Az egykori vármegyeháza Aradon, ahol a magyar kormányküldöttség és a Román Nemzeti Párt vezetői közötti tárgyalások zajlottak. Ma az Arad megyei önkormányzat tulajdona
Fotó: Pataky Lehel Zsolt
December 1-je Románia nemzeti ünnepe: 106 évvel ezelőtt ezen a napon nyilvánították ki a gyulafehérvári népgyűlésen jelenlévők az erdélyi románság csatlakozási óhaját a Kárpátokon túli Román Királysággal. „Nagy egyesülésként” őrizte meg a román közemlékezet ezt az eseményt, amelyet Aradon készítettek elő, ezért a helyi román politikum és az értelmiségiek jelentős csoportja az egyesülés bölcsőjének, a modern román állam „előszobájának” nevezi a Maros-parti várost. Király András nyugalmazott történelemtanárral, az aradi Szabadság-szobor Egyesület elnökével, korábbi RMDSZ-es parlamenti képviselővel, tanügyi államtitkárral beszélgettünk a korabeli magyar politika felelősségéről, az aradi tárgyalásokról, a román közigazgatás bevezetéséről, a be nem tartott gyulafehérvári ígéretekről, a magyar közösség jövőjéről.
2024. december 01., 08:212024. december 01., 08:21
2024. december 01., 13:202024. december 01., 13:20
– Hajlamos a román közbeszéd 1918. december 1-jét az újkori román állam „születésnapjaként” említeni, de közjogi értelemben az állam csak jóval a nagy egyesülés után alakult meg, nemde?
– Így van, és ezt rég le kellett volna szögezni a román közbeszédben, hogy 1918. december 1-je, a gyulafehérvári nagygyűlés csak egy fórum volt, amelyen „a Román Királyságon kívül eső területek kinyilvánították egyesülési óhajukat” Ó-Romániával, és ezt fogadta el az 1223 választott képviselő és a népgyűlés, amelyen állítólag 100 ezren voltak. Ezen a népgyűlésen felolvastak egy nyilatkozatot, amelynek a harmadik pontja miatt vitatkozunk ma is, vagyis amelyben
Merthogy az 1923-as alkotmány szentesítette az egyesülést – addig csak egy provizorátus volt ezeken a területeken –, és Romániát mint egységes nemzetállamot határozta meg.
– 1918. november 13-án és 14-én Aradon folytak a tárgyalások a Károlyi-kormány nemzetiségi minisztere, Jászi Oszkár és a Román Nemzeti Tanács vezetői között. Ezért nevezik a románok az egyesülés „politikai fővárosának” Aradot?
– Hogy valóban az-e, véleményem szerint nézőpont kérdése. Az igaz, hogy a magyarországi és erdélyi románok három jelentős személyisége Aradon élt és munkálkodott: Ștefan Cicio-Pop vagy Pop-Csicsó István, Vasile Goldiș, azaz Goldis László, és Ioan Ignație Papp ortodox püspök, másként Papp Ignác János. Ők nyilvánosan elhatárolódtak 1918-ban attól, hogy a Romániával való egyesülésről beszéljenek. Amikor a Jászi-féle megbeszélések zajlottak, és Iuliu Maniu (vagyis Maniu Gyula), a Román Nemzeti Tanács alelnöke, majd elnöke hazajött Bécsből, és az újságírók megkérdezték, döntöttek-e arról, hogy lesz-e egyesülés vagy sem, azt mondta: „Mi nem beszélünk az egyesülésről Romániával. Nem beszélünk a magyar kormány által felajánlott svájci modellről sem. Nekünk az kell, hogy itt, a magyarországi és erdélyi területeken a románok határozzák meg saját sorsukat.”
A gyulafehérvári nagygyűlés centenáriumán elhelyezett emléktábla hirdeti az itt zajlott tárgyalásokat
Fotó: Pataky Lehel Zsolt
Egy újságíró megkérdezte Pop-Csicsó Istvánt, hogy „képviselő úr, mit szól ehhez?”, mire ő kijelentette: „Én már nem vagyok a magyar parlament képviselője, mert a feladatomat és szerepemet egy olyan magyarországi és erdélyi román közösségben képzelem el, amely független módon dönt a saját sorsáról.”
Véleményem szerint 1916-ban ez már egy eldöntött kérdés volt. Persze, ennek a teljesüléséhez több minden kellett, elsősorban az, hogy a központi hatalmak elveszítsék a háborút, másrészt – és erről is egyszer őszintén kell beszélni – a történelmi Magyarország politikai hibái, a kiegyezéstől a kisebbségekkel való viszony kialakulásáig. Ne felejtsük el, hogy a történelmi Magyarország alkotmánya is Magyarországot nemzetállamként határozta meg, amely maximális hajlandóságot mutatott az egyéni jogok megadására, de közösségi jogokról hallani sem akartak.
