Külön sáv helyett egyelőre csak törvénymódosítás jut a határon át ingázóknak, amit ráadásul kivitelezhetetlennek tartanak

A bukaresti kormány nemrég mintegy váratlanul elfogadott egy törvénytervezetet, amely előírja, hogy külön sávokat alakítanak ki a határátkelőknél azok számára, akik életvitelszerűen ingáznak a határ két oldalán, azaz Romániában dolgoznak, de egy szomszédos országban laknak, vagy fordítva. A jogszabály főként annak a több ezresre tehető közösség számára könnyítené meg a csaknem mindennapi oda-vissza határátkelést, amelynek tagjai a román–magyar határ két oldala között ingáznak. A schengeni csatlakozás reményében ugyanis Románia európai uniós csatlakozását követően

nagyon sokan vásároltak olcsón házat a határhoz közel eső magyarországi településeken, és bár átköltöztek, az életük számos aspektusa – munka, óvoda, iskola – ide köti őket.

A március elején elfogadott tervezet tulajdonképpen a határon át ingázókra vonatkozó, 2020/209-es számú törvényt módosítja.

Az új előírás szerint külön sávokat alakítanának ki számukra a határátkelőknél, és egy érvényes munkaszerződés felmutatásával használhatnák azokat.

A jogszabály továbbá előírja kétoldalú megállapodások megkötését a szomszédos országokkal, amely meghatározná a határon át ingázók jogállását. Az új sávokon szolgálatot teljesítő határőröket a belügyminisztérium alárendeltségébe tartozó Román Határrendészet feladata az előírások szerint biztosítani. Szintén a belügyi tárcának kell biztosítania a határellenőrzéshez szükséges felszereléseket, illetve az informatikai infrastruktúrát – áll a kormány által elfogadott jogszabályjavaslatban.

A gyakorlatban természetesen semmi előrelépés nem történt, pedig a magyar–román határon ingázók már sok éve várják, hogy a hatóságok eltérő bánásmódot tanúsítsanak irántuk, és megkönnyítsék számukra a mindennapos nyűgöt jelentő határátkelést.

Először három éve, a már említett 2020/209-es törvény szeptember végi megjelenésekor csillant fel a reménysugár, a jogszabály azonban önmagában nem ért semmit,

az alkalmazási módszertant pedig azóta sem dolgozták ki, mint ahogy kétoldalú megállapodások sem születtek, amelyek meghatároznák a határon át ingázók jogállását, illetve a határátkelés megkönnyítésének mikéntjét.

A mostani jogszabály elfogadása sem kelt túlzott reményeket a magyar–román határon át ingázók körében – jelentette ki a Krónika megkeresésére a nagyváradi Tókos-Fejes Béla, aki az „első hullámban”, még 2005-ben, vagyis Románia EU-csatlakozása előtt vásárolt házat Biharkeresztesen, és évek óta küzd azért, hogy pozitív diszkrimináció illesse meg a határon át ingázókat. Sorstársaival együtt romániai honatyák mellett az Európai Parlamenthez is beadvánnyal fordult. Utóbbi nem foglalkozott a kérdéssel, holott más európai uniós országokban is ismert a jelenség. A román parlament, mint említettük, elfogadta a jogszabályt, de mostanáig semmi nem történt.

Az érintett szerint kampányszaga van annak, hogy most újra napirendre került a téma, és úgy véli, hogy ha az elmúlt három évben nem sikerült előrelépni, nem valószínű, hogy most sokkal többet meg lehetne valósítani.

Főleg olyan körülmények között, hogy még államközi megállapodásra is szükség van.

„Nyilvánvaló, hogy Románia a saját területén alkalmazni tudja a jogszabályt. De a schengeni övezetbe való belépés estében – ami számunkra sokkal nehezebb, mint a Romániába való bejutás – lenne nagy szükség a szabályozásra, ehhez pedig természetesen államközi egyezményekre lenne szükség” – emelte ki Tókos-Fejes Béla.

Egyúttal arra is ráirányította a figyelmünket, hogy technikai szempontból is igen nehezen kivitelezhetőnek látja a külön sávok kialakítását.

„Ha nagy sorok vannak, nagyon nehéz lenne eljutni az esetleges külön sávra, hiszen ha például a Bors–Ártánd közúti határátkelőt nézzük, ott mindössze két sávon lehet átmenni Magyarországra. Ha hosszú a kamionsor, sokszor csak egy soron tudunk bejutni a vámudvarba. Emiatt is nagyon nehéz lenne alkalmazni” – húzta alá.

