Naponta több tucat filmből válogathattak a mozgókép szerelmesei a francia riviéra filmszemléjén
Fotó: Tóth Gödri Iringó
A francia riviéra filmszemléje minden résztvevő számára mást jelent. Van, aki a kedvenc hollywoodi sztárját szeretné látni, mások a vetítéseket követő zárt körű luxuspartikért látogatnak el a dél-franciaországi városba, de nagyon sokan a filmfelhozatalért vesznek részt a fesztiválon. Helyszíni riportunkban a 75. cannes-i filmfesztivál kontrasztos világát mutatjuk be.
2022. május 26., 19:252022. május 26., 19:25
Harmadszor volt szerencsém részt venni a francia riviéra híres filmszemléjén, a cannes-i filmfesztiválon, amely idén május 17. és 28. között zajlik. A 75. alkalommal megtartott fesztiválon megtapasztaltam, milyen a háború árnyékában megszervezett rendezvény, öt napig rohangáltam teremről teremre filmeket nézni, illetve csodáltam az embereket – nem, nem a sztárokat, hanem az átlagembereket –, miként van türelmük szállodák, bulihelyszínek és a vörös szőnyeg előtt órákig várni, hogy egy pillanatra láthassák valamelyik kedvenc hírességüket.
Pedig én arra sokkal büszkébb vagyok, hogy közel húsz filmújdonságot sikerült megnéznem pár nap alatt – annak ellenére, hogy az online foglalási rendszer napokig akadozott (a szervezők szerint hackerek bojkottálták a rendszert, a fesztivált). De Cannes sokaknak nem a filmekről szól, hanem egyfajta turistalátványosság. Főleg hétvégén a város megtelik turistákkal (még a több tízezer fesztiválozón túl), akik elkészítik a „kötelező” fotókat a vörös szőnyeg, a fesztiválpalota és a fesztivállogó előtt, és sétálgatnak fel-alá, sztárokat keresve.
Igen, láttam Tom Cruise-t élőben, úgy 6–7 méterre tőlem sétált el a vörös szőnyegen, meg Julianne Moore-t is pár méterről, meg egy hollywoodi szupersztár habos-babos ruhájában is majdnem megbotlottam a lépcsőn felfele. Meg végighallgattam Zelenszkij beszédét a megnyitón, láttam egyes fesztiválozók ukrán zászlós kitűzőit vagy embereket, akik a szabadság vagy egyenlőség jelszavakat kiabálva rohantak a tömegben.
Mint már megírtuk, a megnyitó ünnepségen az ukrán elnök, aki videón jelentkezett be Kijevből, többek között a film fontosságáról, erejéről beszélt, akárcsak az előtte felszólalók. Az est és egyúttal a fesztivál egyik alapgondolata az volt, hogy a filmek és a filmfesztiválok ráirányíthatják az emberek figyelmét a világ problémáira, hangot adhatnak azoknak, akiket a nagy többség nem hall. Tény, hogy a cannes-i fesztivál mindig élen járt ebben,
Nem mellesleg mindezt úgy, hogy Cannes tulajdonképpen hagyományos és konzervatív – pár éve lázadtak először fel sztárok a magas sarkús dresszkód ellen, de a mai napig szabályok korlátozzák a vörös szőnyegre lépést – jómagam is láttam olyan hölgyet, akit sportcipőben nem engedtek be.
Az idei fesztivált a háború szele hatotta át az ukrajnai háború apropóján, de a filmek – a Mariupolban meggyilkolt ukrán rendező dokumentumfilmjén kívül – más háborúkra, forradalmakra is koncentráltak. Láttam filmet a világháborúban a francia sereg tagjaként harcoló, gyarmatokon élő fekete emberekről, koreai konfliktusokról, a 2020-as chilei tüntetésekről, a hetvenes évekbeli olasz „forradalmárokról”,
Nem tudom, hogy a fesztivál programjának összeállításakor mennyire volt cél felhívni a figyelmet az ukrajnai háborúra, de úgy tapasztaltam, a filmfelhozatal inkább „csak” kitágította a nézők látókörét, rámutatva, hogy a nagyon mediatizált ukrán háborún túl még mennyi atrocitás zajlott és zajlik ma is a világon.
Ezenkívül minden más aktuális téma feltűnt idén is, az általam látott filmek között is volt az afrikai migránsok illegális bevándorlásával, a társadalom elöregedésével, az elidegenedéssel foglalkozó produkció. Bár ezek visszatérő témák Cannes mozivásznain, személy szerint idén éreztem a leginkább a kontrasztot a forma és a tartalom, azaz a fesztivál csillogó világa, a méregdrága ruhák, jachtok, bulik világa és a fesztivál filmjeinek mondanivalója között.