Vasile Goldiș köztéri szobra Arad belvárosában
Fotó: Pataky Lehel Zsolt
– Az erdélyi románok önrendelkezési törekvései, a nemzeti érzelem felerősödése, vagy a Román Királyság területszerzési szándéka vezetett végül is az unióhoz?
– Is-is. A nagyváradi Aurel Lazăr (Lázár Aurél) ügyvéd mondta, hogy „nem kell siránkozzon a magyar kormány”, mert a célja mindig az volt, hogy homogén nemzetállam legyen, és „most, a háború befejezésével Magyarország akkora lesz, mint a háború előtti Románia, viszont a lakóinak a 90 százaléka biztos magyar nemzetiségű lesz.” Ez elég cinikus megfogalmazás egy olyan politikustól, aki haszonélvezője volt az egyéni jogoknak, hiszen országgyűlési képviselőként dolgozott Budapesten, és semmilyen hátrányos megkülönböztetést nem szenvedett el. Persze, román oldalon ezt másképp látják, sőt kidomborítják az „elnyomást”, a „fejlődés gátolását”.
– Mi volt Arad, az aradi románság szerepe, amiért Nagy-Románia „előszobájának”, a nagy román egyesülés „bölcsőjének” nevezik?
– Másképpen ítélem meg én, itt élő magyarként, másként egy bukaresti román, s másként egy aradi román, aki úgy érzi, hogy ezzel egy kicsit fényezheti azt, ami a valóságban a feje fölött történt meg…
Az emeleti díszterem mellett másik emléktábla hirdeti a történelmi helyszín – román szempntok szerinti – jelentőségét
Fotó: Pataky Lehel Zsolt
A magyar kormány belement a találkozóba, aminek voltak előzményei, ugyanis november 9-én a Román Nemzeti Párt képviselői a magyar parlamentben kijelentették, hogy jogot formálnak 26 vármegye irányítására. Erre a Károlyi-kormány a nemzetiségi minisztert, Jászi Oszkárt küldte tárgyalni, és Jászival egy népes és jól képzett delegáció érkezett Aradra.
Felajánlott egy svájci, kantonszerű rendszert, amiben teljes önrendelkezést kapnak a kisebbségek azokon a területeken, ahol a nemzetiségi arány meghaladja lakosság 20-30 százalékát. Másnap megjött Maniu Gyula, s világossá tette, hogy semmilyen megegyezésről nem lehet szó, mert a döntés megszületett régebben. Ők – mondta – teljes hatalmat kérnek a 26 vármegyében! Erre délután válaszolt a magyar küldöttség 14 pontban, és változtatva a kantoni elveken,
Estére a magyar kormány képviselői megkapták a választ, hogy nem kell sem kanton, sem egyesülés, hanem teljes önrendelkezés – vagy annál is több: függetlenség – a 26 vármegyében. Megköszönték a beszélgetést, de nem született megegyezés.
Román nemzeti szimbólum, a Nagy egyesülés „bölcsője”, Ștefan Cicio-Pop egykori háza így néz ki manapság
Fotó: Pataky Lehel Zsolt
Viszont rá egy pár napra a Román Nemzeti Tanács Aradon tartotta a tanácskozást Pop-Csicsó István házában, ahol elhatározták, hogy összehívják december 1-jére, Gyulafehérvárra a nagy nemzetgyűlést.
Azért választották Gyulafehérvárt, mert közben folytak a tárgyalások a demarkációs vonalakról, s addig haladt előre az Antant, illetve a román királyi hadsereg.
Mintegy 894 ezer lejt utal ki a kormány a tartalékalapból a december 1-jei román nemzeti ünnep alkalmából Gyulafehérvárra tervezett rendezvények megszervezésére.
– A nemzetgyűlés után tehát még nem kezdődött meg a román közigazgatás bevezetése?
– Nagy-Románia határait francia segítséggel a román hadsereg taposta ki. 1918 novemberében, az aradi megbeszélésekkel egy időben Károlyi Mihály miniszterelnöknek Belgrádban volt egy tárgyalása a fegyverletételről, amelyen meghatározták a demarkációs vonalat: ez 100-150 kilométerre Aradtól keletre húzódott, viszont az Antant folyamatosan módosította, tolta nyugat felé. A román hadsereg 1918. november 10-én belépett az első világháborúba,
Tehát a demarkációs vonalat a franciák folyamatosan tolták nyugatra, és azért a román hadsereg nyomult előre, mert a fegyverszüneti egyezményben szerepelt, hogy az Antant és szövetségesei garantálják a rendet, és a franciák a románokat bízták meg. Az első döbbenet akkor született, amikor 1918 karácsonyán Kolozsvárt elfoglalták a románok, de a Károlyi-kormány szerint „ez is a fegyverszüneti megállapodás része”.
