Létünk végességével szembesítő líra a színpadon – Sokféle dimenziót nyit meg az Én vagyok a szél

Én vagyok a szél

Én vagyok a szél. A reménység teremti meg a katarzist, amely az előadásban érzékelhetővé is válik: a magasból a kórházi térbe ömlő víz- és egyszersmind fénysugár az, amibe az élő belekapaszkodhat

Fotó: Biró István / Kolozsvári Állami Magyar Színház

Erőteljes kisugárzású előadás a Tompa Gábor által a Kolozsvári Állami Magyar Színházban rendezett Én vagyok a szél: a néző felkavaró, egyszersmind katartikus, nehezen felejthető élménnyel marad. Az Én vagyok a szél a lét és nemlét határán való egyfajta „lebegés”, erre a fajta színházi élményre pedig igenis szüksége lehet a mai nézőnek egy olyan társadalomban, amelyben sok tekintetben a szőnyeg alá söpörjük az önnön létünk végességével, azaz halállal való szembenézést: nem akarunk, nem merünk, félünk beszélni róla. A Jon Fosse Nobel-díjas norvég író poémája alapján készült produkció úgy beszél az elmondhatatlanról, hogy felkínálja a fénysugarat, amibe belekapaszkodhatnak az élők.

Kiss Judit

2025. március 01., 20:272025. március 01., 20:27

Fájdalmas, egyszersmind felemelő és nehezen felejthető élményt nyújt a Kolozsvári Állami Magyar Színház társulatának Tompa Gábor által rendezett, Én vagyok a szél című, nemrég bemutatott előadása. Az irodalmi Nobel-díjas norvég író, Jon Fosse költeményéből készült produkció – ha lehet ilyent mondani – lírai színházi nyelven szól emberi egzisztenciánk legalapvetőbb és legsúlyosabb kérdéseiről, létről és nemlétről, szenvedésről, a lét és nemlét határán való „lebegésről”, a hitbe való kapaszkodásról és a remény megcsillanó fényeiről.

Én vagyok a szél Galéria

Farkas Loránd az előadásban

Fotó: Biró István / Kolozsvári Állami Magyar Színház

Én vagyok a szél: a kórterem lehet csónak is

„Fizikailag mind eltűnünk, a kérdés az, hogy bízunk-e a feltámadásban” – mondja Tompa Gábor rendező az előadás kapcsán,

amelyet felesége, a tavaly elhunyt Tordai Tekla színművésznő emlékének ajánl. Jon Fosse – akit sokan a mai Ibsenként emlegetnek – olyan művet írt, amely kiváló alapanyag ahhoz, hogy egy határozott rendezői elképzelés mentén erőteljes kisugárzású színházi előadás születhessen.

Én vagyok a szél Galéria

Hangsúlyosan jelenik meg az előadásban a hattagú női „kórus”: olykor a kórteremben szenvedőt segítő ápolók öltözékében és feladatkörében

Fotó: Biró István / Kolozsvári Állami Magyar Színház

Ez történik a Kolozsvári Állami Magyar Színház társulatának produkciója esetében: a néző az alig több, mint egyórás előadás után felkavaró, egyszersmind katartikus élménnyel marad. És erre az élményre bizony szüksége lehet a mai nézőnek egy olyan társadalomban, amelyben a halállal való szembenézést sok tekintetben a szőnyeg alá söpörjük:

nem akarunk, nem merünk, félünk beszélni róla, ezért inkább úgy teszünk, mintha nem vennénk tudomást arról, hogy a létezésünk véges.

Jon Fosse Én vagyok a szél című lírai művét Tompa Gábor úgy állította színpadra, hogy a súlyos, egyszersmind megfoghatatlan kérdések felvetése ott lebegteti a „szelet” a lét és nemlét határán.

