A panaszosok abban reménykednek, hogy a romániai rendszerváltást előidéző események, valamint az ezt követő bukaresti bányászjárás újravizsgálata után végre a fekete március kiagyalóinak, szervezőinek a kilétére is fény derül, és elítélik a tetteseket. A strasbourgi emberjogi bíróság ugyanis az 1989-es forradalom ügyében már megállapította, hogy a romániai államhatalmi szervek a sértett felek panaszainak kivizsgálását felületesen végezték el, és kártérítésre kötelezte Romániát. Ehhez hasonlóan a panaszosok kérték a strasbourgi bíróságot, hogy a fekete március kapcsán is kötelezze Romániát az események megfelelő kivizsgálására és kártérítést is állapítson meg.

A beadványban kérik az 1990-ben hatalmon levők felelősségének megállapítását is az emberiség ellen elkövetett bűncselekményért, tehát az okirat egyben feljelentés is a 27 évvel ezelőtti döntéshozók, Ion Iliescu államfő, Petre Roman kormányfő és Gelu Voican-Voiculescu kormányfő-helyettes ellen (akik mindent tudtak az eseményekről és a katonai beavatkozást későn rendelték el). Menyhárt Gabriella ügyvéd szerint a korrekt kivizsgálás és az igazság ismerete, illetve a bűnösök felelősségre vonása a marosvásárhelyi magyarok kollektív tudatalattijának felszabadítása miatt fontos.

Biró: azonosítsák a felelősöket

Biró Zsolt, a Magyar Polgári Párt elnöke szerdán iktatta azt a levelet, amelyben szintén a fekete március ügyének újbóli kivizsgálását kérte Románia főügyészétől. Biró képviselői minőségében fordult Augustin Lazăr főügyészhez, beadványában pedig arra kéri, hogy törvényben meghatározott hivatali hatásköréből adódóan indítványozza az 1990-es fekete március néven ismert marosvásárhelyi magyarellenes pogromra vonatkozó vizsgálat újraindítását.

„Március 15-ei beszédemben ígéretet tettem arra, hogy a fekete március évfordulóján kérni fogom a vizsgálat újraindítását, hiszen az ügyben 27 év után sem derült fény a vétkesekre, a felelősöket nem azonosították és nem büntették meg. A fekete március történéseit tisztázni kell, mert amíg nem derül ki a teljes igazság, addig nagyon nehéz a társadalmi béke megteremtése” – mondta lapcsaládunknak Biró Zsolt, aki szerint üdvözlendő, hogy az 1989-es forradalom dossziéjának újbóli megnyitása mellett napirenden szerepel az 1990-es bukaresti bányászjárás ügyének újbóli kivizsgálása is. A képviselő megjegyezte, alapos a gyanú, hogy a fekete márciust és a júniusi bányászjárást szervezők mögött ugyanazok a sötét erők sejthetők, a felbújtók ugyanazok lehetnek, ezért arra kérte a főügyészt, hogy kapcsolja össze és vizsgálja együtt a két ügyet.

Az MPP-elnök lapunkból értesült arról, hogy az 1990-es márciusi véres marosvásárhelyi események három magyar áldozatának özvegye, valamint a súlyosan megsebesült Sütő András leszármazottai februárban megbízták Menyhárt Gabriella nagyváradi ügyvédet, hogy indítványozza a dosszié újravizsgálását. „Az áldozatok hozzátartozóiként az érintettség okán helyesen teszik, hogy szeretnék tudni az igazságot, a két kérés egymást erősíti, és ők hamarabb kaphatnak hivatalos választ” – vélte a politikus, aki szintén 30 napon belül várja a főügyész tájékoztatását.

Tudatosan gerjesztett konfliktus

A fekete március néven ismert eseményekről már évekkel korábban a tanúvallomások és a dokumentumok alapján a szakemberek arra az álláspontra jutottak, hogy tudatosan gerjesztett konfliktusról volt szó, a vérengzés irányított volt. Annál is inkább, mivel 1990. március 15-én Szatmárnémetiben randalírozott és provokált egy marosvásárhelyi csoport, csakhogy az ottani magyarok – ahogy Kincses Előd említette visszaemlékezésében – nem „vették fel a kesztyűt”.

Így négy nappal később, március 19-én a Vatra Românească soviniszta szervezet buszokkal hozta be a Görgény-völgyi falvakból a felbújtatott román lakosságot, akik feldúlták a város központját, és fejszékkel és botokkal felfegyverkezve rátámadtak az anyanyelvi oktatás megteremtéséért békésen tiltakozó magyarokra. A katonaság csak akkor avatkozott közbe, amikor a környező falvakból megérkező magyarok kiverték a románokat, az akkor 52 százalékban magyarok lakta Marosvásárhelyről. A történteknek 5 halottja és majdnem 300 sérültje volt, kizárólag magyar és roma személyeket ítéltek el, a kirobbantók kilétét a parlamenti különbizottság sem fedte fel.