Domonkosra emlékeznek

Teológiai tanulmányokat folytatott, a kasztíliai éhínség idején pénzzé tette könyveit, kéziratait, és a befolyt összeget szétosztotta a szegények között. 1196-ban szentelték pappá, később kanonok, majd perjel lett. III. Ince pápa 1206-ban Diego de Azevedo osmai püspökkel a dél-franciaországi katarok és albigensek térítésére küldte. Ők a korábbi, pompás ruhákba öltözött, hatalmukat fitogtató küldöttekkel szemben krisztusi szegénységben járták a vidéket, prédikáltak, és vallási vitákat folytattak, életpéldájukkal akarták megtéríteni az eretnekeket.

Társának halála után Domonkos Prouille-ben házat alapított katolikus leányok nevelésére, amiből hamarosan zárda, az első domonkos apácakolostor lett. Amikor 1208-ban megindult az albigensek elleni keresztes háború, Domonkos egyik fő segítője lett a hadjárat katonai irányítójának, Simon de Monfort-nak. Ő vezette az eretnekek feletti bíráskodást: akik nem voltak hajlandók megtérni, azokat máglyahalálra ítélték, vagyonukat elkobozták. 1214-ben Toulouse polgárai három házat adományoztak Domonkosnak, majd a következő évben Fulco toulouse-i püspök őt és társait kinevezte egyházmegyei prédikátoroknak, és jóváhagyta prédikátorközösségüket.

Domonkos jelen volt a IV. lateráni zsinaton, amely úgy határozott, hogy újabb szerzetesrendet már nem lehet alapítani, új kolostor is csak úgy alakítható, ha létrehozói a már meglévő szerzetek regulái közül valamelyiket magukévá teszik. Domonkos a pápa szolgálatára ajánlotta fel magát és a prédikátorok megalakítani kívánt rendjét, amit III. Ince szívesen fogadott. A pápa azt tanácsolta neki, hogy válasszon a meglévő szerzetesi regulák közül. Domonkos és társai az Ágoston-regula mellett döntöttek, 1216-ban megkapták a toulouse-i Szent Romanus-templomot, és az év decemberében az új pápa, III. Honorius szentesítette a prédikáló és kolduló rendet. Ezzel megszületett az Ordo Fratrum Praedicatorum (rövidítve OP), azaz a Prédikátor Testvérek Rendje, közismert nevén a domonkosok szerzetesi közössége. A következő évek a térítői tevékenység kiterjesztése, a rend szervezeti egységeinek, konventjeinek és kolostorainak felállítása jegyében teltek. A Domonkos-rend 1220. májusi első bolognai generális káptalanja elfogadta a szervezet kolduló rendi alkotmányát, a rendnek nem lehet ingatlan vagyona a konvent épületén és kertjén kívül, a felszentelt papok szerzetesi fogadalom szerint élnek, a tanulásnak, a prédikálásnak és a lelkek mentésének szentelik magukat.

Domonkos állandó székhelye Bologna volt, 1221. augusztus 6-án itt érte a halál. 1234. július 3-án avatta szentté IX. Gergely pápa. Ünnepét augusztus 8-án tartja a katolikus egyház, ő a Dominikai Köztársaság és a csillagászok védőszentje.