Én vagyok a szél Galéria

Az Én vagyok a szél című előadásban hangsúlyossá válik, hogy tudunk-e a hiten keresztül közelíteni a létezés misztériumaihoz

Fotó: Biró István / Kolozsvári Állami Magyar Színház

A színpad kórteremet idéz, a Bocskai Gyopár díszlet- és jelmeztervező által berendezett térben málladozó falat, rozsdás fűtőtesteket és kézmosókagylókat, csapokat, pókhálós, homályos ablaküvegeket, csövekből csepegő vizet lát a néző. Mindeközben a szövegben – ahogyan azt a rendező is megfogalmazta – kevés a színházi értelemben vett dramaturgiai helyzet, a nyitott szerkezetű poéma „szereplői” egy csónakban sodródnak a fjord vizén. A halálra való készülődés kórházi tere nagyon szépen illik a csónakban, az ismeretlen felé való sodródás metaforájához.

Én vagyok a szél Galéria

A női kar egyik tagja Kali Andrea

Fotó: Biró István / Kolozsvári Állami Magyar Színház

Bár a néző a málladozó falú kórtermet látja, a színészek – Farkas Loránd és Gedő Zsolt – által megszólaltatott szövegnek köszönhetően ott találjuk magunkat, ott „sodródunk” mi, nézők is a ladikban, követjük, hogy merre sodor a szél, látszik-e a part, inog-e a csónak, föltámad-e a szél. A két világ határán „lebegő“ két személyről tulajdonképpen nem is lehet eldönteni, hogy tulajdonképpen nem-e egy és ugyanazon személy folytat önmagával párbeszédet: az élet végéhez érkező korábbi önmagával.

Én vagyok a szél Galéria

Gedő Zsolt az előadásban

Fotó: Biró István / Kolozsvári Állami Magyar Színház

Hangsúlyosan jelenik meg az előadásban a hattagú női „kórus”: olykor a kórteremben szenvedőt segítő ápolók öltözékében és feladatkörében, máskor angyalokká lényegülve.

Kali Andrea, Kató Emőke, Kicsid Gizella, Pethő Anikó, Laczó Júlia, Varga Csilla olykor néma segítők, olykor néma angyalok, máskor gyönyörűen énekelnek és a Györgyjakab Enikő irányította koreográfia szerint mozdulatokkal kísérik mindazt, ami a színpadon történik.

Én vagyok a szél Galéria

Pethő Anikó az egyik ápolónő szerepében és Gedő Zsolt

Fotó: Biró István / Kolozsvári Állami Magyar Színház

„Nem tudni, honnan jön, hová megy a szél”

Egyébként ebben az előadásban minden sokarcú, nyitott és átlényegülhet valami mássá: a megjelenő szereplők és maga tér is, ahová forgóajtókon keresztül lehet megérkezni.

A kórházi tér tehát lehet képzeletbeli tengeren hányódó csónak is. Maga az író is megfogalmazta, hogy mennyiféle dimenzióba vezethet el a ladik-metafora:

az ismeretlen végtelen felé, a halál birodalma felé, az irodalom és az alkotói folyamat rejtettebb dimenziói felé. „Nyáron egy kis ladikban kint vagyok a fjord vizén, nem sokban tér el attól, amikor irodalmat írok. Feltámad-e a szél? Kibírja-e a csónak a vihart? És én ki tudok-e keveredni a partra? És mi lesz azzal, akiről írok? És mit rejt a fjord mélye? Mi rejlik az irodalom mélyén, odalent a mélyben? A csend, a végtelen csend, amely olyan hatalmas, hogy még a halott barátaimat is visszaengedi hozzám? Ezt a csendet akarom megírni a műveimben. És a szelet” – fogalmaz Jon Fosse Nagy halszemek című írásában.

Én vagyok a szél Galéria

A néző a málladozó falú kórtermet látja, a színészek – Farkas Loránd és Gedő Zsolt – által megszólaltatott szövegnek köszönhetően ott találjuk magunkat, ott „sodródunk” mi, nézők is a ladikban

Fotó: Biró István / Kolozsvári Állami Magyar Színház

A szél a földi létet elhagyó lélek metaforájává válik az előadásban, a szél, amiről – amint az a Bibliában olvasható (János 3:7-21) – nem tudni, „honnan jő, hová megy”.

