Ratzinger Ratzingerről: „Még mindig a régi”

A könyvben Georg Ratzinger rendkívül személyes hangon idézi fel a szülői ház emlékeit, a közös gyermekkort, híressé vált öcscse szokásait és szenvedélyeit. Testvérét szeretetre méltó és szerény emberként ábrázolja, aki már fiatal korában rendkívül sokat olvasott, és szabály szerint gyűlölte a sportot. Az olvasó a többi között megtudhatja, hogy apjuk ellenezte két fia tizenévesként történt felvételét a náci párt ifjúsági szervezetébe, a Hitlerjugendbe. Továbbá, hogy nem szívesen voltak katonák, és a második világháborús tapasztalatok még inkább megerősítették mindkettőjüket abban a hitben, hogy belépjenek a katolikus szemináriumba. Mindkettőjüket ugyanazon a napon, 1951. június 29-én szentelték pappá. Könyvében az idősebb Ratzinger részletesen beszámol azokról az évekről, amikor öccse több egyetemen is teológiát tanított, majd München érsekévé és nem sokkal később bíborossá nevezték ki. Ezt követően még gyorsabb „felemelkedés” következett. Az akkori pápa, II. János Pál a Hittani Kongregáció prefektusává nevezte ki, és egyben az egyházfő legközelebbi „munkatársa” lett. Georg Ratzinger nem titkolta: egyfajta csalódottságot érzett akkor, amikor megtudta, hogy 2005. április 19-én testvérét pápává választották. Az első pillanatban inkább szomorú volt, mert úgy érezte, hogy öccsének a jövőben „nem lesz ideje rá.” Néhány nap múlva azonban ez az érzés megszűnt, és elhatározta: testvérét segíteni kívánja abban, hogy ne szakadjon el teljesen régi életétől.