Felidézte: a határon át ingázók korábban éppen emiatt kérték azt, hogy alakítsák át úgy a határsávokat, hogy jobban lehessen haladni, de ebből sem lett semmi.

„Amúgy mi nem is kértünk állandó külön sávot, külön személyzetet, csak bizonyos időszakokra: Magyarországról Románia irányába reggel 7-től 9–10 óráig, ha szükséges, visszafelé pedig 14 és 18 óra között jelentene nagy segítséget” – mutatott rá az érintett. Kérdésünkre elmondta, most átlagosan olyan 10–15 percet „vesztegelnek” a határon.

„A legtöbb gondot az elmúlt időszakban igazából a magyar határrendészet informatikai rendszerének rendszeres leállása okozta, ami miatt hatalmas sorok torlódtak fel a határátkelőknél. Volt, hogy a várakozási idő az egy órát is meghaladta” – fejtette ki Tókos-Fejes Béla, aki szerint előfordulhat, hogy ezekben az esetekben is segítene a törvény alkalmazása, hiszen ha speciális igazolványuk lenne, akkor más elbírálás alá eshetnének.

Külön okiratot és sávot kaphatnak a határon át ingázók

Már csak Klaus Iohannis államfőnek kell kihirdetnie a Románia és Magyarország között ingázók számára könnyebb átkelést biztosító jogszabályt, miután a képviselőház szerdán döntéshozó házként elfogadta azt.

Interjúalanyunk emlékeztetett: az eredeti jogszabály még egy ilyen, a két állam által elfogadott hatósági igazolvány felmutatásához kötötte volna a külön sáv használatát.

Elnézést, de munkaszerződést mindenki olyat ír, amilyent akar, ütnek rá egy pecsétet, és el van intézve. Egy határrendész hogyan fogja tudni leellenőrizni azt, hogy érvényes munkaszerződésről van-e szó, jogilag minden rendben van-e? – tette fel a költői kérdést az érintett. Felidézte: a hatósági igazolvány mellett azt is kérték, hogy kaphassanak egy matricát, amit fel tudnak ragasztani az autóra, így pedig látható lenne, hogy kik a határon át ingázók.

Kérdésünkre, hogy a határon át ingázók fűznek-e reményt ahhoz, hogy a mostani rendelkezés előmozdítja ügyüket, Tókos-Fejes Béla leszögezte: „olyannyira nem, hogy a több mint egy hete megjelent jogszabály alig kerül szóba”. És abban is nagy az egyetértés, hogy nem tartják kivitelezhetőnek.

Úgy véli, az tudná kimozdítani az ügyet a jelenlegi holtpontról, ha egyeztetne a két ország belügyminisztere, és megállapodnának a témában.

„Én megértem azt is, hogy mindenki várja a schengeni csatlakozást, de az egyre csúszik, és úgy néz ki, még csúszni fog. Majdhogynem biztos vagyok viszont abban, hogy hamarabb megtörténik, mint hogy a határon át ingázókra vonatkozó törvényt alkalmazzák” – fejtette ki.

Kérdésünkre ugyanakkor elmondta, a csatlakozás önmagában nem oldaná meg problémáikat,

hiszen jelenleg is vannak olyan országok a schengeni övezetben, amelyek ideiglenesen visszavezették a határellenőrzést, az ingázóknak pedig azóta ott is nehezebb dolguk van. Tókos-Fejes Béla szerint éppen ezért más tagállamok számára is példaértékű lehetne a hatósági igazolvány bevezetése.

Felmerülő kérdéseinkkel megkerestük a román belügyminisztérium sajtóosztályát. Azt a választ kaptuk, hogy megkeresésünket iktatták, kérdéseinket pedig továbbították a Román Határrendészethez. Amint választ kapunk, visszatérünk a témára.

Folyamatos áttelepülés zajlik a partiumi megyékből Kelet-Magyarországra, amit a schengeni bővítés még inkább felerősíthet

Számottevő áttelepedési hullám érhető tetten a román–magyar határ menti régióban, az elmúlt években rengeteg román, illetve román–magyar kettős állampolgár vásárolt ingatlant Kelet-Magyarországon. Egy részük életvitelszerűen tartózkodik odaát.