Ily módon a szél és a nézők képzeletében megjelenő hatalmas, végtelen víztenger emberi egzisztenciánk légies „anyagává” és „körülményévé” válik. A parttalan víz pedig az a dimenzió is lehet, ahová Tompa Gábornak a műsorfüzetben olvasható megfogalmazása szerint „meg kellene próbálni saját énünk alá merülni”.

Én vagyok a szél Galéria

Pethő Anikó, Gedő Zsolt és Farkas Loránd

Fotó: Biró István / Kolozsvári Állami Magyar Színház

Amikor a megfoghatatlan megfogalmazódik a színpadon

Az Én vagyok a szél című előadásban a létezés és nemlét határán való lebegés a meghatározó, a minden élő számára megfoghatatlan, transzcendens dimenziók valahogy mégis „megfoghatóvá”, érzékszervekkel érzékelhetővé válnak.

Tompa Gábor rendezése, „lírai” színházi nyelven beszél a kimondhatatlanról és arról is, hogy a létezés megfejthetetlen misztériumához milyen utak nyílhatnak számunkra.

Én vagyok a szél Galéria

A női kórus tagjai adott pillanatban angyalokká lényegülnek át

Fotó: Biró István / Kolozsvári Állami Magyar Színház

„Életünk végéig nem vagyunk képesek teljességgel megérteni, hogy mi történik velünk. Ez talán pont azért van, mert állandóan az agyunkkal próbáljuk megfejteni, kevesebb teret hagyunk a szívnek. A kereszténység pont arra tanít, hogy próbáljunk a szívünkkel közelíteni a világhoz. És ez nagyon ritkán sikerül” – fogalmazott a rendező.

Fény-, víz- és reménysugár

A kórház kilátástalannak tűnő tere nem válik bezárttá az előadásban:

az ablakokon át a fényre látni, vagy behatol olykor a fénysugár, és ugyanaz a tér válik az előadás végén magának a remény gyönyörű képi megfogalmazásának helyszínévé.

Én vagyok a szél Galéria

Farkas Loránd az előadásban

Fotó: Biró István / Kolozsvári Állami Magyar Színház

A rendező a felesége halálával kapcsolatban elmondta, „a kórházban töltött utolsó hónap olyan volt, mint két világ közti határon való haláltusa, készülődés és a végső dolgokkal való megbékélés, ami magában hordozza a feltámadás reményét”. Mint fogalmazott, az előadás vége a reménynyújtás gesztusa, hiszen „ha úgy élnénk, hogy csak várnánk, mikor jön el a vég, akkor azt nehezen tudnánk elviselni. Viszont ha bízunk abban, hogy van tovább és abban, hogy az itt lévő szeretteinket tovább fogjuk kísérni, akkor az reményt ad”.

És ez a reménység teremti meg azt a fajta katarzist, amely az előadás végén érzékelhetővé is válik:

a magasból a kórházi térbe ömlő víz- és egyszersmind fénysugár az, amibe az élő belekapaszkodhat.

Én vagyok a szél Galéria

Fotó: Biró István / Kolozsvári Állami Magyar Színház

korábban írtuk

Nobel-díjas író drámáját mutatja be a Kolozsvári Állami Magyar Színház
Nobel-díjas író drámáját mutatja be a Kolozsvári Állami Magyar Színház

A Kolozsvári Állami Magyar Színház február 13-án, csütörtök 20 órától a mutatja be az irodalmi Nobel-díjas Jon Fosse Én vagyok a szél című drámáját Tompa Gábor rendezésében a színház Stúdiótermében.

szóljon hozzá! Hozzászólások

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Ezek is érdekelhetik

A rovat további cikkei

2025. április 24., csütörtök

Magas színvonalú eseménynek ígérkezik a májusi Csíkszeredai Könyvvásár

Május 8-11. között szervezik meg a 10. Csíkszeredai Könyvvásárt, melyen 50 kiadó mutatja be az olvasóknak legfrissebb kínálatát – közölték csütörtökön a szervezők.

Magas színvonalú eseménynek ígérkezik a májusi Csíkszeredai Könyvvásár
2025. április 24., csütörtök

Elhunyt Erdély első zeneszerzőnője, a kolozsvári születésű Magyari Zita

Életének 60. évében váratlanul elhunyt dr. Magyari Zita Ida karnagy, zeneszerző, zenepedagógus, Erdély első zeneszerzőnője – közölte a Kolozsvári Magyar Opera.

