Vonalon haladó

A vertikális meg a horizontálisszavak (a fönt-lent vonzatában) érezhetően azillusztrációs alávetettség felésodorták volna ezt a kép-szöveg viszonyt, holott aszövegek pontosan a képek ráhatásakénthoznak valami többletet, és fordítva, a képeka szövegek által mozdulnak be.
Ami a Tirami sú-felétilleti a könyvnek, és ezt így pusztán,önmagában kéne először körülírni,két monológot foglal magában: az egyik, amibőltulajdonképpen a cím is ered, a Megöltem azanyámat egészen új szövege Visky Andrásnak,a másik, a Júlia pedig egy igencsak ismert, mártöbbször színpadra állított, mondhatnikanonizálódott mű. Ami egészen hozzátartozika Visky-életműhöz, hozzá van ragadva,reprezentatív, nem szorul különösebbbemutatásra, bárki ismerheti, vagy sokan olvashattákmár. És akkor megjelenik itt, ebben a kötetben,egy másik monológ mellett. A másik monológegy árva lány monológja, egy félig cigányárvalány beszéde saját életéről,gyerekkoráról. Egy szomorú élettörténet,azt lehetne mondani, pontosan olyan tragikus, mint a Júlia,csak éppen itt az anya nincs jelen, csak éppen itt nemaz Isten a beszéd címzettje, sokkal inkábbönmagának beszéli el ez a lány, ez aBernadett a saját történeteit, mintha belül,önmagában lenne egy istene. Magányos, belsőbeszéd, függő beszéd minden esetben, sokszorsaját nyelvvel, titkosított nyelvvel. Azt a beszéddelbelakható teret tölti be, amelynek a saját világátkellene jelentenie. Aminek egyik eredője ez: „Azt mondta, örökbefogad, ez a terve, a lánya leszek, kellek neki. Megzavart ez akellek neki, meg az örökbefogadás. Micsoda szó:örökbefogadás. Örökbe fogadni valakit.(...) Orvos volt Klára, szép orvos, nagyon szép,sohasem láttam ilyen szépet. Valahogy nem tudottférjhez menni, nem kellett senkinek, csak egészen rövididőre. Amikor éppen kellett valakinek, visszahozott azintézetbe. Aztán mikor megint nem kellett senkinek,jött, hogy kellek neki, és elvitt.” A másik pontpedig a Tiramisu, az a hely, ahová végülbefogadják, ami már túllépés azárvaházon, mondhatni, a szabadság egy foka:„Amikor először beléptem, már tudtam, hogy jóhelyen járok. Jövök lefelé a Retyezátutcán, amikor a Tiramisu káfé, káféés kocsma elé érek, azt mondja Csipesz, ide bekellene lépni. Beléptem, és azonnal megtaláltama helyemet”; „A Tiramisunak az a híre, hogy mindenkimindenkivel, az egy olyan banda vagy galeri, nem tudom, hogy mondjáka legszívesebben a városban. (...) Nem igaz, hogymindenki mindenkivel, az nem igaz.” A Júliában ahatalom kényszeríti ki a konfliktushelyzetet, aMegöltem az anyámat-ban a kiszolgáltatottságeredendően adott, konfliktusokat generáló létállapot.Mindkét szituáció peremhelyzet, a lét ésa nemlét éles határvonalán történőhaladás vagy stagnálás. Mintha valaki atengerparton pontosan a víz és a szárazföldközötti vonalon haladna, mely vonal egyszer hol tengernek,hol szárazföldnek vagy partnak számít. Ésnem lehet eldönteni, hogy egy következő képen, aholmár csak a víz és a szárazföldlátható, a vonalon haladó személy pedignem, hová tűnt, melyik irányba lépett le avonalon haladó.
A Tanger a két monológközé van beékelve a maga tizenhat fotójával.Mindegyik fotón gyerek vagy gyerekek szerepelnek, összesenharminc. Éppen annyi, ahány fejezetből az elsőmonológ áll. Ha rögtön átlapozzuk afotókat a Megöltem az anyámat elolvasásaután, akkor rögtön szembetűnik, micsoda csend leszhirtelen. Hogy ez a harminc gyerek ott áll a kamerábabámulva, csendben bámul bele a kamerába,miközben lapozunk. Mintha arra várnának – mertvárnak, ott állnak –, hogy az olvasókiválassza őket, és ha kiválasztja, elmondhatóvele az előbbi monológ. Szerepválogatás.Casting. Mintha a gyermekek közé el lenne rejtve az, akia monológot mondhatná. Közéjük lennetéve, ott van. Mindegyik hallgat, áll a képközepén, és a szemedbe néz. Válasszki egyet közülük, vizsgáld hosszasan, úgyválaszd ki, és mondasd el vele. Képzeld el,ahogy valaki közülük elmondja ezt a monológot.Vagy mindegyik külön-külön. Vagy egyszerre. Ez afotós része ebben a könyvben.
A Tanger különösakcentussal van mondva, nem igazi tenger, hanem tanger. „Delegalább közel van a Fekete-tenger”, „Láttuk avonatból a Dunát, amikor idehoztak. Akkora, mint atenger...”, „Én is voltam tengerész, anélkül,hogy valaha is tengert láttam volna...” – a Júliábanlegalább háromszor elhangzik a tenger szó, desohasem jelenvalóként, mindig nem-igaziként,legalábbis el nem érhetőként. És nemcsakez köti össze a Tangerrel, hanem az is, hogy van a fotókközött egy, amelyen hét gyermek szerepel, éppenannyi, ahány gyermeke van Júliának, illetve,hogy egyik fotón sem szerepel a tenger. És ez kötiössze végül az első monológgal is a Júliát,mindkettőt pedig a fotókkal az, hogy csupán a könyvborítóján látható a tenger, a sohabe nem teljesülő ígéret arcátlanillúziójaként. Tenger, de valószerűtlenülnem az, határvonal, de a soha országa terül el avonal egyik oldalán. Valaki jön ezen a vonalon, aztáneltűnik. „Emlékezz, magad is jövevény, idegenés árva vagy, és az is maradsz az időkvégezetéig.”, mondja Bernadett utolsómondatként. „Járok! Járok! Járok!”,mondja Júlia végszóként.

Visky András: Tirami sú.Két monológ. Fekete Zsolt: Tanger. KoinóniaKiadó, Éneklő Borz sorozat, Kolozsvár, 2006. n