Világot jelentő tarisznya

Inkább lelkiekben készül?
Igen. Az ember kicsit elmélkedik, próbálja összeszedni magát.
Művészpályája érdekesen indult, tett egy nagy kitérőt.
Otthon szőttünk, fontunk, varrtunk, ezek hozzátartoztak a mindennapi élethez. Először szőlővel akartam foglalkozni. Ám a Jóisten elszólított otthonról, kalandoztam a világban, az életben. Elektrotechnikus lettem.
Mikor jött rá, hogy ez nem az önnek való pálya?
Az első évben. Első lettem egy tanulmányi versenyen, majd a megyein, sőt az országoson is. Mégis éreztem, hogy ez nem nekem való. Pedig jól ment, de a választott szakmámmal semmi közünk nem volt egymáshoz.
Emlékszik, mikor készült az első kerámiája?
Nagyon későn. Grafikai iskolában, Klement Béla osztályában tanultam három évig. Közben grafikából, festészetből tartottam fenn magam, sőt méhészettel is foglalkoztam. Közben megszülettek a gyermekeim: Róbert és Alina. Lányom ma már kertészmérnöki egyetemre jár és közben kerámiázik.
Néhány héttel ezelőtt átvette a Szervátiusz Jenő Díjat. Mikor ismerte meg a neves szobrászművészt és fiát, Szervátiusz Tibort?
Az 1990-es évek elején, de előtte már találkoztam édesapja könyvével a nagybányai művészek tanulmányozása közben. Hozzánk, Moldvába sajnos nem jutott el a hírük. Csak Magyarországon találkoztam a nevükkel. Később írtam egy dolgozatot Szervátiusz Jenő művészetéről. Ezt követően ismerkedtem meg Szervátiusz Tiborral. Később meghívtak énekelni a Szervátiusz-kiállítás megnyitójára a Vármegye Galériába. Ekkor ismerkedtem meg közelebbről velük. Szervátiusz Tibor 1991-ben találkozott először a munkáimmal, feleségével együtt eljött a kiállításomra, és bátorítottak.
Később ő nyitotta meg az ön egyik kiállítását.
Valóban. Írt is a munkáimról. Pápán ők szervezték meg a kiállítást, amikor elhangzott Tibor köszöntője. Akkoriban mesélt arról, milyen szép volt a gyermekkora, hogy közösen járták édesapjával Csángóföldet, s így derült ki, hogy a mi ángyónknál, Szálka Rózsánál is megszálltak. Nagyon jól esik, ahogy ő felnéz, rálát a csángókra. Úgy érzem, azt a szép lényeget látta meg, amely gyermekkoromban az ott élő embereket jellemezte.
Végül is miért jött el Csángóföldről?
Különös véletlen folytán. Egy tanár, aki gyűjtötte az iskolai eredményeinket, felajánlotta, hogy ha valaki tovább akar tanulni, adjon neki 30 lejt, ő veszi a papírjainkat és elviszi a megfelelő helyre. Az enyémet a hétfalusi iskola fogadta el. Jó eredményeim voltak, egyedül kerültem be az elektrotechnika osztályba… Akkor hat lány indult el a falunkból. Akik otthon maradtak, küszködtek a kicsi földdel, ami megmaradt. Nyomorult világban éltünk.
Az iskolában nem tanulhattak magyarul…
Mi otthon magyarul beszéltünk, nekünk ez természetes volt. Írni, olvasni persze nem tudtam. Fogalmam sem volt, milyen másutt a világ. 1990-ben, amikor Domokos Péter Pál bácsi születésnapját ünnepelték, engem és testvéremet is meghívták erre az eseményre, s ekkor ajándéknak hoztam neki néhány rajzot. Ekkor kaptam meghívást Magyarországra. Csőke Antal hívott meg Magyarországra tanulni. Tetszett a meghívás, akkor Csoóri Sándor szervezte, Balogh Júliával együtt a határon túliak kijövetelét – azért, hogy itt tanulhassanak. Nehezen indultak az első évek, de valahogy feltaláltuk magunkat.
Különös, hogy pályafutása az énekléssel kezdődött, és a képzőművészeti alkotásait eleinte „rejtegette”…
Amikor kijöttünk Magyarországra, meglepődtem, mert mindenki azt hitte, hogy mi csak mosolyogni, énekelni és táncolni tudunk, kicsi csángócskák. Ennyit vártak el tőlünk, néha fel is háborodtunk ezen. Máskor még azt is elvárták, hogy meséljek. Sok helyen úgy mutattak be, mint énekest és mesemondót… Amikor előkészítőre jártam 1990 őszén, sok helyre meghívtak, mert meg akartak ismerkedni velünk. Szerették a nyelvjárásunkat, azt, ahogy beszélünk. Tanultam, grafikusként dolgoztam és közben felléptem itt-ott.
