Visszavágyott Németországba Adolf Eichmann, a náci szörnyeteg

A Frankfurter Allgemeine Zeitung sorra vette az Eichmann-perrel foglalkozó, Izraelben és Németországban rendezett szimpóziumokat, ismertette a bírósági tárgyalással kapcsolatos véleményeket és a legújabb kutatási eredményeket. Utalt arra, hogy az elmúlt időszakban újabb dokumentumok, újságcikkek láttak napvilágot a zsidók millióinak deportálását megszervező Eichmann szerepéről, a II. világháború utáni bujkálásáról, elfogásáról, kihallgatásáról és magáról a bírósági tárgyalásról.

Egy ilyen, titkosnak mondott levelet publikált a Bild. A legnagyobb példányszámú német újság beszámolójából kitűnt, hogy a levelet Adolf Eichmann Konrad Adenauernek, a háború utáni első német kancellárnak írta. Az 1956-ban kelt nyílt levélben az akkor Ricardo Clement néven Argentínában tartózkodó és egy nyúlfarmon gazdálkodó „náci szörnyeteg” Németországba történő visszatérését tervezte. Az 1906-ban született Eichmann-nak nem ment rosszul – írta az újság, hozzátéve, ennek ellenére a hazatérésen gondolkodott. „El fog jönni az az idő, amikor kilépek a névtelenségből, és ismét bemutatkozom: Adolf Eichmann, korábbi SS-alezredes” – írta Adenauernek.

Az újság nem utalt arra, hogy a levélnek mi lett a sorsa, eljutott-e a kancellárhoz, akit a nemzetiszocialisták annak idején többször bebörtönöztek. A levélben Eichmann arról írt, hogy véget akar vetni bujkálásának. Cserébe felajánlotta, hogy a történelem „koronatanúja” lesz. „Nem tudom, mennyi időt hagy még számomra a sors, de tudom, hogy kell lenni valakinek, aki a jövendő generációknak elmondja a történteket, és felvilágosítást nyújt számukra” – fogalmazott az újság szerint hallatlan cinizmussal a zsidók megsemmisítését előirányzó „végső megoldás” egyik magas rangú végrehajtója. A Bild szerint a levélre Bettina Stangneth hamburgi történész bukkant rá egy levéltárban, ahol új könyvéhez keresett korabeli dokumentumokat.

A történész a kézzel írt levélből arra következtetett, hogy Eichmann „nem volt boldog” Argentínában, és visszavágyott Németországba. A ludwigsburgi szövetségi levéltár vezetője, Tobias Hermann az újságnak elmondta: Eichmann azzal számolt, hogy hazatérése után bírósági tárgyalás vár rá, de kisebb büntetéssel megúszhatja. „Sajnos, az 50-es években nem fűződött túlságosan nagy érdek ahhoz, hogy náci háborús bűnösökre súlyos ítéletet szabjanak ki” – vélekedett Hermann, utalva arra, hogy a náci rezsim több egykori bírája és ügyésze zavartalanul dolgozhatott tovább a szövetségi köztársaságban. A levéltár vezetőjének információi szerint ők – pontosabban Eichmann egykori cinkosai – voltak azok, akik eltanácsolták a hazatéréstől. A „koronatanú” Eichmann ugyanis komoly veszélyt jelentett volna számukra, illetve karrierjükre. Ezért állították azt, hogy Argentínában nagyobb biztonságban van. Az izraeli titkosszolgálat emberei Adolf Eichmannt 1960. május 11-én rabolták el Buenos Airesből. Pere Jeruzsálemben 1961. április 11-én kezdődött, az ítélethozatal után, 1962. május 31-én felakasztották, hamvait a Földközi-tengerbe szórták.

Ezzel egy időben az amerikai Szövetségi Nyomozó Iroda (FBI) 25 éve titkosított jelentéséből kiderül: nagy valószínűséggel a Szovjetunió hamisította azt a bizonyítékot, amely az ukrajnai születésű John Demjanjuk ellen, náci háborús bűnök vádjával folyó eljárás fő eleme. A jelentés szerint kétséges annak a náci igazolványnak a valódisága, amely addig a fő bizonyítéka volt a vádnak, miszerint a később amerikai állampolgárként Ohio államban élő, most 90 éves férfi a háború alatt a lengyelországi Sobibór haláltáborának őre volt, s ekként bűnrészes mintegy 28 ezer fogoly meggyilkolásában. FBI-ügynökök szerint a KGB-nek érdekében állt dokumentumokat hamisítani, hogy azokkal lejárassák a kommunistaellenes emigránsokat. Demjanjuk pere másfél éve tart Münchenben, az ügyészség hat év börtönbüntetést kért a vádlottra, ítélet májusban várható.