Motorizáció és versenyzés - Helyszíni beszámoló a Le Mans-i Autómúzeumról

A városból dél felé kivezető főút mellett fekvő pályát és múzeumot legkönnyebben autóval lehet megközelíteni, de a városközpontot átszelő villamos is a közelben áll meg. Mivel a betoncsíkon a különböző versenyek közötti időszakban is folyamatosak a tesztelések, a villamosról leszállva elég csak a nagy teljesítményű motorok összetéveszthetetlen hangját követni. A komplex állandó tárlat nemcsak a több mint száz jármű bemutatásából áll, de bepillantást enged a verseny kulisszái mögé, illetve felvillantja az egynapos futam történelmének legfontosabb eseményeit is. Amennyiben a látogató a hivatalos irányjelzést követi, először a 24 órás verseny 24 meghatározó személyiségét bemutató Hősök Csarnokába lép be. A sötét folyosó különlegességét nemcsak a két oldalt felsorakoztatott, hátulról megvilágított üvegpannók adják, hanem az is, hogy mindegyik mellett található egy-egy, a fényképen látható személyiséghez kötődő emléktárgy is. Így Ettore Bugattinál az autóépítő-mester legendás kalapja került a vitrinbe, Ferry Porsche esetében az egyik, Le Mans-ban győztes versenyautó makettje, míg Enzo Ferrarinál egy sportkocsi motorja. A következő teremben a pálya interaktív makettje, több, versenyautó-modellekből összeállított életkép, valamint rengeteg újságcikk eleveníti fel a futam tradícióit. A versenyek megrendezésében segédkező ezernyi ember iránti tisztelet mutatja, hogy az első kiállított járművek nem extravagáns versenygépek, hanem régi tűzoltó-, mentő- és üzemanyag-szállító autók. 

A kiállítás anyaga amúgy sem csak a versenyzés körül forog, hanem átfogó képet nyújt a francia motorizációról. Az egyik teremben prototípusok, illetve különleges, alternatív meghajtású autók kaptak helyet, mint például az 1908-as Krieger A155, amelyet két elektromos motor hajtott vagy a gázturbina által mozgatott 1952-es Socema Gregoire. Az autózás hőskorát felelevenítő, első világháború előtt készült járművek között megtalálhatók a Le Mans-ban székelő Bollée-autógyártó, illetve Gaudichet & Turquet karosszéria-építő műhely munkái is. A legidősebb, 1878-ban készült Bollée La Mancelle autót még nem robbanó-, hanem gőzmotor hajtja.