Hatvan éve oszlatták fel a magyarországi szerzetesrendeket

Meglátása szerint „a társadalom életébe nyúltak bele” az akkori pártállami vezetők a szerzetesrendek feloszlatásáról szóló rendelettel, hiszen 60 éve „azokat a műhelyeket robbantották fel, amelyekben az életek formálódtak”. A szerzetesek – akár egyéneket, akár közösségként – ugyanis mindig aktív segítőként voltak jelen a társadalomban. A rendfeloszlatásokról megjegyezte: „a szerzetesek régen megbocsátottak, ők már túl vannak ezen”. Azt azonban nem szabad elfelejteni, hogy a szerzetesség eszméje négy évtizeden keresztül nem tudott hatni az emberek gondolkodására, nem tudott példát adni a társadalomnak. Kozma Imre felhívta a figyelmet arra is, hogy a feloszlatás miatt a rendszerváltás után sokkal nehezebb volt az újrakezdés, mert „ha valamit gyökerestől kitépnek, nem egyszerű újratámasztani”, s az individualista felfogás sem kedvez a szerzetesi élet feltámasztásának. A feloszlatás után a tagok utcaseprőként, segédmunkásokként dolgoztak, a műveltséget viszont magukkal vitték akkori munkahelyeikre is, ezzel is egyfajta missziót szolgálva.

A szeretetszolgálati vezető kiemelte: ma az a legfontosabb probléma, hogy miként tudják megszólítani a hétköznapok embereit, „függetlenül attól, hogy az állam és az egyház szétválasztása megtörtént”. A szerzetesek azért játszhatnak fontos szerepet egy-egy állam életében a mai napig is, mert „radikálisabbak a jónak a megvalósításában, mivel ők fogadalommal is megerősítik ezt a szolgálatot”. A szerzetesrendek feloszlatásával – számos orvos szerint is – megváltozott a betegellátás szellemisége, mert ebből a rendszerből kikerültek azok az emberek, akik nem pénzért végzik ezt a munkát, hanem „Isten és az emberek iránti szeretetből, odaadó szolgálattal”. Úgy vélte, a szerzetesrendek 1950-es feloszlatását a „harcos ateizmus szülte”, de a nyugati szekularizált társadalmakban jelenleg is megfigyelhető, hogy nem tudnak mit kezdeni ezekkel „a nem pragmatikus rendszerben gondolkodó közösségekkel”. Ugyanakkor a társadalom mintaként is tekinthet a szerzetesrendekre, amelyekben „az a fontos, hogy ki mit tud hozni a közösség javára”. Ezt a mintát „csak megzavarodott elme képes lesöpörni, vagy olyan ideológia, amely önmagát gyengének tartja” – vélekedett.

A Magyar Máltai Szeretetszolgálat vezetője elmondta: ma az emberiség történelme olyan szakaszba érkezett, amikor kezdik belátni a „túlhangsúlyozott individualista gondolkodás káros következményeit”. Ezzel együtt azonban nem egyszerű az embereket rávenni arra, hogy a közösségért feladatokat is vállaljanak, holott tudomásul kell venni, hogy „a legnagyobb érték az az élet, amely egy közösségnek építő tagja”.