Uniós fejlesztési programok: a bürokrácia virágzása?

A szakemberek többsége állítja, az EU-hoz való csatlakozás óriási lehetõségeket, ugyanakkor megannyi kihívást jelent Románia számára: talán elõször nyílik valós esélye az országnak arra, hogy gazdasági életének újkori történetét oly módon tervezze meg, hogy ezáltal megalapozza az elkövetkezõ ötven év gazdasági és szociális jólétét. Csakhogy ehhez – egyebek mellett – a csatlakozást követõ, tagadhatatlanul pozitív gazdasági folyamatok megerõsítésére volna szükség. Ennek a megerõsítésnek egyik fontos eszköze lehet az Európai Unió vissza nem térítendõ támogatásainak szakszerû és hatékony felhasználása, amelynek a közvetlen külföldi befektetések beáramlását kellene hosszú távon megalapoznia.

Az európai felzárkóztatási (strukturális és kohéziós) alapok legfõbb célja tehát, hogy elõkészítsék a terepet a magánbefektetések számára, hiszen a magántõke mobilizálása nélkül az európai források várt hatása elmarad.

Az igazán kiemelkedõ sikert persze az jelentené, ha a befektetõk nem tranzit, hanem célállomásnak tekintenék Romániát. Ezt csak tudatos és alaposan megtervezett fejlesztéspolitikával lehet ösztönözni. Tévhit azonban, hogy a fejlesztések középpontjában kizárólag a gazdasági mutatóknak kell állniuk. A társadalomnak olyan européer környezetet kell megteremtenie, amelyben a gazdasági és szociális jólét révén hosszú távon kialakuljon európai identitástudatunk, mert csak ebben az esetben tudjuk kihasználni az EU-s csatlakozás pozitív társadalmi hatásait. Mindennapi környezetünkhöz tartozik az épített infrastruktúra, az egészséges környezet, a jó szociális és egészségügyi ellátórendszer, a közszolgáltatási és oktatási intézmények korszerûsítése, a mobilitás elõsegítése, a kultúra és hagyományok ápolása, a mûvészetek felkarolása egyaránt. Mindezeket a tényezõket figyelembe kell venni a stratégiák kialakításában.

Mindenekelõtt három fogalom – a területfejlesztés, térségfejlesztés és gazdaságfejlesztés – közötti különbségek és összefüggések tisztázására van szükség, hiszen alapjában véve mindegyik feltétele a hatékony gazdasági fellendülésnek.

Hatékony gazdasági fellendülést tehát az hozhat, ha a három fogalom közti különbséget szem elõtt tartva, a háromlépcsõs tervezési folyamatot betartva, régiókra, illetve ágazatokra levetített projektorientált gazdaságfejlesztési programok készülhetnek a közeljövõben.

Világpiaci versenyképesség

Az Európai Unió gyors bõvülésének utolsó állomásaként, 2007. január 1-jétõl a meglévõ 25 tagállam mellé Románia és Bulgária csatlakozása is zöld utat kapott. Az persze, hogy Újév reggelén uniós polgárokként ébredtünk mindannyian, még közel sem jelentette, hogy egyenjogú és egyenlõ esélyekkel rendelkezõ társai lennénk – például luxemburgi adófizetõknek. Ennek legkézenfekvõbb oka az a mindenki számára kétségtelen tény, hogy csatlakozás ide vagy oda, a meglehetõsen hirtelen megszaporodott uniós csapat tagjai között óriási különbségek vannak gazdasági és társadalmi fejlettség terén.