Több év után is meghökkenve látom azokat, akik végigvonulnak a vörös szőnyegen tökéletes ruhában, sminkben, beülnek a Lumière-terembe, majd a film kezdete után 5–10 perccel kisurrannak. És ha már csillogásról és a gazdagok világáról beszélünk, idén feltűnő volt a gazdag oroszok hiánya, más években lépten-nyomon megütötte az ember fülét az orosz beszéd,
A fesztiválon egyébként a kora reggeli vetítések a legjobbak, nem a pompásan bevonulós esti filmek. Ha az ember reggel nyolc-, kilencórai vetítésre siet, láthatja, hogyan ébredezik a város, hogyan készülődnek nyitni a szuvenírüzletek és a vendéglők, ebben az órában csak a helyi piac és a pékségek azok a helyek, ahol már élet van, és végre lehet helyieket (is) látni. Ezekre a vetítésekre azok ülnek be, akiket tényleg érdekel a film – lehet az szakmabeli, filmkritikus, cannes-i mozibarát vagy 28 év alatti fiatal, azok, akik nem „vonulni”, hanem filmet akarnak nézni.
A fesztivál folyamatosan nőtte ki magát, ma már több tucat helyszínen zajlanak párhuzamosan a vetítések reggeltől éjszakába nyúlóan. A vörös szőnyeges vetítések azok, amelyek a Lumière-színházban vannak, azokra vonatkozik a dresszkód – bár több teremben elvárt a „megfelelő öltözet”. Noha sok a vetítés, napi 4–5 filmnél többet kimerítő megnézni.
Bár az online jegyrendszer kiváltotta a régi sorban állást (régen volt esély rá, hogy egy óra várakozás ellenére nem jut be a vetítésre az érdeklődő), várakozni most is kell, hisz jegyet ellenőriznek, át kell menni ellenőrző kapukon, a biztonságiak átnézik a táskákat és így tovább. Gyorsan eltelik a nap, ha az ember megnéz négy filmet, ami összesen nyolc-tíz óra, erre még rájön két óra várakozás a teremben vagy a sorban, illetve egy óra séta a termek között,
És bár nekem általában az éjféli vetítéssel ért véget a nap, vannak, akiknek abban az órában kezdődtek a zárt körű partik a jachtokon, luxusvillákban, a Croisette szállodáiban, ahol több ezer eurós szobák vannak. Első nap az épp felújítás alatt álló Carlton Szálló épületét nézegetve megmosolyogtam, hogy elég kellemetlen lehet, ha az ember több ezer eurót fizet valamelyik szomszédos szállodában a szobáért, és arra ébred reggel, hogy fúrnak-faragnak a közeli állványokon.
A francia riviérán a háború szele mellett kissé még érződik a koronavírus szele is, a rendezvény alkalmazottai maszkot viselnek, illetve tanácsolják a közönségnek is, ám nem kötelező, mint tavaly,
Összegzésként a 75. cannes-i nemzetközi filmfesztivál kissé koronavírusos még, kissé ukrán háborús, de egyébként ugyanolyan, mint mindig: a filmek közt van sok jó és elgondolkodtató, a ruhák közt van sok látványos és szép, és persze a díjakban sincs hiány – néhányat már kiosztottak, a többire szombaton derül fény.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
A városi kertészkedést népszerűsítő oktatási és szemléletformáló programot indított a szegedi Csemete Természet- és Környezetvédelmi Egyesület a temesvári Szórvány Alapítvánnyal együttműködve, uniós támogatással.
Hagyományteremtő szándékkal szervezi meg idén júniusban az Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány (EHH) és a Mikházi Csűrszínházi Egyesület a Galambos–Józsa Hagyományőrző és Ifjúsági Folklórfesztivált.
Feloszlik a Margaret Island, az elmúlt tíz év egyik legnépszerűbb magyar zenekara. A csapat közösségi oldalán jelentette be, hogy október 2-án a Budapest Parkban tartja búcsúkoncertjét.
A Maros megyei Sáromberkén 2020-ban gyűrűzött gólya költözött szerdán a Kolozs megyei Magyarfenes gólyafészkébe. A költözés azért számít rendkívülinek, mert Sáromberke és Magyarfenes az erdélyi gólyamegfigyelés emblematikus helyszínének számít.
Az idei Eurovíziós Dalfesztivál győztese azt követelte, hogy jövő évben zárják ki a versenyből Izraelt a gázai háború miatt.
Ínycsiklandozó vegán finomság Egyiptom – és úgy általában a közel-keleti országok – nemzeti étele, a csicseriborsóból készült falafel.
Nyolc év után visszatér Budapestre a Metallica. A világhírű amerikai metálcsapat jövőre folytatja M72 elnevezésű világkörüli turnéját, amelynek keretében 2026. június 11-én és 13-án is fellép a Puskás Arénában, ugyanakkor Bukarestben is koncertezik.
A Sorbonne Egyetem, valamint az Amerikai Matematikai Társaság (AMS) is gratulált Nicușor Dan államfőnek, aki Párizsban szerzett doktori fokozatot matematikából.
A januárban debütált Bennem él című dal után most egy újabb szerzeménnyel rukkolt elő a NÉKED zenekar, mely az Új vágy címet viseli.
A romániai lakosság csaknem fele nem mer munkahelyén a többséggel, vagy a főnökével ellentétes véleményének hangot adni – állapította meg az Open Minds Egyesület legújabb felmérése.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!