Űrszendvicsek

Az így vélekedők esküjére végül is nem tartott senki igényt, mert a NASA robbantotta a hírbombát: nem a földön túl kell keresni a szenzációt, hanem ahajt, egy kőhajításnyira, egy Los Angeles melletti tóban. Ott fedezték fel ugyanis azt a csodával határos (?!) baktériumot, aminek egyik összetevője az arzén.

És hogy ettől lesz majd… Bevallom, nem igazán érte(tte)m, mi is lesz, miért is lesz mindaz, de különösen azt nem, hogy az én (te, ő, mi, ti) életminőségem/életminőségünk ettől hogyan lesz jobb avagy rosszabb. Vállalom a kultúrbunkóság ódiumát, de erről a felfedezésről nekem elsőre nem valamiféle tudományosság jutott eszembe, hanem a majdani Hercule Poirot vagy Miss Marple, akinek sokkal nehezebb lesz mondjuk a gyilkos tisztavíz-molekulára bukkannia majd, mint manapság kiszagolni az arzén nyomát. De vissza az életminőséghez, amit egyértelműen a földön innen kellene megoldanunk. Bár ahogy elnézem az utóbbi napok kormánybotladozásait, nem csodálnám, ha a földön túl keresgélnének valami ötletet. (Közben figyelmeztetem magam, hogy halkabban ezzel a nagy kozmoszozással, mert ötletdús államelnökünk képes lesz nemcsak ajánlgatni az űrbe áttelepülést, hanem egyenesen odahajíttatja az ilyen sokat szájaló elemeket.) De akkor is meggyőződésem, hogy az utóbbi napokban nyakra-főre ki- és előadott különböző miniszteri magánszámok alapanyaga mégiscsak az űrkutatás hulladékaiból állt össze.

A közlekedési miniszter (asszony) számhadovája hallatán például mintha csak űrszendvicseket kínáltak volna körbe. Hogy sokan nem tudják, milyen az űrszendvics?! Dehogynem: két ígéret között az űr, a nagy semmi. Amin elrágódhatunk a következő ígéretcsomagig, bocsánat: szendvicsig. Szóval röpködtek az eurómilliók, a többszázas nagyságrendű autópályák, korszerűsített (értsd: ellophatatlan sínekkel és egyéb fémszerelvényekkel ellátott) vasútvonalak. S hogy még véletlenül se unjunk rá a túlságosan pozitív gondolkodásra, másnap a némafilmekbe illő pénz-, illetve munkaügyi miniszterpáros keresgélte a szavakat, hálásan elkapva egy-egy miniszterelnöki, egyszeri használatra szánt „segítő” pillanatötletet, illetve – ez az újabb attrakció?! – a miniszterelnök-helyettes mindenkinek ellentmondó, megfontoltan körberajzolt, majd erősen besatírozott kijelentései közül egyet-kettőt.

Az egész mutatványsorból mégsem lett semmi, vagyis ami biztos, hogy számunkra, egyszerű földi halandók – csecsemők, kismamák, nyugdíjasok, orvosok, tanárok, kishivatalnokok – számára csak rosszabb lesz. Lehet, hogy a véletlenül idetévedő földönkívüliek elboldogulnának valahogy: nem kizárt, hogy ők eleve az arzénalapú molekulák között szocializálódtak, és csak a mi számunka olyan újdonság ez az egész öldöklésnek sem éppen rossz acsarkodás. Bár ha jobban belegondolunk, ha abban az amerikai tóban még az arzénes közegben is elvannak a baktériumok, akkor mi, emberek, ha a világnak ezen a felén is, de talán csak túlélünk egy-két sürgősségi kormányrendelettel fűszerezett űrszendvicset.