Harangszóval köszöntötték az újévet

„Fontos ez, hiszen idõskorban érzékenyebbek, sértõdékenyebbek és õszintébbek az emberek, elõfordul, hogy akaratlanul bántják meg a másikat\" – magyarázza Laczkó-Angi Éva szociális munkás, akinek az újév elsõ munkanapján az elsõ teendõje az volt, hogy elegyengesse a szilveszteri buli alkalmával keletkezett nézeteltéréseket. A gondok természetesen – mint minden tisztességes nagycsaládban – az apróságokból adódtak. Olyasmikbõl, hogy valaki éppen ott állt, ahol nem kellett volna, vagy mondandóját esetleg nem olyan hangszínnel adta elõ, ahogy az a másik fülének kedves lett volna. Nagyjából ezek voltak a legnagyobb problémák a Szent Erzsébet Öregotthonban szilveszter éjszakáján.

Mulatság az öregotthonban

Egyébként zajlott az élet a megszokott medrében, a szilveszteri mulatság elõkészítése mellett a személyzet már délelõtt ünnepi fogadáson búcsúzott el a lakóktól és az óévtõl. „Gyönyörû beszédet mondott az igazgató, külön-külön mindenkivel kezet fogott, és boldog új évet kívánt\" – meséli a 78 éves Düntzer Kató néni, aki örömmel megmutatta azt a levelet, amelyben Traian Bãsescu államelnök kívánt neki boldog új esztendõt. Kató néni széleskörû levelezést folytat számtalan ismerõsével és a Németországban élõ gyermekeivel. Az államelnökkel a választások óta van levelezõ viszonyban, amikor gratulált a sikerhez. Azóta már tizenegy levelet kapott az államelnöki kabinetbõl különféle ünnepek alkalmából. Aztán képeket vesz elõ, büszkén mutatja a távol élõ gyermekeit és unokáit, akik minden második nap felhívják telefonon, de látogatóba csupán évente egyszer tudnak eljönni Németországból. Albumnézegetés közben Kató néni titkos vágyát is felfedi: még egyszer szeretné látni több mint ötven évvel ezelõtti ifjúkori szerelmét, Zoltánt, akit annak idején a Szekuritáté hurcolt el.

Egyébként az intézményben kétszer is megülték a szilvesztert: délelõtt a személyzettel, majd éjfél környékén a szolgálatos asszisztensnõvel és a két ápolóval. Mindkét alkalommal volt sütemény és egy pohárkányi bor, éjfélkor a közel másfél órás „mulatság\" idején pedig pezsgõt is bontottak. „Zene szólt, és aki tudott, táncolt is\" – magyarázta a hatvanéves Kémenes István bácsi, aki kulcsfigurája az otthonban zajló életnek. Ott jártunkkor is már „szolgálatban volt\", hiszen õ a boltos az intézmény alagsorában mûködõ kisüzletben. Mint kiderült, csekély honoráriumért látja el a boltosi teendõket, ráadásul legkevésbé érdekli a munkája utáni jövedelem. István bácsinak sokkal inkább az számít, hogy segíthesse, és olykor-olykor egy kis csokoládéval édesíthesse lakótársai életét. „A csokoládék miatt szokott elúszni legtöbbször a kéthavi leltározások alkalmával a honorárium\" – fejtegeti István bácsi, aki egyébként a „hiteles információszolgálatot\" is ellátja az otthonban. Amíg beszélgetünk, a közel százéves Bella nénit tolja be egyik társa tolókocsiban, ásványvizet vásárolnak. Bella néni ágyban töltötte a szilvesztert, de hallotta hírét, hogy jó mulatság volt.

Házszentelésre várva

Aztán járókeretes néni érkezik pénzt váltatni, közben István bácsitól érdeklõdik, mikor jönnek a papok házszentelni. „Egy kis aprópénzt akarok adni a ministráns fiúcskáknak\" – magyarázza a néni, szemében pedig „az adni nagyobb öröm, mint kapni\" pajkos lángocskája csillog. István bácsi a feltett kérdésre készséges válaszszal szolgál: „az utcai papok jönnek a fõplébániáról ma vagy talán holnap, amikor ideérnek\". Ugyancsak tõle tudjuk meg, hogy az intézményben élõ „pap bácsik\" idén már nem vállalták a házszentelést, mert már túlságosan fárasztó lenne számukra végigjárni a számtalan szobát. Némi szomorúsággal a hangjában, de beletörõdéssel fejtegeti Kémenes István, hogy az éjféli misét sem tudták már bevállalni az intézményben élõ idõs papok. „Pedig milyen szép volt régebb, amikor gyakrabban miséztek és minden pénteken eljártak a betegekhez gyóntatni, és egy kicsit beszélgetni\" – fejtegeti István bácsi beletörõdéssel, és azt is hozzáfûzi, hogy most a plébániai „kispapok\" látják el ezeket a teendõket. Aztán hirtelen magyarázni kezdi, hogy õ bizony még a Mária Rádiónak is tudósít alkalomadtán. Szilveszterkor is élõben kapcsolták, az otthonban zajló mulatságról kellett beszámolnia. Fáradozását két Mária Rádió feliratos pólóval és egy szép szenténekes „CD-kazettával\" jutalmazták. „Az volt a kérése a szerkesztõnek, hogy az énekeket játsszuk majd le az otthon lakóinak\" – magyarázza István bácsi, aki arról is beszámol, hogy többször is jelent meg tudósítása az otthonban zajló eseményekrõl a helyi újságokban. István bácsi boltosi és tudósítói feladatköre mellett harangozóként is tevékenykedik. Ötperces harangszóval búcsúztatta az óévet, és kis szünet után újabb öt percig tartó harangozással köszöntötte „a szebb, boldogabb új esztendõt\".

J. A.

Tíz éve nyújtanak otthont az idõseknek

A gyergyószentmiklósi Szent Erzsébet Öregotthon létrehozásának ötlete dr. Vencser László gyergyóditrói származású kanonoktól származik. Az intézmény alapkövét 1991. október 5-én tették le, és 1996. szeptember 18-án volt az ünnepélyes megnyitója. Az intézmény kezdetekben a gyulafehérvári Caritas égisze alatt mûködött, majd önálló gazdasági egységgé vált. A mûködéshez szükséges anyagiakat részben a lakók által befizetett havidíjakból, részben adományokból és kismértékben állami támogatásból fedezik. Fennállása óta több száz lakónak biztosított családias, meleg otthont és méltósággal viselt idõs napokat. 2001-ben létrehozták az Alzheimer-kórosokat ellátó szakosztályt, és ezáltal bekerült azon ritka intézmények sorába, ahol szakellátásban részesítik az öregkori betegségben szenvedõket. Az otthonban lakó közel 140 idõs ember kényelmérõl, egészségi állapotáról és jó közérzetérõl ötvenfõnyi személyzet gondoskodik.