Gumicsont helyett magyarkártya – Nyugat-Európának kedvez Románia a térségbeli együttműködéstől való távolmaradással

A hivatalos nyilatkozatok ellenére a magyar–román kapcsolatok sohasem voltak igazán jók, és főleg nem voltak – elsősorban a román fél részéről – őszinték – véli Pászkán Zsolt politikai elemző. A térség szakértőjét annak kapcsán faggattuk a kilátásokról, hogy a román külügyminisztérium megalapozatlannak tartja, hogy a magyar Országgyűlés a nemzeti összetartozás évének nyilvánította 2020-at, a trianoni békediktátum 100. évfordulóját. Pászkán szerint amikor a javulás jelei mutatkoztak a két ország viszonyában, akkor arra sohasem azért került sor, mert a romániai politikai elit szintjén paradigmaváltás következett be, hanem kizárólag azért, mert a bukaresti fél valamilyen céljának eléréséhez elengedhetetlen volt a magyar támogatás. Ez egyaránt érvényes volt az államközi kapcsolatokra (NATO- vagy EU-csatlakozás, OECD-tagság és így tovább) és a romániai politikai rendszeren belüli viszonyrendszerre (parlamenti döntések, kormányzati többség(ek) létrehozása, támogatása stb.).

– fogalmazott lapunknak a budapesti Külügyi és Külgazdasági Intézet Románia-szakértője.

A nagybányai származású elemző szerint ennek a román politikának a tartóssága és jövőbeni továbbélése több tényezőn alapul. Mint mondta,

a magyarellenesség a román nemzetépítés szinte egyetlen általánosan elfogadott, elismert és konszenzusos eleme.

E folyamat többi, hasonlóan felszínes elemének (latinitáson keresztüli kapcsolódás a nyugati világhoz, ortodoxia és így tovább) egyike sem képes olyan gyorsan és széles körben érthetően kifejezni a „mi románok vagyunk” érzést, mint a magyarsággal történő szembeállítás. Hozzátette: a látszat ellenére az oroszellenesség sem éri el ugyanezt a hatást, annak elsősorban a kisebbrendűségi érzésből fakadó „nagy, méltó ellenfél” igényének kielégítése a szerepe. Pászkán Zsolt úgy véli,

még csak a kísérlete sem látszik annak, hogy a román nemzettudatot más és racionálisabb alapokra helyezzék, így kicsi a változás lehetősége.

Ami a belpolitikai tényezőt illeti, a szakértő megítélése szerint túl sokaknak érdeke a jelenlegi állapot fenntartása. „Az ideológiai munkát egyáltalán nem végző politikai pártokon és agytrösztökön kívül sem az egyetemi köröknek, a történészi, társadalompolitikai fősodorhoz tartozó kutatóknak, sem a médiának, sem pedig a titkosszolgálatoknak nem fűződik érdeke ahhoz, hogy megfosszák magukat egy forrásokhoz, szakmai és anyagi elismeréshez, előnyökhöz jutás vagy egyáltalán a létezés szempontjából nagyon fontos tényezőtől, a magyarellenességtől. Márpedig ez folyamatosan újra fogja termelni azokat a konfliktusgócokat, melyekre továbbra is építeni lehet azt a narratívát, melyet – több évtizedes, sőt évszázados beágyazottsága miatt – egyaránt könnyen megértenek a (kormányzati és más) „megrendelők”, „szponzorok”, illetve a „fogyasztók” – állapította meg az elemző.

Az EuroCom romániai sajtófigyelőt is igazgató elemző azt is megjegyezte, hogy

nemzetközi téren sincs igazán igény e helyzet megváltoztatására.

Az Európai Unió magországait vagy nem érdekli ez az egész, vagy éppenséggel érdekük is fűződik ahhoz, hogy Románia távol maradjon egy közép-kelet-európai együttműködéstől, és ezáltal megakadályozzák vagy legalábbis fékezzék egy erősebb „alternatív központ” létrejöttét, megerősödését. „Ez még akkor is így volt, amikor nem akarták – mint most – Romániát egyfajta bezzeg országként felhasználni a lázadó Magyarországgal és Lengyelországgal szemben. Ez csak tovább fokozódik majd a következő időszakban, és – részben – ez a magyarázata annak, hogy az Európai Unió intézményei, az eurokrá­cia a nemzeti közösségekkel szembeni szelektív vaksággal és süketséggel adja Románia és a párizsi békeszerződések többi utódállamának értésére, hogy szabad kezet kapnak ebben a kérdésben, amíg nem lépnek át egy bizonyos szintet. Természetesen ez a politika könnyen fájdalmas kudarchoz vezethet, de Nyugat-Európa nem először tanúsítaná, hogy sokkal kevésbé ismeri Kelet-Közép-Európát, mint a világ más részeit” – hangsúlyozta a szakértő.

Pászkán Zsolt szerint nem lehet figyelmen kívül hagyni a mindenkori magyar kormány politikáját, mint ahogy a román értelmiségiek, illetve a társadalom egy bizonyos – meglehetősen szűk – rétegének jóindulatú vagy legalábbis nyitottabb hozzáállását, de míg az előbbi nem tud olyan „finoman lépni”, hogy azt ne használják fel uszításra azok, akiknek ehhez érdekük fűződik, az utóbbiaknak viszont kevesen s „ellenszélben” kell tevékenykedniük.

A Külügyi és Külgazdasági Intézet Románia-szakértője azt is elmondta, hogy

az elkövetkező másfél év nem fog kedvezni a magyar–román viszonynak.

Mint emlékeztetett, a 2020-as trianoni centenáriumi évvel kapcsolatos román uszítás már 2018-ban, sőt 2017-ben megjelent, mintegy „megelőlegezve” a magyar fél „revizionista” tevékenységét. „Ilyen előkészítés után a magyarok akkor sem úszhatnák meg az ellenük irányuló hangulatkeltést, ha semmit sem tennének. A román belpolitikában a kormányoldal pártjait meggyengítette az európai parlamenti választási eredmény és az ebből fakadó belső hatalmi harc. Az ellenzéki formációk közül egyesek máris kénytelenek voltak elszenvedni az első jelentős kudarcot az elvetett bizalmatlansági indítvány révén, ráadásul Liviu Dragnea szociáldemokrata pártelnök börtönbe vonulásával és azzal, hogy a Dăncilă-kormány hozzásimul az európai fősodorhoz, elvesztették az egyik fő gumicsontjukat, az állítólagos korrupcióellenes harcot. Így könnyen meglehet, hogy mindenki visszatér az évtizedek alatt jól begyakorolt mutatványhoz, a magyarkártyának a cilinderből való előhúzásához” – fogalmazott az elemző.