telepítés 80 százaléka vörös, 20 pedig fehér szőlő. 2003-ban doktoráltam, és 2012-ben döntöttem el, hogy már rendelkezem akkora tapasztalattal és szaktudással, hogy azt érdemes volna átadnom fiataloknak: azóta tanítok a Sapientia egyetem kertészeti szakának szőlészeti és borászati katedráján.
– Milyen eséllyel indul ma egy fiatal szakember ebben a szakmában?
– Jók az esélyei nálunk is és szerte Európában, ha szereti ezt a szakmát. Persze egyéni vállalkozóként nem könnyű létrehozni saját borászatot, oda tőke kell. Például egy tízezer literes acél erjesztőtartály 13–15 ezer euróba kerül, és akkor még nem beszéltünk a járulékos felszerelésekről. Az EU-csatlakozás óta már lehet pályázni berendezésekre és technológiára, elég sok olyan borászgazda van már Erdélyben, akik pályázatokat nyertek. Ez az ágazat azonban nem olyan, mint a kereskedelem, hogyha valaki jó időben és jó helyen van, milliókat tud rövid idő alatt keresni. A saját nyereségből itt lehetetlen olyan fejlesztéseket kifizetni, amelyekkel minőségi boraink a világpiacon is megállják a helyüket. Ehhez pályázatok vagy bankhitel kell. Hazai körülmények között a borászok ritkábban folyamodnak hitelekhez, így marad a pályázati lehetőség, amihez szintén elő kell teremteni az önrészt. De bármennyire is nehéz legyen az indulás, mindenkit arra bátorítok, hogy próbálja meg. Ha valaki szereti a borászatot, és ért hozzá, akkor a várt sikerek előbb-utóbb megérkeznek. Elsősorban a jó minőségű bor révén, amit ha a fogyasztók szeretnek, akkor megfelelő áron lehet értékesíteni. Mindig elmondom:
– Mennyire fontos a családi támasz ebben a szakmában?
– Nagyon fontos. A mienk ugyan már nem családi vállalkozás, hiszen 120 hektár óriási területnek számít, de 5–10–15 hektáron családi vállalkozásban már remek borokat lehet készíteni egy-két külső munkatárs segítségével. Tudni kell, hogy itt nincsenek nappalok, éjszakák vagy hétvégék, amikor munkáskézre van szükség. Nálunk a család valamennyi tagja ebben a szakmában dolgozik, a legkisebb fiam, a kilencéves Dávid is borász szeretne lenni. A család támogatása nélkül nehéz ezt végigvinni.
– Talál-e megfelelő munkaerőt szőlészetének művelésére?
– Ne is kérdezze, mert ez a legnehezebb része a vállalkozásomnak! A szőlészet nagyon munkaigényes, rengeteg kézi munkaerőt feltételez.
Manapság nagyon nehéz munkaerőt találni, a jó munkás pedig egyre drágább. De igazából nem lehet munkaerőt találni, ez óriási probléma. Nem tudom, hogy mit fogunk tenni. Lehet, én is arra kényszerülők, mint mások: külföldről, Ázsiából hoznak be munkaerőt. A kézimunkát el lehet végeztetni velük, de ami a legfontosabb, nincsenek szakmailag jól képzett munkások sem. Hiányoznak a gépészek, a traktorosok, a különböző szőlészeti gépek hozzáértő kezelői. Akik vannak, azokat csak jó fizetéssel lehet megtartani. Az évi jövedelem feléről is le kell mondanunk, hogy egyáltalán munkást találjunk.
Oláh Emese személyében marad a magyar alpolgármester Kolozsváron, miután a pénteken megalakult új közgyűlés újabb négy évre bizalmat szavazott az RMDSZ politikusának.
Őzgidát szabadítottak ki egy portáról a Máramaros megyei rendőrök, az orgazda ellen eljárást indítottak.
Wittner Mária 1956-os szabadságharcos emléke előtt tisztelegtek, kiállítást is megnyitottak Marosvásárhelyen.
Templomokat lehet meglátogatni egy új kezdeményezés keretében, amit a Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KRE) indított a múzeumok éjszakája mintájára.
A súlyos pénzbüntetés és a hatósági tilalom ellenére továbbra is üzemeltettek egy homok- és kavicsbányát az Arad megyei Újpanád (Horia) környékén. A környezetvédelmi felügyelőség újabb bírságot szabott ki, és elrendelte a tevékenység felfüggesztését.
Napjaink Európájában – így Romániában és Magyarországon is – nincs fontosabb kérdés, mint a népesedés ügye, hogy mi, magyarok, románok, európai emberek, be tudjuk-e lakni ezt a földet – jelentette ki Kövér László házelnök Kolozsváron.
Beiktatták tisztségébe pénteken Soós Zoltánt, Marosvásárhely újraválasztott polgármesterét, és a helyi közgyűlés is megalakult, melyben az RMDSZ-nek van a legtöbb képviselője. Soós a parttalan vitáktól hangos képviselő-testület támogatását kérte.
A brassói regionális kórház projektjét az USR-s önkormányzat „túlméretezte”, amikor módosított az eredeti terven – jelentette ki Brassóban tartott pénteki sajtótájékoztatóján az egészségügyi miniszter.
Az új, szakmai kutatások fényében fogalmaz meg javaslatokat a kisebbségi diákok románnyelv-oktatására összpontosító, szakmai szempontú beadvány, amellyel az oktatási minisztériumhoz fordult a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ).
Köröz a rendőrség egy ismeretlen gépkocsivezetőt, aki csütörtök este halálra gázolt egy 67 éves gyalogost Aranyosegerbegy (Viişoara) község területén, majd elhajtott a baleset helyszínéről.
szóljon hozzá!