Helyszíni beszámoló az Artcurial, a Bonhams és a Chevau-Legers aukciósházak párizsi árveréseiről

Hölgyem, bökje oldalba a férjét, hadd emelje fel a kezét! De most komolyan, uram, a felesége gyalog megy majd haza!? Fiúk, tudjátok, mennyibe kerül bérelni ezt a helyet, húzzatok bele!? – bár csillagászati összegekről és kőkemény befektetésekről volt szó, a brit Bonhams veteránjármű-árverése, a Grand Palais Aukció nem nélkülözte a humort. A február elején Párizsban tartott eseményen az aukciósvilág egyik ismert figurája, James Knight és francia kolléganője, Marielle Digard hozzáértő ceremóniamesterként vezette a 26 motorkerékpár és 88 autó mellett számos motorizációval kapcsolatos tárgyat eladásra kínáló aukciót. A helyszín az esemény elnevezésében is helyet kapó patinás Szajna-parti csarnok, a Grand Palais volt, amelyik 1901 és 1961 között a Párizsi Autószalonnak is otthont adott.

A Bonhams amúgy az utóbbi három évben a veteránautók rajongóit és gyűjtőit a világ minden tájáról Párizsba vonzó Retromobile kiállítás hivatalos aukciósháza volt, ám az idén már kiszorult ebből a szerepkörből. Ettől függetlenül nem akarta elszalasztani azt a lehetőséget, amit a potenciális vevők ekkora sűrűsége kínált, és nagyon vonzó „csomagot” állított össze idei első nagy nemzetközi aukciójára. „Mivel ebben az időszakban Európából és az Egyesült Államokból is számos gyűjtő keresi fel Párizst, a készletünkben lévő, értékesítésre váró járművek közül igyekeztünk igazi nemzetközi felhozatalt válogatni” – mesélt a Krónikának az aukció hátteréről Robert Glover, a Bonhams egyik szakértője. A brit cég járműrészlege tavaly 24 különböző aukciót szervezett Sydney-től Dubajon át Kaliforniáig, és ezek között voltak olyan specifikus árverések is, mint az inkább a versenyautókra koncentráló Goodwood vagy a csak Aston Martin típusokat felvonultató Newport Pagnell. A legnagyobb összeget 2010-ben az amerikai Carmelben tartott árverésen fizettek ki nekik: 3,96 millió dollárt egy 1970-es Porsche 917K versenyautóért.

Tétek harca

Az árverés helyszínére a tételeket részletesen bemutató színes katalógus megvásárlásával lehet bejutni (ezek ára a Retromobile-hétvége három aukcióján 30 és 50 euró között mozgott). Ez lehetőséget ad a katonásan felsorakoztatott járműcsodák szemrevételezésére, a licitáláshoz azonban ennél jóval többre van szükség. A potenciális vásárlóknak regisztráltatniuk kell magukat, és már a nyomtatvány kitöltésekor be kell jelölniük, hogy sikeres vásárlás esetén ők maguk szállítják el a járművet, vagy a hivatalos szállítóra bízzák ezt a feladatot. A katalógusban megtalálható minden jármű becsült ára, ami több okból is fontos: egyrészt a lehetséges vásárlók így fel tudják mérni, mire is számítsanak a licit során, másrészt ez az autó foglalóárához is iránymutatást ad.

Az eladásra kínált tételek legtöbbje esetében ugyanis a vevő és az aukciósház előzetesen megegyezik egy bizonyos összegben. Amennyiben a licit során ezt nem érik el, a jármű tulajdonosának nem kötelező odaadnia autóját vagy motorkerékpárját, de ha a legnagyobb tét akár csak egy kicsit is meghaladja azt, már nem lehet ellenvetése. Csak a legkisebb értékű járműveket szokták foglalóár nélkül licitre bocsátani, ilyenkor a legnagyobb tét „nyer”. Mivel a foglalóár titkos, a legnagyobb licitet tevő személy a leütés pillanatában még nem tudja, hogy biztosan az övé az autó, és gyakran előfordul az is, hogy a limitet el nem érő autó tulajdonosa az aukció után felveszi a kapcsolatot a potenciális vevővel, és még megpróbál egyezkedni vele. A leütési ár természetesen nem a végleges összeg, ehhez még hozzáadódik az aukciósház jutaléka: ez általában 15–20 százalék szokott lenni.

