A legkisebb menekültekkel is törődnek: ukrán óvodai csoport indult a kolozsvári unitárius bölcsődében

Nemcsak ideiglenes menedékre vagy éppen új otthonra találnak az ukrajnai menekültek Kolozsváron, hanem hétfő óta az orosz–ukrán háború miatt országukat elhagyó családok gyermekei óvodába is járhatnak.

A kincses városi unitárius bölcsődében a megyeszékhelyen elsőként alakítottak ki számukra intézményes formában ukrán nyelvű óvodai csoportot.

Bár az ukrán óvodai csoport elindítása napján csak nyolc gyerek fogadta a sajtó képviselőit – mint megtudtuk, kettőt még reggel hazavittek nagy sírás-rívás közepette –, Elekes Zsolt, a kolozsvári János Zsigmond Unitárius Kollégium iskolalelkésze, az ukrán óvodai csoport egyik ötletgazdája elmondta, nagy az érdeklődés, arra számítanak, hogy hétvégéig elérik a maximális gyereklétszámot, a húsz résztvevőt.

„Amikor kitettük a hírt, túljelentkezés volt, akkor közel negyvenen jelentkeztek” – mondta Elekes Zsolt, hozzátéve, nagyon jó viszonyt alakítottak ki egy ukrajnai menekült családdal, amely már közel egy hónapja Kolozsváron tartózkodik, és amelynek tagjai között három pedagógus is van. Hozzátette, ez a család segíti a kommunikációt a kolozsvári ukrán menekültekkel, egy Telegram-csoportot is létrehoztak a számukra, melyben már több mint ötszázan vannak. Az óvoda lehetőségét is itt hirdették meg és a csoportban kerestek ukrán óvónőket is. Az állásra eredetileg négyen jelentkeztek, akik közül ketten döntöttek végül úgy, hogy maradnak.

A szakképzett pedagógusok fizetést is kapnak, az összegyűlt pénzadományokból különítenek el egy bizonyos összeget honoráriumként – mondta el az iskolalelkész.

Hozzátette, többek között a hétvégén az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Ifjúsági Szervezete (EMKISZ) által szervezett kolozsvári Könyvturin összegyűlt 700 lejes összeget is erre fordítják, illetve egy névtelen adományozó 1000 eurót ajánlott fel e célra.

Elekes Zsolt felidézte, hogy már a háború kirobbanása után nem sokkal összeültek az unitárius egyházon belül, többek között a Gondviselés Segélyszervezet, valamint János Zsigmond Unitárius Kollégium munkaközösségének tagjai, hogy kitalálják, miként tudnának segíteni. Elsősorban a szállásbiztosításra koncentráltak, később szociális problémákra is próbáltak megoldást találni, illetve a menekült gyerekekkel foglalkoztatásának szükségessége is felmerült.

„Az unitárius bölcsőde munkaközössége felajánlotta ezt a termet, amelyben most vagyunk. A »mindennapos ovis léthez szükséges dolgokat«, mint színes ceruzákat, papírokat, óvodai kellékeket a Gondviselés Segélyszervezet, a János Zsigmond Unitárius Kollégium és az unitárius bölcsőde munkaközössége közösen biztosítja. Játékokat a kolozsvári gyerekek szülei is adományoztak, így a csöppségeknek van miből válogatniuk” – hangsúlyozta Elekes Zsolt.

Hozzátette, a gyerekek Ukrajna több városából, többek között Odesszából, Kijevből vagy Mariupolból érkeztek.

A három és hat év közötti gyerekek reggel nyolc és délután egy óra között vannak az óvodában, programjukat fokozatosan alakítják ki, mert bár az óvónők sok foglalkozással készültek, az első napok még az ismerkedéssel telnek. Az óvodában reggelit és ebédet is kapnak, ezt a Culina Nostra étteremből viszik nekik. Az óvodai étkezés kapcsán azt is megtudtuk, hogy az első nap még nem derült ki, hogy az ukrán gyerekek ízlése eltér-e az erdélyiekétől, de Elekes Zsolt meglátása szerint a spenót biztos nem lesz a kedvencünk, ugyanis eddigi tapasztalatai szerint eddig egy Ukránjából érkező menekült sem szerette ezt az ételt.

Az iskolalelkész megjegyezte, eddig kevés kulturális vagy akár a mindennapokban megnyilvánuló különbségre figyelt fel. Érdekes tapasztalat volt azonban, amikor az egyik család gyerekét elvitték fogorvoshoz, és azon csodálkozott, hogy nálunk nem lehet szivárványszínű fogtömést kérni, ugyanis Ukrajnában bármilyen színűt lehet.

Elekes Zsolt azt is elmesélte, hogy a már említett ukrán család tagjai, Mása, Léna és Júlia segítenek a kommunikációban, tolmácsolnak, fordítanak.

Ezenkívül többnyire a Google Translate-et használva is sikerül megérteni egymást, az applikáció nagy segítség az óvónőkkel való egyeztetésben.

A családok nagyobb gyerekei közül sokan járnak foglalkozásokra. Ők többnyire mind jól beszélnek angolul, így számukra nem jelent nehézséget a kommunikáció, illetve a beilleszkedés sem, hiszen a helyi gyerekek, fiatalok segítségükre vannak, ha szükséges tananyagokat fordítanak a számukra.

Az iskolalelkész reméli, hogy példájukat sok szervezet, intézmény követi majd, ugyanis igény van Kolozsváron több hasonló óvodai csoportra is. Hozzátette, tudomása szerint még egy hasonló civil kezdeményezés létezik a városban, de az övék az első olyan, amely intézményes formában működik.

Meglátása szerint az óvodai csoport is egy lépés, lehetőség, hogy a menekültek ne csak a hazájukról szóló rémisztő hírekkel legyenek elfoglalva, hanem visszatérhessenek a hétköznapi élethez.

Elmondta, a menekültek elszállásolása, segítése során azt tapasztalták, hogy a legtöbben nem is hallottak azelőtt Kolozsvárról, hogy a legtöbben csak megállónak tervezték útban valamelyik nyugatabbra fekvő ország, például Lengyelország, Németország felé. Véleményük azonban megváltozott, látva a várost, megismerve a helyi infrastruktúrát, sokan úgy döntöttek, hogy legalább egy ideig maradnak.