Akkor hozták azt a politikai döntést is, hogy a magyar közigazgatás csak a semleges zónában érvényesíthető. 1919 július végén, augusztus elején a francia hadvezetés jeles alakja, d’Espèrey tábornok tett pontot ennek az ügynek a végére, kimondva, hogy a magyarok elmehetnek a semleges zónába vagy attól nyugatabbra, attól keletre viszont román közigazgatást vezetnek be.
A volt vármegyeháza üléstermét, ahol Jászi Oszkár a románok képviselőivel tárgyalt, az elmúlt években restaurálták
Fotó: Pataky Lehel Zsolt
– Említette a Gyulafehérvári Nyilatkozat harmadik pontját, és azt, hogy az abban foglalt ígéreteket a mai napig sem váltotta be a román állam: mit tehet a magyarság, a politikai és civil szféra, az egyházak, a sajtó, hogy változzon valami ezen a téren?
– A román politikum ugyanabba a hibába esik, mint a magyar politikum 120 évvel korábban. Mindig a múltbeli sérelmeket hajtogatják, ahelyett, hogy azt néznénk, hogy közben kialakult egy teljesen más szemléletű világ. Fel kéne végre nőnie ahhoz, hogy itt kialakult egy kvázi Nagy-Románia. Besszarábia és még néhány „alkatrésze” a Daciának hiányzik ugyan, de szinte álmaik netovábbja teljesült, tehát érjék be ennyivel. A románság – ha úgy tetszik – jogfosztottsága már rég megszűnt, és
Ha azt akarják, hogy itt jól érezzem magam, és a velem együtt itt élő majd’ másfélmillió magyar is, akkor tessék megadni rá a lehetőséget.
Király András ny. történelemtanár, volt parlamenti képviselő és tanügyi államtitkár
Fotó: Pataky Lehel Zsolt
Nekünk meg tudomásul kell vennünk, hogy ez van – de ettől jó magyaroknak kell maradnunk, próbáljunk megtenni mindent ezért, s ebben kell a sajtó, az iskola, az egyház támogatást nyújtson. Hogy az legyen az üzenet: bár nem a saját hazánkban vagyunk, de a szülőföldünk olyan fontos nekünk, mintha a saját hazánkban élnénk. Vannak kapaszkodók már, mert például
Sajnos a szórványosodás általános jelenség, s ha elvesznek a végvárak, akkor a központi vár is gyengül. Igen, időnként fel kell emlegetni – és december 1-je egy ilyen alkalom –, hogy „megígértétek, de nem tartottátok be”, de közben nekünk meg kell legyenek azok a programjaink, amelyekkel a magyar közösséget erősíteni tudjuk.
Toleráns, európai szemszögből a románok a nemzetépítés momentumaként tekinthetnek 1918-ra, egy jobb jövő megalapozásaként a maguk, valamint Románia és Erdély valamennyi lakója számára – állapította meg a Krónikának adott interjúban Sorin Mitu kolozsvári történész.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Áprilistól a mezőségi szórványban folytatja lelkészi szolgálatát Ballai Zoltán, miután a Kolozsvár Felsővárosi Református Egyházközség presbitériuma megvonta tőle a bizalmat.
Elkezdődött az előkészítő osztályba való beiratkozás első szakasza, amely a tanügyminisztérium által jóváhagyott ütemterv szerint május 6-áig tart.
A romániai gazdák idén a tavalyinál is kevesebb hektáronkénti búzatermésre számíthatnak.
Elfogtak egy drogkereskedőt a rendőrök és a szervezett bűnözés elleni ügyosztály nyomozói Aradon. A 30 éves férfi épp túl akart adni több mint hét kilogramm kannabiszon, amikor elcsípték. A drogot több bűnjel kíséretében lefoglalták.
Petárdákkal űzték vissza az erdőbe azt a hárombocsos anyamedvét, amely kedd reggel bement a csíkszeredai 61-es hegyivadász dandár területére – nyilatkozta az Agerpres hírügynökségnek Bors Béla, a hargitai megyeszékhely alpolgármestere.
Meghalt egy férfi kedd reggel Beszterce-Naszód megyében, miután beesett egy csatornába és föld omlott rá.
Egy holttesthez riasztották, de kettőt húzott végül partra az Arad megyei katasztrófavédelmi felügyelőség (ISU) mentőegysége. Az elsőt nehezen tudták azonosítani: a rendőrség kedden közölte, hogy egy 44 éves aradi férfi holttestét találták meg.
Kilőtték hétfőn este azt a medvét, amely vasárnap este súlyos, életveszélyes sérüléseket okozott egy férfinak a Brassó megyei Predeálon.
Abszolút szerencsétlen megnyilatkozás volt Klaus Iohannis „jónapotkívánokozása”, amelyet nem a német kisebbség nevében, hanem államfőként tett – fogalmaz a Krónikának adott interjúban Paul Jürgen Porr.
Hétfőtől digitális változatban is kiállítják a Kolozs megyei hivatalok a születési, házasságkötési, válási és a halotti bizonyítványokat – jelentette be a Kolozs Megyei Tanács.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!