Békét, megnyugvást hoznak

A két atya is besegít a diákok tanításába, lelki életük ápolásába. Szórakoztató programokat is szerveznek számukra, hogy közelebb kerüljenek a fiatalokhoz. Az elmúlt évben közel félszáz diák csengetett be az általuk működtetett tanulmányi ház ajtaján. Kállai Emil atyával a piarista rend múltjáról, Sárközi Sándorral a jelenéről beszélgettünk.

– Ki a piarista rend alapítója, hogyan fogant meg a kegyes iskolák megalapításának gondolata?
K. E.: Rendünk alapítója Kalazanci Szent József, egy spanyol származású pap, aki  1597. április 9-én először látogat el a római Trastevere negyedbe Don Santiago de Avila társával. Elmennek a Santa Dorotea-plébániára, hogy elkérjék a betegek és rászorulók listáját, mikor kiderül, hogy azon a plébánián működik iskola. Több tanító is van, a környékbelieket tanítják, és mindegyik tanuló fizet valamenynyit ezért havonta. Kalazancius beiratkozik a Keresztény Tanítás Főtestvérületbe, és szabadidejében segít a munkában. A következő tanévben előáll az új ötletével: miért nem bővítik ki az iskolát, és ezáltal teszik lehetővé a tanulást minden szegény fiú számára? Amikor társai és a plébános beleegyeznek ebbe, Kalazancius annyira boldog, hogy örömében tollat, tintát, papírt és könyveket vásárol, amiket ingyen oszt ki az új tanulóknak. Annyian jönnek, hogy hamarosan ki kell bérelni a szomszédos házat is. Kalazancius az így megnyílt nevelőintézetet Kegyes Iskolának nevezte el. Ez az első siker, amit elért az oktatás területén. Majd egyre több gyerek jelentkezik, aki az új iskolában akar tanulni. Lassan-lassan a tanítói csoport közösséggé alakul, ahonnan már csak egy lépés volt a szerzetesi kongregáció felé. Megszületik a Kegyes Iskola új világi kongregációja, amelyet kezdetben nyolcan alkottak.

– Erdélyben is működtettek iskolát a piarista szerzetesek?
K. E.: Az idők folyamán hét helységben volt piarista intézet Erdélyben, pontosabban a mai, tágabb értelemben vett Erdélyben. Ezek, alapításuk sorrendjében a következők: Beszterce (1717), Nagykároly (1725), Máramarossziget (1730), Szászmedgyes (1741), Szentanna (Arad megye – 1750), Kolozsvár (1776) és Temesvár (1788). Igaz, ezek nem működtek egyszerre, hisz a szentannai iskola átköltözésével nyílt meg a temesvári, a százsmedgyesi pedig 1789-ben megszűnt. A mai Románia területén volt még egy iskolaalapítási kísérlet, ami azonban csak pár évig működhetett. Ezt 1736 körül alapították a havasalföldi Craiován, amikor osztrák fennhatóság alatt volt. 

Erdélyben nem ismerték, mert nem volt, ahonnan ismerjék a piarista rendet, amikor először jelent meg a térségben. Az erdélyi országgyűlés honosítja ugyan 1736-ban, de ünnepélyes honosításra csak 1741-ben került sor. Ahová a piaristák betették a lábukat, mindenütt a béke, a kölcsönös szeretet és megértés korszaka kezdődött. Rendünk mindig azt kereste, ami összeköti az embereket egymással, és nem azt, ami elválasztja. Iskoláiba a rend mindig felvett más nemzetiségű vagy felekezetű tanulókat is. Politikával nem foglalkozott. Iskoláiban az „ad maius pietatis incrementum” elv érvényesült, azaz az egyre nagyobb lelki tisztaság és jámborság terjedésén fáradozott.

– Csíkszeredában két éve működik a Piarista Tanulmányi Ház. Hogyan fogadták itt az atyákat, és mi a fő tevékenységük?
S. S.: Nehéz erre a kérdésre válaszolni. Az elején nagyon megbámultak bennünket a diákok. Nem tudták eldönteni, hogy vajon mit is akarhatunk tőlük, velük. Mára már megismertek bennünket, sőt mondhatom, el is fogadtak. El kell mondanom, hogy én előre köszönök a diákoknak, és nagyon örülök, amikor megelőznek. Próbálok közvetlen lenni velük, van, amikor rövidnadrágosan járkálok közöttük, mert focizni készülünk, van, amikor papi civilben. Mindenképpen figyelek arra, hogy ne nyomuljunk, mert azzal csak távol tartanánk őket. Viszonylag elég sokan keresnek meg bennünket a tanulmányi házban is, igaz, legtöbben csak könyvet kölcsönözni jönnek, de akadnak olyanok is, akik problémáikkal fordulnak hozzánk könnyek között, vagy éppen mosolyogva. De boldogabb lenne a lelkem, ha többen kopogtatnának. Az ajtónk mindig nyitva áll a látogatók előtt. Csütörtökönként tartjuk az ifjúsági szentmisénket, arra is bárki ellátogathat, de van filmklubunk is, ahol bárki jöhet javaslattal, hogy mit nézzünk meg. Természetesen nekünk is vannak filmjeink a művészfilmektől elkezdve, a szakrális filmeken keresztül a komédiákig. De bárki jöhet javaslattal, mi nyitottak vagyunk rá. Így lesz ez a nyár folyamán is, ugyanis a tanulmányi házban fogjuk tölteni a nyár nagy részét, tehát, ha valaki beszélgetni vagy egy kis kikapcsolódásra vágyik, becsengethet hozzánk.