Bár az ukrán óvodai csoport elindítása napján csak nyolc gyerek fogadta a sajtó képviselőit – mint megtudtuk, kettőt még reggel hazavittek nagy sírás-rívás közepette –, Elekes Zsolt, a kolozsvári János Zsigmond Unitárius Kollégium iskolalelkésze, az ukrán óvodai csoport egyik ötletgazdája elmondta, nagy az érdeklődés, arra számítanak, hogy hétvégéig elérik a maximális gyereklétszámot, a húsz résztvevőt.

Hozzátette, többek között a hétvégén az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Ifjúsági Szervezete (EMKISZ) által szervezett kolozsvári Könyvturin összegyűlt 700 lejes összeget is erre fordítják, illetve egy névtelen adományozó 1000 eurót ajánlott fel e célra.

Honorárium a tanároknak összegyűlt pénzadományokból

Elekes Zsolt felidézte, hogy már a háború kirobbanása után nem sokkal összeültek az unitárius egyházon belül, többek között a Gondviselés Segélyszervezet, valamint János Zsigmond Unitárius Kollégium munkaközösségének tagjai, hogy kitalálják, miként tudnának segíteni. Elsősorban a szállásbiztosításra koncentráltak, később szociális problémákra is próbáltak megoldást találni, illetve a menekült gyerekekkel foglalkoztatásának szükségessége is felmerült.

A három és hat év közötti gyerekek reggel nyolc és délután egy óra között vannak az óvodában, programjukat fokozatosan alakítják ki, mert bár az óvónők sok foglalkozással készültek, az első napok még az ismerkedéssel telnek. Az óvodában reggelit és ebédet is kapnak, ezt a Culina Nostra étteremből viszik nekik. Az óvodai étkezés kapcsán azt is megtudtuk, hogy az első nap még nem derült ki, hogy az ukrán gyerekek ízlése eltér-e az erdélyiekétől, de Elekes Zsolt meglátása szerint a spenót biztos nem lesz a kedvencünk, ugyanis eddigi tapasztalatai szerint eddig egy Ukránjából érkező menekült sem szerette ezt az ételt.

A családok nagyobb gyerekei közül sokan járnak foglalkozásokra. Ők többnyire mind jól beszélnek angolul, így számukra nem jelent nehézséget a kommunikáció, illetve a beilleszkedés sem, hiszen a helyi gyerekek, fiatalok segítségükre vannak, ha szükséges tananyagokat fordítanak a számukra.

Elmondta, a menekültek elszállásolása, segítése során azt tapasztalták, hogy a legtöbben nem is hallottak azelőtt Kolozsvárról, hogy a legtöbben csak megállónak tervezték útban valamelyik nyugatabbra fekvő ország, például Lengyelország, Németország felé. Véleményük azonban megváltozott, látva a várost, megismerve a helyi infrastruktúrát, sokan úgy döntöttek, hogy legalább egy ideig maradnak.