Házszentelés vízkeresztkor

„Fogadják-e a szentkeresztet?” – kopognak be a portákon a házszentelő katolikus papok előfutárai, a csengettyűsök, majd igenlő válasz esetén keresztjel kerül a kapufélfára vagy tömbházajtóra, hogy a később érkező pap tudja, a ház lakói szívesen látják az Úr szolgáját, aki Isten dicsősége kinyilvánításának hírét viszi. Ezután a plébános szentelt vízzel meghinti a házat, megáldja a benne lakókat, illetve a jószágot, majd az őt kísérő kántor felírja az ajtó szemöldökfájára a napkeleti bölcsek – Gáspár, Menyhárt és Boldizsár – nevének kezdőbetűit: GMB.

Karácsonytól vízkeresztig

„A házszentelés során az egyház emberközelbe viszi az Istent, és arra hívja meg az embereket, hogy a napkeleti bölcsek példáját követve ők is keressék Isten jelenlétét a saját életükben” – magyarázta a Krónika kérdésére Bartos Károly, a gyergyószentmiklósi Szent István-templom plébánosa a szertartás jelentőségét. A házszentelés régebben vízkereszt napján zajlott, ugyanis ez a nap az Epiphania Domini, azaz az Úr megjelenésének napja. Mostanában azonban már rögtön karácsony után elkezdődik, és sok esetben vízkereszt után is tart, mert ellenkező esetben a plébános nem érne el minden hívéhez. Az epiphania jelképe a három napkeleti bölcs – Gáspár, Menyhért és Boldizsár – akik a betlehemi csillagot követve megjelentek Jézus jászlánál, és uralkodónak kijáró tisztelettel hódoltak a kisded és édesanyja, Mária előtt. Az Újszövetségben az Epiphania Domini azt jelenti, hogy mindenki számára kinyilvánul, hogy Jézus a Messiás, az Isten fia.

Vidéken ma is adnak kepét

A vízkereszttel ér véget lényegében a nyugati egyházakban a karácsony időszaka, illetve a keleti egyházak a Julianus naptár szerint ezen a napon ünneplik Jézus születését, a karácsonyt. „Régebb ekkor gyűjtötték be az egyházi járulékot is” – magyarázza a plébános, arra is kitérve, hogy kezdetekben adományként nem pénzt adtak, hanem mindenféle anyagi javakat, fát, húst, gabonát, tojást. Ezt az adományt nevezik kepének, amivel a pap aztán saját belátása szerint gazdálkodhat. Napjainkban az adományozás szinte csak pénzbeli adakozásban nyilvánul meg, de egyes falvakban még most is szoktak például tojást adni házszenteléskor a papnak.

Bartos Károly plébános idén nemcsak Isten dicsőségének hirdetőjeként kopogott be a gyergyószentmiklósiak ajtaján, hanem a házszentelés lehetőségét megragadva igyekezett ismerkedni, személyes kapcsolatokat is kialakítani híveivel. Ugyanis múlt év augusztusától szolgálja Istent az akkor felszentelt új, Bucsin negyedi Szent István-templomban. „Melegszívű, nyílt embereknek ismertem meg a házszentelés során a gyergyószentmiklósiakat, a híresztelésekkel ellentétben nem mondható el róluk, hogy ridegek, zárkózottak lennének” – fejtegette a plébános. Mint mondta, a nyitottság a vendéglátás terén érződött leginkább, hiszen nem akadt olyan porta, ahol ne akarták volna valamivel megkínálni. Az adakozási kedvről pedig ékesen tanúskodik az is, hogy számos vállalkozó jelentős összegekkel támogatja a templom fűtésrendszerének kiépítését, illetve az épülő plébániát. Szomorúan tapasztalta viszont, hogy sok olyan család van, ahol az egyetemet végzett fiatalok idegenben kényszerültek munkát vállalni, megélhetést találni. „Ezen kellene valahogyan változtatni” – öszszegzett Bartos Károly plébános.