A szégyenérzet ellenére is egyre nagyobb az igény az idősotthonok szolgáltatásaira

Lesújtó helyzetbe került a romániai idősgondozás. A lakosság hangsúlyos elöregedésével egyre nagyobb teher nehezedik a reális szükségletek töredékét kiszolgáló intézményrendszerre – ismerte el a napokban Marcel Boloș, az Európai Beruházások és Projektek Minisztériumának vezetője, amikor egy 80 millió eurós európai uniós pályázati projektet bocsájtott közvitára. A miniszter szerint Romániában közel egymillióra rúg a 65 év fölöttiek száma, akik valamilyen szinten gondozásra, segítségre szorulnak.

A romániai statisztikák ilyen szempontból is lesújtóak: az idősotthonokban mindössze 12 500 hely áll rendelkezésre, ami a valós igények töredéke.

A szakminisztérium RMDSZ-es államtitkára, Hegedüs Csilla az új projekttel kapcsolatban a Krónikának elmondta, hogy a meghirdetésre kerülő pályázatból többek között új szociális lakásokat lehet építeni az idősek számára. Az uniós forrás lehetővé teszi az egyéni szociális lakások rehabilitációját, napközi otthonok korszerűsítését, illetve otthoni ápolási szolgáltatásokat.

Az otthoni idősgondozásra pályázó szervezetek feladatai közé tartozik a mozgásképtelen személyek öltöztetése, etetése, a velük történő kommunikáció, az ételkészítés, bevásárlás, takarítás, mosás,

az otthonon kívüli mozgás elősegítése és kísérés, az adminisztráció, a vagyonkezelés és egyéb szociális szolgáltatások. Az integráltan nyújtott kiegészítő szolgáltatások közé tartozik az orvosi ellátás, a munkaterápia, a pszichoterápia, pszichopedagógia, a szociális, jogi és információs tanácsadás.

,,A közeljövőben megjelenő pályázatra akkreditált állami és magán szociális szolgáltatók jelentkezhetnek a helyi hatóságokkal együttműködve” – mutatott rá portálunknak Hegedüs Csilla.

A valós szükségletekhez képest azonban az idősgondozást szolgáló uniós pályázati keret túl kevés pénzt jelent, hiszen a rendszerváltás óta eltelt 33 esztendőben a román állam alig vett tudomást erről a szociális szakterületről. A nyugdíjasotthonokba beutalt személyekért hosszú éveken át mintegy száz lejt fizettek, ami a szociális intézmények kiadásaihoz képest jelképes összegnek számít.

Ezzel magyarázható, hogy

az önfenntartóvá vált magán szociális szolgáltatók havi díjai a nagyvárosi öregotthonokban ötezer lej körül kezdődnek,

amit a nyugdíjasok többsége önerőből nem tud kifizetni. Csak abban az esetben van esély egy magán szociális intézménybe bekerülni, ha a család havonta fedezi a nyugdíj és a költségek közötti különbözetet. Akinek erre nincs lehetősége, az a helyi önkormányzatok vagy az egyházak által fenntartott időskori intézményekbe várhat bebocsájtásra, ahol a várakozási lista akár több év is lehet. De hosszú a várakozási idő a magán szociális szolgáltatóknál is, hiszen mindenhol korlátozott a helyek száma.

Kolozsváron jelenleg húsz öregotthon működik és mindenhol hosszú várakozási lista fogadja a jelentkezőket.

A kivételek közé tartozik a Kolozsvártól 45 kilométerre fekvő aranyosszéki Bágyonban működő öregotthon, ahol még vannak üres helyek, de jellemző módon a szüleiket elhelyezni akaró családtagok elsősorban a városi intézményeket keresik. Sógor Géza, a bágyoni Irgalmasság Házát működtető Misericordia Egyesület vezetője szerint a faluhelyen fenntartott öregotthonok azért nem annyira kedveltek Romániában, mert az időskori szociális intézmények lakói kilencven százalékban városiak.

,,Faluhelyen még mindig nagy szégyen, ha valaki idősotthonba kerül, ezért a család mindent elkövet, hogy lehetőleg otthon gondozzák a szülőket, de a fiatalok külföldre távozásával egyre kevesebb a lehetőség erre” – fogalmazott a Krónikának Sógor Géza.

Az 1999-ben indult aranyosszéki öregotthon 15 éven át azon ritka erdélyi szociális intézmények közé tartozott, ahol a kisnyugdíjasokat is fogadták, a különbözetet pedig nyugat-európai adományokból finanszírozták. Sógor Géza szerint ennek a korszaknak azonban vége szakadt, mert

már nincs kitől összekoldulni a szükséges pénzt, a nyugati támogatások elapadtak.

Ma már Bágyonban is csak úgy tudnak fogadni idős lakókat, ha a havi 3400 lejes díjat az érintett, vagy a család kifizeti. Ami még mindig jóval olcsóbb, mint a kincses város ötezer lej fölötti havi költsége személyenként.

A Misericordia Egyesület vezetője szerint megszaporodtak a vállalkozásszerűen induló szociális intézmények, ami azt jelenti, hogy működtetőjük profitorientáltan nagy összeget ruház be induláskor, így jó fizetést tud adni a szakszemélyzetnek, és korszerű a berendezés. A valódi szociális érzékenységre alapozó intézmények ezzel a trenddel nem tudnak lépést tartani, hiszen az ápolóknak, nővéreknek kínált fizetések jóval alacsonyabbak, így nehezebb megfelelő személyzetet is toborozni. Idéntől ugyan a román állami támogatás jelentősen nő – az intézményekbe befogadott idős személyek után ezer lej az új ,,fejkvóta” –, a három évtizede tartó közömbösséget ez mégsem tudja hirtelen megváltoztatni.

Sógor Géza örvendetesnek tartja a hírt, hogy a román kormány az otthoni idősgondozásra is nagyobb hangsúlyt fektet, ez az intézkedés azonban csak azokon tud érdemben segíteni, akik az otthoni háztartásban önellátóak, így elegendő, ha valaki naponta fél órára vagy egy órára meglátogatja őket. A rendszernek az a nagy hibája, hogy

a szociális szervezetek által vállalt otthoni beteggondozást végzők minimálbér körüli havi juttatást kapnak, ami túl kevés pénz ahhoz, hogy erre kapható munkavállalók dolgozzanak.

A teljes otthoni ellátásra szoruló idősek helyzete még nehezebb, hiszen ha nincs mellettük családtag, az állami támogatás szintén kevés ahhoz, hogy napi 24 órás ellátást biztosítsanak a beteg számára.

Sógor szerint az egyetlen járható útként legtöbbször a hosszú várakozási listás idősotthonok kerülnek közelképbe, amitől a legtöbb szépkorú irtózik, hiszen megszűnik megszokott otthoni környezete. Ezzel is magyarázható, hogy ezekben a szociális intézményekben viszonylag rövid az ittartózkodók túlélési esélye.

és egyre több az Alzheimer-kóros ember, aki speciális gondozást igényel. Az elmúlt 24 évben nálunk is több száz idős ember fordult meg, és többségüket sajnos kikísértük a temetőbe” – fogalmaz a Krónikának Sógor Géza.

Az egyesület vezetője elismeri, hogy az idősek otthonai nem jelentenek ideális helyet az élet vége fele közeledő emberek számára, de a családtagok szétszóródásával keletkező kényszerhelyzet orvoslására még mindig ez jelenti a legjobb megoldást.