„Szivárványház” nyílt Brassóban, ima- és szeretetotthonaként működik

Kató Béla emlékeztetett, hogy a brassói gyülekezet életében is többször volt vihar, amikor a városközpontban lévő templomot a hatalom lebontatta. „Brassóban mára Isten az akkori gyász után eloszlatta a viharfelhőket, mind a három gyülekezet építkezik. A belvárosi gyülekezet egy újabb istentiszteleti helyet hozott létre, megtoldva azt a szeretetszolgálat lehetőségeivel.

– jelentette ki a püspök, hozzátéve: a ma jelentkező kihívásokra – még ha azok félelemmel is töltenek el – az embernek hittel kell válaszolnia.

Kató Béla püspök prédikációjában hangsúlyozta, Kálvin a szeretetszolgálatot tartotta az egyház egyik legfontosabb ismertetőjegyének, az egyház életformája a szeretetszolgálat. A szeretetszolgálat pedig abból él, hogy Isten igéje folyamatosan táplálja, az elesettekkel, fogyatékosokkal való munkában is ez segít át. Az egyházfő kijelentette, feladat és adomány ez a munka, amelyben szolgálatunk mindenkire kiterjed, és amelyben nem tehetünk különbséget ember és ember között. „A szivárvány kell tehát ennek a háznak a színe legyen, amely Isten szeretetére kell emlékeztessen bennünket” – állapította meg Kató Béla.

Az esperes szerint elérkezett az ideje, hogy a társadalom peremére szorítottak, a fogyatékosok, a betegek megmutassák magukat. Szerinte ez a ház a testi, lelki betegek háza kell hogy legyen, ahol nem kell elrejtőznie senkinek. Az esperes szerint a Betlehem-ház a csodák háza lesz, ha rendeltetésszerűen tölti be hivatását.

Az ünneplő közösség egyperces néma csenddel, imával emlékezett a nemrég elhunyt Ménessy Miklós brassói lelkipásztorra. Kassay Géza lelkipásztor beszédében három szimbólumot emelt ki, az első a ház neve: Betlehem. Elmondta, az ingatlanban, amelyben ma az imaház és a diakónia működik, pékség működött, ezért nevezték Betlehemnek, a kenyér házának. A másik szimbólum a kakas a tornyon, amely ébreszt és figyelmeztet bennünket, hogy Krisztust kell követnünk. A harmadik szimbólum maga az építkezés.

Tőkés Ernő brassói lelkipásztor a reformáció 400. éves évfordulójára készülve szeretetotthon létrehozását szorgalmazta, amelyet fel is építettek, 27 szobája volt, leánybentlakásként működött, majd kórház és hadiözvegyek és -árvák menhelye volt. Az államosítás után ezt az épületet is lebontották, ezért az épületért és a telekért a mai napig nem kárpótolták az egyházat. Ennek egy töredékeként épült fel a Betlehem-ház, hogy menedéke legyen a betegeknek, fogyatékosoknak, a környéken lakóknak lelki táplálék, igazi kenyér.

Markó Gábor egyházkerületi főgondnok hangsúlyozta, ha van épület, ahova az emberek menjenek, akkor hívek is vannak, akik megtöltsék azt. Miután beszámolt a gyülekezetben történt fejlesztésekről, Józsa Csaba, a gyülekezet főgondnoka köszöntőjében arról beszélt, hogy bármit teszünk, sosem hagyhatjuk ki terveinkből Istent, hiszen mindig övé a dicsőség. A főgondnok szerint a templomavatás azért is különleges az erdélyiek számára, mert a templom sokszor volt oltalmunk, menedékünk, hitünket soha nem tudták elvenni, bármi is történt velünk. Köszöntőt mondott továbbá a hollandiai zeelandi gyülekezet lelkipásztora, aki pénzbeli ajándékot is hozott a brassói reformátusoknak. A fogyatékos gyerekek szolgálata után a gyülekezet kórusa, majd a brassói magyar dalárda is énekelt.

Kiss Gábor