Szobrai közül az egyik Déván áll a ferences kolostor épületében…
Igen, a mesteri diplomamunkám két és fél méter magas, a fülke egyik felében az angyalok láthatók az egyik oszlopfőn, míg a másik fele átalakul dombormű-oszloppá. A fülkében Mária, a fájdalmas Szűzanya látható a kereszt alatt. Mellette Mária Magdolna meg akarja érinteni őt, hogy részt vegyen fájdalmában. A feje kibújik a fülkéből, s a teste átalakul domborművé. Alakjában a lányomat mintáztam meg, a keresztfán pedig a kicsi fiamat. Kifordítottam a fülkéből a keresztet, hogy Jézus jobban láthasson minket. A fülkén az angyalok jelképezik a mestereimet.
Honnan hozza a Szűz Mária iránti nagy tiszteletet?
Mária-szeretetem a gyermekkoromból való. Akkoriban szinte belénk nevelődött, hogy Mária mindenütt jelen van. Isten- és Mária-központú világban nőttem fel, biztonságban, miközben nyomorban és elképesztő nagy szegénységben éltünk. És mégis gazdagok voltunk élményekben. Amíg élek, oda nyúlok vissza. Csodálatos hitben éltünk, mely a szegénységet és a nyomorultságot szépen kikerekítette. Boldog vagyok, amikor visszagondolok a gyermekkoromra. Nem tudom, hol kellett volna születnem, hogy legalább ennyire boldognak érezzem magam! Az is nagy dolog, hogy szüleim világszintű tarisznyát adtak nekünk: talpraesettséget, hitet, miszerint az embernek állandóan kapaszkodnia kell Istenbe, mégis nekünk kell feltalálnunk magunkat.
A mai napig így gondolja ezt?
Igen, ehhez ragaszkodom. Az iskoláimat úgy végeztem, hogy közben dolgoztam, mert úgy neveltek otthon és az iskolában.
Ön a csángó kultúra képviselője Magyarországon és immár a nagyvilágban is. Mit jelentenek a gyökerek?
A csángó gyökerek mindent jelentenek. Onnan húzódik minden, oda nyúlunk vissza, és merítünk belőle, ha kell. A jó és a rossz is a gyökereimhez köt. Ezt a mai világot nem nagyon értem. Sajnos találkoztam olyan csángómagyarokkal is, akik isten csapásának tartják, hogy ott születtek. Nekem az életem az Úristen segítségével úgy alakult, hogy olyan helyzetekbe kerültem, amelyekben meg kellett találnom, fel kellett fedeznem a szépet. A Jóisten úgy irányított, hogy az otthonról elkerülésemmel megláthattam, micsoda csodálatos világban éltem. Egyébként kegyetlenek az otthoni szabályok: ha kiesel belőle, oldalra, lefelé vagy felfelé, mindegy, hogy merre esel, mert nehezen bocsátják meg, ha kiesik az ember. Aki a hetvenes években szakadt ki, annak megbocsátották. Örülök: a Jóisten megengedte nekem, hogy noha szorult szívvel, mégis elindultam és követni tudtam az utamat. Mert képzelje el, hány ember csak az álmaiban, elképzeléseiben valósíthatja meg terveit. Ahhoz, hogy az ember teljes életet élhessen, kell lennie egy nagyon erős belső erőnek és hitnek, amit a mi kicsi világunk megadott. Belső erő nélkül nem tudunk kiteljesedni. Ehhez kaptam én erőt… Szeretek ösztönösen alkotni, mert akkor visszamosolyognak a gyermekkori emlékek. Engedem, hogy ezek az élmények vigyenek, formáljanak, kíváncsian várom a fejleményeket.
Érzi-e Szűzanya erejét, hatását az alkotókedvében?
Nagyon. De érzem, sőt az otthoni nyomorúságunkban is mindig éreztem, szinte hallottam a lépéseit. Magyarországon az efféle érzést isteni gondviselésnek nevezik. Valami titokzatos jelenlét, amely úgysem mondható ki szavakban, a nyomomban azonban érzem. Sok elképzelhetetlen nehézségen haladtam át, majd később kiderült: pontosan úgy kellett történnie, hogy szépen beteljesüljön, ami következett. Kíváncsi vagyok, mit hoz a jövendő…

Frigyesy  Ágnes