Az esemény annak a többnapos rendezvénysorozatnak volt a zárómomentuma, melyet a vértanú püspök tiszteletére szervezett a Szent Mihály-plébánia. Az egyházi elöljárók Jeremaih Clarke Trumpet Voluntary című művének akkordjaira vonultak be a főtéri templomba, a résztvevőket Kovács Sándor főesperes-plébános köszöntötte, majd Jakubinyi György érsek ünnepi főpásztori szentmiséje következett.

Kolozsvárt választotta

Az érsek beszédében felelevenítette a Márton Áron 1939. február 12-én megtörtént püspökké szentelésének történeti előzményeit. Mint elmondta, nincs arra nézve kötelező előírás az egyházban, hogy kivel kell magát felszenteltetnie egy püspöknek, mindössze javaslat, hogy a közvetlen felettest kérjék fel erre a célra. Márton Áron azonban nem a bukaresti katolikus érseket, Alexandru Theodor Cisart, hanem Andrea Cassulo romániai apostoli nunciust választotta. Ennek többek között az volt az oka, hogy Andrea Cassulo kérésére hagyta jóvá a Szentszék, hogy 50 év szünet után ismét székely, magyar püspöke legyen Erdélynek.

Jakubinyi György arra is kitért, hogy a püspökké szentelésekor két német püspök volt a társszentelő. Ez azért történt így, mert 1939-ben már le voltak zárva a határok, és emiatt Magyarországról nem jöhetett egyházi elöljáró a szentelésre. Az érsek ugyanakkor arra a kérdésre is választ adott, hogy a gyulafehérvári püspök miért épp Kolozsvárt választotta felszentelésének helyszínéül, annak dacára, hogy bár nincs előírva, de azért elvárják, hogy saját egyházmegyéjében kerítsen erre sort.

Kifejtette, ennek részben az volt az oka, hogy Gyulafehérváron 1939-ben kevés volt már a katolikus és magyar, másrészt Erdélynek három fővárosa van, Gyulafehérvár, Kolozsvár és Nagyszeben, és Márton Áron ezer szállal kötődött Kolozsvárhoz. Az érsek ugyanakkor Márton Áron jelmondatát is felidézte: „Non recuso laborem\" (Nem futamodom meg a munka elől).

A beszédet követően, a szentmise részeként, az érsek megáldotta a Szent Mihály-templomban, a bejárat után rögtön balra található Márton Áron-emléktáblát, majd a szertartás végeztével a néhai püspök főtéri szobrát is megkoszorúzták a hívek. Az eseményre Márton Áron szülőfalujából, Csíkszentdomokosról és más székelyföldi településről is népes küldöttség érkezett.

Márton Áron, az egyetemi lelkész

A kolozsvári rendezvénysorozat keretében hétfőn este Ferenc pápától kölcsönzött mottóval – Szentnek lenni nem kevesek előjoga, hanem mindenki hivatása – dr. Kr. Kovács Gergely, a Kultúra Pápai Tanácsának irodavezetője, Márton Áron boldoggáavatási ügyének posztulátora tartott előadást a nőszövetség Szentegyház utcai dísztermében. Elmondta, Márton Áron boldoggá avatása folyamatban van, bár lassan halad, mivel hihetetlen mennyiségű iratot kell hozzá átnézni, köztük az egykori romániai politikai rendőrség, a Szekuritáté sok ezer oldalas dossziéit.

Az előadást követően dr. Kovács Gergely a Krónikának elmondta: azért is körülményesebb Márton Áront boldoggá avatni, mert nem halt meg a kommunista börtönben, azaz nem vált mártírrá, ezért az ő esetében azt kell bizonyítani, hogy egész életével rászolgált a boldoggá avatásra.

A posztulátor előadásában nem Márton Áron püspöki munkájáról, hanem fiatalkori éveiről beszélt. Elmondta, szándékosan nem a nagy püspökről beszél, helyette a fiatal pap, az egyetemi lelkész világát akarja bemutatni. Kifejtette, Márton Áron állandó belső derűben élt, példája azt üzeni: Jézus követése nem olyan, mint egy szappanopera, amit csak nézni kell, hanem tenni, cselekedni kell azt, ami Isten akarata.

„Tanuljátok meg tőle a szenté válás titkát\" – intette hallgatóságát az előadó. Példaként elmondta, 1932-ben, amikor Márton Áron megkapta az akkori püspöktől az egyetemi lelkészi kinevezését, felmentését kérte, mert úgy érezte, hogy ősszel elkezdeni a munkát – amikorra a kinevezés szólt – már késő.

Későbbi hivatalba lépése után két oldalas munkatervet küldött az akkori püspöknek, majd még abban az évben tíz olyan székelyföldi települést keresett fel, ahol „a kommunista agitáció már elkezdte aknamunkáját\". Az előadó azzal a gondolattal zárta gondolatait, hogy a szentté válásra nincs recept, csak példák vannak, amiből tanulni lehet.

Szoborcsoportot állítanak a néhai egyházfőnek Csíkszeredában

Ebben az évben kiöntik, év végéig a helyére is kerülhet a csíkszeredai Szabadság téren az a bronzból készülő szoborcsoport, amely a bérmálás szentségét kiszolgáltató Márton Áron püspököt, illetve egy bérmálkozó lányt és bérmaszülőjét ábrázolja.

A megbízott szobrász, Sárpátki Zoltán (képünkön) jelenleg életnagyságban, agyagból készíti el a három alakot, tervei szerint ezekről áprilisban vehető le a gipsznegatív. Amikor az agyagfigurák elnyerik végső formájukat, be is mutatja őket, mondta, addig elzárkózik a nyilvánosság elől. Antal Attila alpolgármester a felavatás időpontja kapcsán elmondta: „Az év folyamán sor kerül az öntésre, talán idén fel is avathatjuk a szoborcsoportot, de megjegyezném, hogy semmiképp nem szeretnénk sürgetni az alkotás folyamatát. Például a bronzöntés öt-hat hónapot szokott tartani, de elhúzódhat akár nyolc hónapig is, így avatási időpontot egyelőre nem tűztünk ki.\"

A háromalakos kompozíció a Szabadság tér keleti részén, a Szakszervezetek Művelődési Háza és a Nagy István Művészeti Szakközépiskola között kap helyet, a megvalósíthatósági tanulmány 630 ezer lejes költséget irányzott elő a 2,35 méter magas, talapzat nélküli szoborcsoport elkészítésére.

Kiss Előd Gergely, Szőcs Lóránt