A szigorúan titkos jelentésben egyebek mellett az áll, hogy bár az utóbbi időben a népi törvényesség betartása az intézményen belüli fegyelmiknek, illetve a pártaktivistáknak is köszönhetően javult, ennek ellenére „a Szekuritáté szerveinek a munkájában még mindig súlyos hiányosságok mutatkoznak”.

A jelentés ezek közé sorolja például Marosludas rajonparancsnokát, Iuliu Fodort, aki „az általa vezetett rajonban történt súlyos kihágások felett szemet hunyt. Beosztottjai közül néhányan törvénytelen sertéskereskedelemmel foglalkoztak, és tisztességtelen cselekedeteket követtek el”.

A jelentés szerint Fodor azért nem vonta felelősségre beosztottjait, mert ő is többször részesült a feketepiaci üzérkedésből, azaz többször kapott ingyenhúst a vágóhídról. „Bár a pártszervek jelentették a belügyi szervek tartományi vezetőségének ezeket a kihágásokat, és javasolták Iuliu Fodor elvtárs leváltását, Mihai Nedelcu ezredes elvtárs (a Szekuritáté Kolozs tartományi parancsnoka – sz. m.) ezt mégsem tette meg. Ennek köszönhetően az elvtárs további hibákat követett el. Így például 1956. április 20-án helyettese, Lőrincz jelenlétében a piacon, teljes nyilvánosság előtt súlyosan megvert egy radnóti embert” – áll a jelentésben.

Az irat arról is említést tesz, hogy a bánffyhunyadi rajon szekus parancsnokhelyettese, a párt-alapszervezeti titkári tisztséget is ellátó, de „részeges és szoknyavadász” Ludovic Dobandi főhadnagy megvert egy, a bukaresti építővállalattól kihelyezett gépkocsivezetőt, név szerint, Ioan Stănescut, de a verekedő szekust még mindig nem távolították el tisztségéből. 

A Belügyminisztérium Kolozs tartományi igazgatóságának irodavezetője, Dumitru Costea hadnagy – aki egyben párttag és az alapszervezeti IMSZ-bizottság titkára – „irathamisítások révén különféle törvénytelen pénzösszegeket sajátított el. Az egységtől egy fürdőkazánt lopott, amelyet saját otthonában szerelt fel. Magáncélokra használta fel a letartóztatottakat, és fegyvert is használt. Egyik, munkájáért megjutalmazott beosztottjától pénzt vett el, azt állítva, hogy a kitüntetéssel járó összeg őt illeti meg. Párt, illetve szakmai vonalon számon kérték tőle mindezeket, de nem az általa elkövetett kihágások arányában”.

Boris Malilaie főhadnagyről, Kolozsvár rajoni parancsnokhelyetteséről azt állapította meg a jelentés, hogy „családi élete elítélendő”, mivel „állandóan veri a feleségét, nem ad pénzt a család ellátására, emiatt három gyermeke szenved. Semmilyen intézkedést nem foganatosítottak ellene, bár a káderosztály ismeri a viselt dolgait”.

A jelentés szerint a Kolozsvár rajoni szervek beosztottja, Adalbert Iszlai főhadnagy Magyarszovát faluban az egyik besúgóval annak családja jelenlétében tárgyalt a Szekuritáté munkájáról, leleplezve ezzel mind a Szekuritáté tevékenységét, mind a besúgó kilétét. Ez a megállapítás azért is érdekes, mert egyebek mellett sejteti a politikai rendőrség igen bonyolult rendszerének a működését: eszerint az illető családból a szekus által felkeresett titkosügynökön kívül valaki más is súghatott a Szekuritáténak, vagy a pártszerveknek.

De a jelentés más túlkapásokról is beszámol. Eszerint a Torda rajoni Alexandru Szakacs hadnagy egy este részegen leállíttatta a filmvetítést, majd felmászott a mozigépre. A gépésznek be kellett jelentenie a közönségnek, hogy a filmet a Szekuritáté állította le. Márciusban, szintén részegen a vendéglőben hegedült, majd az utcára vonulva fegyverével kétszer a levegőbe lőtt. 1956. május 12-ére virradó éjszaka harmadmagával berúgott, majd reggel munka helyett fényképészhez mentek fényképezkedni.

A Szamosújvár rajoni Iosif Niculae hadnagy terepmunkája során egy alkalommal megvert egy embert, más alkalommal pedig együtt ivott ellenséges elemekkel, akik a szeme láttára rátámadtak a milícia őrsparancsnokára. Ladislau Gaspar kolozsvári szekus hadnagy számlájára azt rótták fel, hogy terepmunkája során rendszerint az ivással foglalkozik, 1955. október 22-én pedig Nagyenyeden részegen lövöldözni kezdett amiatt, hogy az iskola által rendezett táncmulatságra nem engedték be.

Szintén 1956 tavaszán, egy áprilisi pártgyűlésen felhozták a Zilah rajoni túlkapásokat is. Eszerint a rajoni elsőtitkár, a Szekuritáté és a milícia rajoni parancsnokai élen jártak a túlkapások elkövetésében, „de a párt belügyi egységek felvigyázásával megbízott aktivistáját más munkával bízták meg”. Arról is szó esett, hogy a bánffyhunyadi milícia őrsparancsnoka még mindig veri az embereket.