A licitálás egy alapárról indul, ennek nagyságát a szakértők határozzák meg. „Egy 600–700 ezer euróra becsült Bugatti esetében időpocsékolás 50 ezer euróról indítani a licitet – mondta ezzel kapcsolatban Robert Glover. – Az indulóár meghatározásához nincs előre meghatározott képlet, itt jön be a szakértők hozzáértése. Én is folyamatosan részt veszek veteránautós futamokon, fesztiválokon, szépségversenyeken, így rálátásom van erre a világra. Ilyenkor kapcsolatba kerülök az eladókkal is, de legtöbben maguk keresnek fel minket, hiszen a Bonhams az egyik legismertebb név az aukciók világában.”

A nagy értékű veteránautók többsége az árverés előtt restauráláson esik át, az aukciók megszervezése hónapokat vesz igénybe, de a járművek sorsa általában pár perc alatt eldől. Eleinte záporoznak a licitek, és a tapasztalt árverésvezetők már ebben a szakaszban felmérik, hogy kik vannak versenyben, így később az ő részükről már nem szükséges a kézlendítés, elég egy biccentés a tét emeléséhez. A legvégére általában 2-3 elszánt gyűjtő marad versenyben, és a pulpituson álló ügyes alkuszok ilyenkor sokszor viccelődve, máskor véresen komolynak tűnve próbálják életben tartani a „küzdelmet” – ezzel is felsrófolva a végső leütési árat.

Francia árfölény

A Grand Palais Aukción a Bonhams 73 százalékos értékesítési arányt ért el, az összbevétel pedig megközelítette a 10 millió eurót. Mindebben szerepet játszott, hogy a kínálat több különleges járművet is felvonultatott: a Pininfarina stúdió által kreált Cadillac Jacqueline tanulmánymodellt például éppen 50 éve, a Grand Palais-ban tartott utolsó párizsi seregszemlén mutatták be, most pedig 212 750 eurónál zárult érte a licit. Bár a katalógusban még John Lennon első autója, egy Ferrari 330 GT is szerepelt, a helyszínen kiderült, hogy ezt a tételt az utolsó pillanatban visszavonták. Ám a résztvevők így is meggyőződhettek arról, hogy mennyit ér egy jól csengő név a korábbi tulajdonosok listáján, hiszen I. Baldvin belga király (1930–1993) 1955-ös Aston Martin DB2/4 sportkocsija a típus új világrekordját jelentő 333 500 euróért cserélt gazdát. A legmagasabb árat azonban egy Bugatti érte el: az 1933-as Grand Prix Type 51 Biplace versenyautóért 943 ezer eurót fizettek. Nem nyúltak ilyen mélyen a zsebükbe az Alfa Romeo-rajongók, hiszen két 6C 1750 Spyder típus sem cserélt gazdát. Az egyiknél 750 ezer, a másiknál 680 ezer eurónál állt meg a licit, így egyik sem érte el az előre lefoglalt árat.

Bár a francia Artcurial aukciósház nemzetközi szinten korántsem mérhető a Bonhamshez, a Retromobile kiállításról mégis sikerült kiszorítania a brit vetélytársat. A cég tavaly szervezte meg külön motorizációs részlegét, a Retromobile helyszínén tartott párizsi árverésen pedig az autózással kapcsolatos tárgyi emlékek és műalkotások mellett 26 kétkerekűt és 103 autót kínált eladásra. A legdrágább motorkerékpárnak egy 1948-as Vincent 500 oldalkocsis gép bizonyult; 44 628 eurót fizettek ki érte. Az autók között külön színfoltot képviselt az elnöki járművekből álló gyűjtemény: a Leonyid Brezsnyev által használt ZIL 111 például 188 106 euróért cserélt gazdát. A Bonhams-aukcióhoz hasonlóan azonban itt is egy Bugatti bizonyult a legdrágábbnak, a francia márka 1937-es 57C Atalante modelljének ára 579 966 euró volt. Az Artcurial végül 80 százalékos értékesítési arány mellett 7,7 millió eurós összbevételt ért el.

Bár a Retromobile-kavalkádot kihasználva a szintén francia Chevau-Legers aukciósház először szervezett veteránautó-árverést, azonnal felhívták magukrafigyelmet a retrójárművek világában. Egyrészt megadták a premier módját, hiszen az 52 autónak otthont adó pavilonjukat Párizs egyik turistalátványossága, az Invalidusok Háza mellett állították fel, másrészt a három aukció közül ők érték el a legnagyobb árat. A sochaux-i Peugeot Múzeum ugyanis a Chevau-Legers révén értékesített egy 1993-as Peugeot 905 EV 2/1 Supercopter versenyautót, amelyik végül viszonylag gyors licitet követően 1 029 168 euróért cserélt gazdát.

Kiss Csaba, Párizs