Noha a bõvülés hosszú távú stratégiai célja az unió világpiaci versenyképességének növelése a közös piac kialakítása, a közös valuta bevezetése révén, ez a távoli cél mindenekelõtt pénzügyi ráfordítást, közösségi erõfeszítést feltételez a fejlettebb tagállamok részérõl, és nem is kicsit. Az Unió kohéziós politikája jelenti mindazon tevékenységek összességét, amelyek célja a kiegyensúlyozott, harmonikus fejlõdés, a tagállamok és a régiók közötti különbségek csökkentése, a hátrányos helyzetûek felzárkóztatása. Úgy is mondhatnánk, hogy az EU befektet az új tagállamok gazdaságaiba, hogy azok a felzárkóztatásuk után hozzájáruljanak Európa gazdasági potenciáljának, az Unió versenyképességének egységes növekedéséhez. És mivel bármely befektetõ kiemelten figyel a befektetései alakulására, így az EU is szigorúan ellenõrzi támogatásai felhasználásának tervezését és azok elosztását.

A felhasználó szemével

Az európai forrásokat nem úgy kell elképzelnünk, hogy az Unió, miután egyszeri utalással odaadja a 2007. és 2013. közötti felzárkóztatásra szánt összegekbõl Románia 19,6 milliárd eurónyi részesedését, a pénzek „elfogyasztása\" után számon kéri az eredményeket az adott kormányzatokon. Románia szakértõi egy többéves tervezési tevékenység keretében, az EU illetékes intézményeivel szorosan együttmûködve alakították ki Románia Nemzeti Stratégiai Referencia Keretét. Ez olyan stratégiai fejlesztési program dokumentuma, amely az uniós támogatások felhasználási irányvonalait rögzíti. A terv életbeléptetésének mikéntjét 6 ágazati és egy területi dimenzióra lebontott operatív program rendszerezi. Az operatív programok a különbözõ ágazatok sajátos problémáira megoldást ajánló beavatkozási területekbõl (prioritásokból) és ezeken belül intézkedésekbõl (pályázati ablakokból) állnak. Ezek olyan rugalmas fogalmi kereteket adnak, mint például a Regionális Operatív Program A helyi és regionális szállítási infrastruktúra fejlesztésére irányuló 2. prioritás, amelyen belül a megyei utak (2.1.), a városi utcahálózat (2.2.), valamint a körgyûrûk-terelõutak (2.3.) felújítását és korszerûsítését célzó pályázati ablakok nyílnak. Ezeket a kiírásokat követve kell a projektek megvalósításának elõsegítésére a támogatási kérelmet és a pályázati dokumentációt benyújtani mindenki számára nyilvános pályázati feltételek mellett (www.mdlpl.ro). A benyújtott dokumentációt pontozásos rendszer alapján értékelik politikailag és gazdaságilag független egyéni elbírálók, majd az értékelést szem elõtt tartva, régiók képviseletére megalakult Regionális Stratégiai Elbíráló Tanácsok rangsorolják a különbözõ pályázatokat.

Az EU fejlesztéspolitikai eszközei tehát nem „mumusok\", hanem a társadalom jobb életkörülményeinek biztosítását hivatottak elérni. Ha abból indulunk ki, hogy ezeknek a támogatásoknak vannak közvetlen és közvetett felhasználói (közvetlen felhasználó a pályázó, közvetett pedig az, aki az adott fejlesztéssel napi szinten kapcsolatba lép), a mindenkori kormányzat talán legfontosabb feladata magára vállalni, hogy a társadalom egésze számára a gyakorlatban is elérhetõvé tegye a Unió fejlesztési forrásait.

Ez összetett folyamat, hiszen az információnyújtástól a pályázati rendszerek teljes koordinálásán át a motiválásig igen sokféle tevékenységet feltételez. Nem könnyíti a helyzetet az sem, hogy a pályázati intézményrendszert nem egy országos intézmény, hanem több minisztérium felügyeli, így az információáramoltatás és az alapok forrásainak pénzügyi menedzselése, ezek összehangolása a román államigazgatás új képességeinek a kifejlesztését feltételezi.