Tulajdonképpen a Belügyminisztérium szervei nem csak a közbűntények felderítésében vállaltak szerepet – ami egyébiránt hivatásuk –, hanem az osztályharcban is, nem lehet tehát szem elől téveszteni a milícia és a Szekuritáté politikai, azaz pártelkötelezettségét sem. Hiszen maga a tartományi BM-vezetés szögezte le egyik jelentésében, hogy legfőbb teendőjük közé tartozik a párt és a kormány határozatainak végrehajtása, a kommunista nevelés javítása.

A Kolozs tartományi pártbizottság 1956. május 19-i jelentése szerint szintén Bánffyhunyadon hangzott el egy rajoni gyűlésen, hogy az államapparátusban dolgozó elvtársak némelyike nem tartotta be a népi törvényességet, 1953–54-ben pedig sorozatos kihágásokat követtek el. Felemlítették azt az esetet, amikor egy Octavian Vîlcu nevű bánffyhunyadi lakos kölcsönadta motorkerékpárját egy szekuritátés tisztnek, aki addig járt vele, míg a gépet tönkretette.

Amikor aztán a tulajdonos arra kérte a szekust, hogy javítsa meg a járművet, a motorkerékpár tulajdonosát letartóztatták, és hat hónapig mindenféle bírósági határozat nélkül fogva tartották, míg állását elveszítette, és azóta is munkanélküli. Ráadásul bárhova megy állást keresni, mindenütt elutasítják, mert, bár törvénytelenül, de le volt tartóztatva.
Egyes gyűléseken a belügyi szervek és az igazságszolgáltatás más súlyos mulasztásaira is fény derült. Így például kiderült, hogy Beszterce városban 1956 májusában a néptanácsok által felületesen, hevenyészve összeállított iratok alapján a milícia és a törvényszék mindenféle kivizsgálásokat mellőzve még mindig vétkeseket enged szabadon és ártatlanokat tart fogva, illetve ítél el.

A jelentés egy másik említése szerint Bánffyhunyadon egy szegény aszszonyt egyetlen fadarabért 5 hónapra ítéltek el, de hasonló túlkapások voltak Sármás, Nagyenyed és Zsibó rajonban is. Sőt Besztercén az is megtörtént, hogy a szekusok a város kellős közepén verekedtek emberekkel, de a tiszteket azóta sem vonta senki felelősségre, mert bíróság elé állításukat nem hagyták jóvá. A jelentés szerint hasonló esetek fordultak elő Marosludason, Szamosújváron, Tordán, Bánffyhunyadon és Nagyenyeden is.

Az ilyen természetű panaszok nem lehettek alaptalanok, hiszen a milícia tartományi igazgatósága is kénytelen volt elismerni „működési zavarait”. Ennek párt-alapszervezete az 1955. február–1956. augusztus 5-e közötti időszakról szóló beszámoló jelentésében megállapította, hogy még mindig vannak szakmailag és politikailag alulképzett milicisták.

A jelentés szerint mindezek a kihágások abból származhatnak, hogy a BM tartományi vezetősége, de a párt rajoni szervei sem gyakoroltak megfelelő ellenőrzést, sőt, Kolozs tartomány pártvezetése a tárgyalt időszakban egyszer sem elemezte ki a Szekuritáté munkáját, a hatalmukkal visszaélőket soha senki nem vonta felelősségre. Megállapították: a szekus tisztek nem tűrik a kritikát, és példaként hozták fel, hogy amikor a tordai szekus parancsnokot, Racz századost egyszer egy alattvalója megbírálta, másnap a százados fenyegetően lépett fel, dési kollégája pedig egyszerűen elfojt minden kritikát. A jelentés megállapítása szerint a túlkapások súlyosságához képest a megtorló intézkedések enyhék, a hatalmukkal visszaélőket pedig egyáltalán nem vonják felelősségre; „ez a teljesen elhibázott rendszer pedig valósággal ösztönzi a túlkapások elkövetését”.

Ugyanakkor a szekusok viselt dolgait azzal is magyarázták, hogy a beosztottakat nem részesítették megfelelő politikai nevelésben, s hogy sok felelős beosztásban „nem megfelelő származású egyének, és nem a munkásosztály soraiból származó egyének dolgoznak”. Példaként hozták fel, hogy Bethlen rajonparancsnoka, Octavian Voicu főhadnagy eredeti szakmáját illetően katonai zenész, Marosludas rajonparancsnoka, Iuliu Fodor százados fodrász, Zsibó rajonparancsnoka, Virgil Beldeanu főhadnagy pedig bolti elárusító volt, mielőtt a Szekuritáté kötelékeibe lépett. Stănescu Ioan századosról pedig egyenesen azt gyanították, hogy legionárius kötődései vannak.

A jelentés egyetlen olyan példát említ, amikor a túlkapásokért a Szekuritáté tisztjei közül valakivel szemben komolynak mondható eljárást indítottak. A Nagyenyed rajoni, iszákosságáról és kihágásairól elhíresült Ioan Mocanu hadnagyot a katonai ügyészség azért állította törvényszék elé, mert „az amúgy valóban ellenséges Gavril Feldioreanu polgárt megverte, ami törvénytelen eljárás”. Mocanunak ugyanakkor azt is felrótták, hogy sorozatosan hiányzik igazolatlanul a munkahelyéről, s hogy nagyon sok büntetőnapja van.

Szerző: Benkő Levente, lapunk főmunkatársa