Elhunyt Erdély első zeneszerzőnője, a kolozsvári születésű Magyari Zita
2025. április 24., csütörtök

Új kulturális teret avatnak ifjúsági projektek számára Sepsiszentgyörgyön

A Sepsiszentgyörgyi Polgármesteri Hivatal az Andrei Mureșan Színházzal, az Osztrák Kulturális Fórummal és a Liszt Intézet Sepsiszentgyörggyel partnerségben új kulturális teret hoz létre.

Új kulturális teret avatnak ifjúsági projektek számára Sepsiszentgyörgyön
2025. április 23., szerda

Szent György-nap a néphagyományban az igazi tavasz kezdete, számos hiedelem kapcsolódott hozzá

Az igazi tavasz kezdetét a néphagyomány Szent György napjától, április 24-től számítja. Számos Szent György-napi szokás és hiedelem élt és él talán itt-ott ma is a magyar nyelvterületen.

Szent György-nap a néphagyományban az igazi tavasz kezdete, számos hiedelem kapcsolódott hozzá
2025. április 19., szombat

„Még sokáig tőle tanulhatjuk a művek lényegi megragadását” – Balázs Imre József irodalomtörténész Láng Gusztávról

Az erdélyi magyar irodalom irodalomtörténészeinek, kritikusainak palettáján a legjobbak közt van a napokban elhunyt Láng Gusztáv helye, aki a transzilvanizmusnak is egyik legkiválóbb szakértője volt.

„Még sokáig tőle tanulhatjuk a művek lényegi megragadását” – Balázs Imre József irodalomtörténész Láng Gusztávról
2025. április 17., csütörtök

Nagy európai fesztiválokon díjazott friss alkotásokat hoz el Kolozsvárra a TIFF

A Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál (TIFF) szervezőcsapata közölte, hogy mely frissen díjazott alkotásokat fogják vetíteni a június 13. és 22. közt tartandó, immár 24. alkalommal szervezendő kolozsvári szemlén.

Nagy európai fesztiválokon díjazott friss alkotásokat hoz el Kolozsvárra a TIFF
2025. április 16., szerda

Háromszék kultúrájáért-díjjal köszöntötték a 70 éves Pozsony Ferenc néprajzkutató professzort

Hetvenedik születésnapján Háromszék kultúrájáért-díjjal köszöntötték Pozsony Ferenc néprajzkutató professzort szülőfalujában, Zabolán.

Háromszék kultúrájáért-díjjal köszöntötték a 70 éves Pozsony Ferenc néprajzkutató professzort
2025. április 15., kedd

Görbe tükröt tart a túlzottan „kütyüfüggő” társadalomnak a diákszínjátszók előadása

A jó jel címmel mutattak be darabot az aradi Csiky Gergely Főgimnázium középiskolásai, akik a generációjukra – sőt a társadalom túlnyomó részére jellemző – okoseszköz- és wififüggőség elé tartottak görbe tükröt.

Görbe tükröt tart a túlzottan „kütyüfüggő” társadalomnak a diákszínjátszók előadása
2025. április 14., hétfő

Jézus szenvedéstörténete nagycsütörtökön a Kolozsvári Magyar Opera színpadán

A Jézus Krisztus Szupersztár című produkciót láthatja nagycsütörtökön, április 17-én a Kolozsvári Magyar Opera közönsége.

Jézus szenvedéstörténete nagycsütörtökön a Kolozsvári Magyar Opera színpadán
2025. április 14., hétfő

Hamarabb zárul a Gyárfás Jenő-kiállítás, kedvezményt kínál a Székely Nemzeti Múzeum

A Gyárfás Jenő festőművész munkásságát bemutató kiállítását technikai okok miatt a tervezettnél korábban zárja a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum, ezért április 15-én kedvezményes belépést és meghosszabbított nyitvatartást kínál látogatóinak.

Hamarabb zárul a Gyárfás Jenő-kiállítás, kedvezményt kínál a Székely Nemzeti Múzeum