Valamennyi 2004-ben és 2007-ben csatlakozott volt szocialista ország rossz hagyományával szakítva, a felsõbb politikai érdekek alapján felülrõl lefelé osztogató rendszert kell helyettesíteni alulról építkezõ, a mindennapi szükségletekre és igényekre konkrét megoldást nyújtó támogatási rendszerekkel. Valójában így érhetõ el a fejlesztések elengedhetetlen alapfeltétele, a háromutas konszenzus: a politikai, gazdasági és társadalmi konszenzus.

Összegzés

Az önkormányzatok, a vállalkozók és a civil szféra felhasználói számára egyaránt a legfontosabb feladat a stratégiaszerû és projektalapú gondolkodás kialakítása.

Azért fontos a projektorientált szemlélet, mert így a stratégiák gerincét olyan fejlesztések adják, amelyek rendelkeznek projektgazdával, valós partneri körrel, mûszaki leírással, költségvetéssel és megvalósítási akciótervvel. A projekteket minden esetben meg kell feleltetni az EU projektfejlesztési kritériumainak, és ezt az alulról való építkezés elve mentén kell megtenni. Ez azt jelenti, hogy a stratégiákat, projektláncokat, projekteket a létezõ szükségletekre kell építeni, melynek eredményeként a különbözõ gazdasági szereplõket közvetlenül érdekeltté lehet tenni a fejlesztéspolitikában.

Önkormányzatoknak célszerû olyan helyi fejlesztési stratégiákat készíteni, melyekben már konkrét projektek is meg vannak fogalmazva. Ilyen jellegû projektorientált fejlesztési stratégiák készülnek már szép számban, például községi szinten Gyergyóremetén, Nagyernyén és Zsombolyán, kistérségi szinten pedig a Nyárádmenti Kistérségi Egyesület koordinálásában. Ezekben a dokumentumokban nemcsak az önkormányzatok szükségleteinek megvalósítására készül forrásazonosító javaslat, hanem olyan projektportfólió kerül kidolgozásra, ami felöleli a civil és vállalkozói szféra igényeit is, a lehetséges források feltérképezésénél figyelembe véve valamennyi országos, uniós fejlesztési program kiírásait. Az ilyen fejlesztési stratégiával rendelkezõ önkormányzatok azért kerülhetnek elõnyös helyzetbe, mert a pályázati lehetõségek megnyílásakor konkrét projektekkel rendelkeznek, és a gyorsreakciós képességük megnõ a pályázati versenyek tekintetében, így hamar tudnak pályázni.

Végezetül: az uniós támogatások világába érdemes beletanulni, mert azok nem a forrásokat koordináló mindenkori döntéshozók vagyonának gyarapításáért és nem a kenõpénzek tárházának kibõvítéséért – hanem értünk vannak.

Horváth Anna

A szerzõ a Fejlesztési, Lakásügyi és Középítkezési Minisztérium államtitkára

Terület-, térség- és gazdaságfejlesztés

1. A területfejlesztés kevésbé közgazdasági, mint inkább mérnöki szakértelemre számot tartó terület. Idesorolandóak a fizikai, gazdasági és társadalmi adottságokat megfelelõen kihasználó infrastrukturális fejlesztések, mint például a szennyvíz- és ivóvízhálózat kiépítése, útépítés, turisztikai, egészségügyi, környezetvédelmi és energetikai infrastruktúra, szállítási infrastruktúra (közúti, vízi, légi, vasúti és kombinált árufuvarozás és személyszállítás) és a távközlési infrastruktúra harmonikus fejlesztése.

2. A térségfejlesztés a jó infrastruktúrára alapuló területi tõkeelemek (territorial capital) fejlesztése. Idetartoznak az oktatás, szakképzés, vállalkozások, civil kultúra, közszolgáltatói rendszerek, kultúra, mûvészet, sport, turisztika, ásványkincsek és egyéb környezeti erõforrások pozitív kihasználásának képessége, az etnikai és egyéb társadalmi feszültségek kiküszöbölése.

3. A gazdaságfejlesztés a jól mûködõ, tõke- és tudásalapú gazdaságok termékei versenyképességének növelése.