a rendalapító Loyolai Ignác megtérésének 500. és szentté avatásának 400. évfordulóját, és mivel még nem volt magyar nyelven Szent Ignácról szóló musical, külön jelentőséggel bír a darab.

Ezáltal a színpadon átélt élmények az ő saját emberi alakulásában legalább akkora szerepet játszanak, mint amennyire a nézőre is hatnak, hiszen a jelenlét őszinte, hiteles, és ennek köszönhetően a katarzis sohasem marad el. Szinte minden, a jelmezek, a díszlet, a berendezés nagyrészt a gyerekek ötletei alapján születtek, így teljesen sajátjuknak érzik az előadást, otthonosan mozognak benne.

A musical lelki utazásként is értelmezhető: megtérés, kísértések, Isten-élmény, és újabb meg újabb kihívásokból álló folyamat, akár egy mai hétköznapi ember élete. A mű zenéje könnyűzene, néha musicalesebb, máskor a keresztény könnyűzenére emlékeztet, de rap- és jazzelemek is találhatóak benne.

egyfelől a jezsuita rend alapítójának lelki vívódásait, a rendalapítást, az inkvizíciós tárgyalásokat, majd a halálát mutatja be, másfelől pedig az örök emberi útkeresést, kísértéseket, küzdelmeket és megbékéléseket, így aktuális üzenete van a mai ember számára is.

Diákok Szent Ignác, a rendtársak és az ördög szerepében

A zenetanár a próbafolyamatokról is mesélt. Elmondta, a miskolci próbákon műhelyekben dolgoztak, a musicalben részt vevő diákok többnyire kórustagok, zenészek, táncosok, olyanok, akik a művészetekben otthonosan mozognak.

Ezenkívül technikus diákok is segítik a háttérmunkát, a hangosítás, fények, reflektorok kezelését. A darabban Loyolai Szent Ignácot Csurilla Bertalan alakítja, Szűz Máriát Németh Márta játssza. Mellettük megjelenik Jézus, a rendtársak és az ördög is.

Úgy gondolom, nagyon jó a szereposztás, mindenki megtalálja önmagát az adott szerepben” – állítja a zenetanár. Úgy tapasztalta, annak ellenére, hogy mély vízbe dobták a diákokat, és mindenki számára kicsit megterhelő volt a munka, szép lelki utazásban, sok örömteli közös tapasztalatban és Isten-élményben volt részük.ű

– hangsúlyozta. Hozzátette, többször is meghatódott azon, hogy a Hám János diákjai mennyire bátrak, szívósak és jól helytállnak a feladatban. Megilletődve látta, hogy mennyire odafigyelnek egymásra a gyerekszereplők, szívvel-lélekkel gondoskodnak egymásról, és megteremtik a hangulatot, hogy mindenki örömmel játsszon a színpadon.

egyeseknek a zenében, a mély gondolatokban, másoknak a darab humorában vagy a látványban lehet izgalmas a produkció, melyet júniusban a budapesti Erkel-színházban is előadnak a jezsuiták jubileumi évének zárómomentumaként.