Elkezdődött a negyvennapos böjt

„Úgy tűnik, napjainkra a böjt gyakorlata veszített lelki értékéből. Olyan kultúrában, amelyet az anyagi jólét keresése jellemez, inkább a testi egészséget karbantartó terápiás eszközzé válik. A böjtölés minden bizonnyal javíthatja a testi egészséget, de a hívők számára elsősorban lelki gyógymód mindannak leküzdésére, ami megakadályozza őket, hogy önmagukat Isten akaratához alakítsák” – hangsúlyozta a pápa. Mint mondta, a böjt abban is segít, hogy tudatára ébredjünk, milyen helyzetben él sok testvérünk. „Önként lemondani az étel és más anyagi javak élvezetéről, segíti Krisztus tanítványát, hogy uralkodjon az eredeti bűntől meggyengült természetéből fakadó vágyain, amelyek negatív hatásai átjárják az ember egész személyiségét” – tette hozzá XVI. Benedek.

Alkalom a lemondásra

A negyvennapos nagyböjt latin neve quadragesima (negyvenedik), utalásul arra, hogy a nagyböjt negyven hétköznapjának kell megelőznie húsvétot, Jézus feltámadásának ünnepét. A nagyböjt bűnbánati időszak, amely alkalmat ad a lemondásra, a hitben való elmélyülésre, a felkészülésre húsvét, Jézus Krisztus feltámadásának megünneplésére. A böjt vallásos gyakorlata a bűnbánatot, a megtisztulást, az áldozatot és a könyörgést fejezi ki, jelzi az ember Isten iránt tanúsított szeretetét és az érte való áldozatvállalást.

A bűnbánati felkészülés a 7. századtól vált szokásossá: az ókereszténység idején e napon a mezítlábas, zsákruhába öltözött bűnösöket a püspök a templomba vezette. A bűnbánati zsoltárok elimádkozása után fejükre hamut hintett és kiutasította őket a templomból, miként Isten is kiűzte az első emberpárt a Paradicsomból. Nagycsütörtökig tilos volt a templomba belépniük.

Az 1091-ben Beneventóban tartott zsinaton II. Orbán pápa rendelte el a hívek számára a hamvazkodást a bűnbánat látható jeleként. Kezdetben a férfiak fejére hamut szórtak, a nőknek csak a homlokukra rajzoltak hamuból keresztet. Ennek emlékét ma is őrzik: az előző évben megszentelt és elégetett barka hamujából a pap hamvazószerdán – és nagyböjt első vasárnapján – keresztet rajzol a hívek homlokára, miközben ezt mondja: „Emlékezzél, ember, hogy por vagy és porrá leszel!” A hamuval hintés ősi jelképe a bűnbánatnak, mivel a hamu az elmúlásra, a halálra figyelmezteti az embert. A kereszténység elterjedése előtti korokban nemcsak a mulandóság jelképe volt, hanem mosószer és alapanyaga a szappannak is, ezért egyszerre a gyász és a tisztaság jelképe.

A Szentírás szerint negyven napig tartott Jézus pusztai tartózkodása is, és Jónás próféta szintén negyvennapos böjtöt hirdetett Ninivében.

Szigorú böjt és hústilalom

Hamvazószerdán szigorú böjtöt tartanak a hívek, azaz nem esznek húst, és a háromszori étkezés alkalmával csak egyszer laknak jól. A nyugati rítusú egyházban ma két szigorú böjti nap van hústilalommal egybekötve, hamvazószerdán kívül nagypénteken. E két napon a 18 és 60 év közöttieknek csak háromszor szabad étkezniük, és csak egyszer jóllakniuk, a 14. életévüket betöltött fiataloknak pedig nem szabad húseledelt fogyasztaniuk. Kötelező a hústól való megtartóztatás nagyböjt péntekjein is. Az év többi péntekje egyszerű bűnbánati nap, amikor vagy hústól való tartózkodással, vagy egyéb jócselekedettel tehetnek eleget a vallásukat gyakorlók a bűnbánati fegyelemnek.

Hamvazószerdát böjtfogó szerdának, szárazszerdának vagy aszalószerdának is nevezik. A nagyböjt hamvazószerdán kezdődik és nagyszombat délig tart, de az egyház tanítása szerint pusztán a testi böjt nem elég, az önmegtartóztatást más tekintetben is gyakorolni kell.