A régi hagyományt elevenítik fel: bormegáldás a váradi székesegyházban

A vikárius szerint bár inkább csak családias körben, eddig is évente megáldották a bort, amit a hívek elhoztak Szent János ünnepén. Idén azonban a kérésnek eleget téve december 27-én, kedden 18 órától a székesegyházban ünnepi szentmise keretében áldják meg azokat a borokat, amelyeket az egyesületi tagok vagy a hívek visznek. Ezt követően a Vincellér Egyesület szervezésében a „Szent János-áldásra” is sor kerül a Kanonok sor 13. szám alatti helyiségben.

Fodor József tájékoztatása szerint a bormegáldásnak régi hagyománya van a római katolikus egyházban. Egy középkori legenda szerint Aristodemus pogány főpap azt mondta Szent János apostolnak, hogy akkor hajlandó hinni Krisztusban, ha megiszik egy méreggel teli kelyhet, és az nem árt neki. A mérgezett borból először két gonosztevő ivott, ők azonnal meghaltak. Szent János, miután megáldotta a kelyhet, kiitta azt, és életben maradt. Köpenyét a halottakra terítette, akik feltámadtak. A pogányok a látottak után megkeresztelkedtek. E legenda kapcsán alakult ki az egyházban a Szent János apostol és evangélista ünnepén a bor megáldásának szertartása.

Ebben a szertartásban a pogány áldozati ital (libatio) emléke élt tovább a kora középkori szokásban, hogy a szentek ünnepén tiszteletükre bort ittak a templomban; majd, hogy a szokás egyházi értelmezése még inkább kidomborodjék, alakult ki a Szent János-napi borszentelés, ami a 13. században terjedt el. Német neve „Johannisminne”, mert a pap e szavakkal nyújtotta át a bort híveinek: „igyátok Szent János szeretetét.” A szertartás Erdélyben és a Partiumban is, főleg német lakosságú településeken volt általános, és az újbort is ettől a naptól, december 27-étől itták.

A bort termő vidékeken a nép is szenteltetett bort, amit fül- és fogfájás ellen használtak, a boroshordókba öntöttek belőle, hogy a következő esztendőben is jó termés legyen. A középkorban szentelt borral kínálták meg azokat, akik búcsúzkodtak, útnak indultak, hogy Szent János áldása oltalmazza őket. Sokfelé a borral együtt almát is szenteltettek, és torokfájás ellen használták. A szentelt almából a vályúba is tettek s erről itatták meg az állatokat, hogy egészségesek legyenek. A búcsúzáskor megivott pohár bort is szokás Szent János áldása néven emlegetni: „Igyuk meg Szent János áldását!” – ismertette a régi hagyományt a püspöki helynök.