Felemelő élmény, kölcsönös katarzis

Az idei produkciót nem csak a nézők várták jól érzékelhető lelkesedéssel, hanem a próbafolyamat és az előadások során összecsiszolódott négyszáz fős stáb is. Az alkotók összehangolt munkájáról és következetesen véghezvitt elképzeléséről tanúskodik, hogy idén is megvalósították a Székelyföldi Nagyprodukciót, melynek kiváló tehetségű zenészeit, táncosait és színészeit a teljes erdélyi térségből választották ki. A produkció dupla, illetve tripla szereposztásban készült el Orza Călin rendező-koreográfus rendezésében. István szerepében Farkas Loránd és Molnár József, Koppány szerepében Baricz Gergő és Dombi Sándor volt látható, Sarolt szerepén Szabó Enikő és Zsigmond Éva Beáta osztozott, Réka szerepét Ritziu Ilka Krisztina és Zöldi Lara, Gizellát pedig Kis-Lukács Bernadett és Koszorús Krisztina formálták meg. Torda szerepében ugyanakkor Szabó Előd, Mihály Ernő és Szabó Hunor volt látható, Laborcot pedig Rétyi Zsombor és Váta Lóránd alakították. L

őrincz Imre, a rockzenekar ritmusgitárosa elmondta, hogy nagy élményt jelentett felújítani a produkciót, egyébként a tavalyihoz is kedves emlékei fűződnek. Hozzátette,

A táncosnak összehasonlítási alapja is van, hiszen korábban a 2003-as, Novák Ferenc Kossuth-díjas koreográfus által rendezett rockoperában is szerepelt. „Mindkettő felemelő élmény volt. Benne lenni ebben a produkcióban, és érezni a nézők erejét, energiáját, életre szóló élmény marad. Egy-egy előadás végén maximális katarzisban jöttünk le a színpadról” – idézte fel a sepsiszentgyörgyi táncos.

Több mint tizenháromezren látták idén a produkciót

Kolumbán Zenge, a produkció gyártásvezetője elmondta, a jegyek értékesítése kisebb kihívást jelentett, hiszen a tavalyi hetvenszázalékos működési kapacitáshoz képest idén az aréna teljes nézőterének helyeit eladásra bocsáthatták – ami előadásonként mintegy hétszáz férőhellyel jelentett többet. Mint mondta, annak ellenére, hogy az időpontok a nyaralási szezon mellett számos egyéb rendezvénnyel egybeestek, egyetlen esemény sem bizonyult konkurenciának, hiszen idén is rengetegen voltak kíváncsiak a Székelyföldi Nagyprodukcióra. „Azok közül, akik tavaly már látták az előadást, sokan visszatértek – akadtak, akik mindkét szereposztás iránt egyaránt érdeklődtek. Rengetegen vásároltak jegyet Hargita megyéből, de Kolozs és Maros megyéből is szép számban érkeztek nézőink” – sorolta a gyártásvezető. Hozzátette,

Bár a meghirdetés pillanatától a tavalyihoz képest lassabban keltek el a jegyek, végül az idei évad valamennyi előadása telt házas volt, mintegy 13 500 nézőnek biztosítva lehetőséget, hogy részese lehessen a különleges élménynek. A gyártásvezető azt is megosztotta, hogy a stáb már a tavalyi előadások lezárása óta nagyon várta a hírt a produkció jövőbeli alakulásáról, így amikor év elején a polgármesteri hivatal és a jogdíjtulajdonosok részéről is megszületett a döntés, hogy lesz folytatás, mindenki türelmetlenül várta az újratalálkozást.

Az első, négynapos próbafolyamatot júniusban tartották, majd júliusban a szűkebb stábbal ismételték meg. Augusztus elején pedig – amikor a teljes technikai csapat és az önkéntesek beköltöztek az arénába – kezdetét vette a felújítás, amely a szólisták, a tánckarok, a szimfonikus zenekar, illetve a kórus jelenlétével zajlott. „Azt hiszem, nem csak a saját nevemben beszélek, amikor azt mondom, nagyon vártuk, hogy újra színpadra állítsuk a produkciót, hiszen már a tavalyi is egy nagyon pozitív, jó hangvételű munkafolyamat volt, és alig vártuk, hogy ezt idén újra megélhessük közösen” – osztotta meg a gyártásvezető. Elmondta, hogy mint minden alkotói folyamatban, itt is be kellett járni a mélység és a magasság skáláit, de bebizonyosodott, hogy a csapat időközben annyira összekovácsolódott, hogy a nehézségeket a fejlődés szolgálatába tudták állítani.