Fotó: Tőkés László EP-képviselő sajtóirodája
Terrorizmus, terrorista támadás kapcsán viccelődni, élcelődni fölöttébb ostoba dolog. Magam sem teszem, talán majd a Charlie Hebdo. Azt ellenben le nem tagadhatom, hogy az április 10-ei svédországi kamionos terrortámadás kapcsán – az azonnali megdöbbenést és felháborodást követően – kajánkodó gondolat jutott eszembe.
2017. április 17., 11:452017. április 17., 11:45
Alig két hónappal ezelőtt az egész világ az amerikai elnök monumentális bakiján csámcsogott, születtek a viccek, száguldoztak a mémek – elsősorban Svédországban, Svédországból.
Merthogy mondá akkortájt Donald Trump egy beszéde során, hogy lám-lám, mi történt Svédhonban, terroristatámadás és bizony, talán kissé jobban oda kellene figyelni arra a fránya bevándorláspolitikára. Megszólalt (akkor is!) maga a svéd miniszterelnök, Stefan Löfven is, csodálkozását és rendkívüli nemtetszését fejezve ki. Joggal.
Megszólalt az egykori svéd külügyminiszter, Carl Bildt is, érdeklődését fejezve ki a Trump által elpöfékeltek milyensége, tartalma felől („...mit szívott ez a pasi?”). Nos körülbelül hatvan nap múltán vajon mit csinál az amerikai elnök valahol a Fehér Ház egy igen-igen rejtett zugában? Jövőbelátó bűvös üveggömbjét az asztalra téve mormolgatja maga elé: „Én megmondtam...” Vagy kedvenc televíziócsatornáját, a Fox Newst szenderedve, félálomban nézve éppen egy újabb kinyilatkoztatásra készül? Erre még visszatérünk.
Azt biztosra veszem, hogy az ugyancsak április 10-ei szíriai légicsapást Trumpnak nem kellett megjósolnia. Azt tudta, a kérdés csak az volt, mikor hajtják végre. A vegyi fegyver Bassár el-Aszad (?) általi bevetése és a kínai elnök egyesült államokbeli látogatása mintha kapóra jött volna. Egy időben válaszlépés (csapás), és figyelmeztetés Észak-Korea viszonylatában. Persze Oroszország felé is. Merthogy Putyinék 2016 októberében 26 darab Kalibr NK típusú rakétával kedveskedtek a világnak, illetve az Iszlám Állam aleppói, idlíbi és rakkai csapatainak. Lett is meglepetés, merthogy erre még a hadászattechnikai szakemberek sem számítottak. Mármint a Kalibrok létezésére. A Tomahawkokról az Öböl-háború óta tudunk, az orosz csodafegyverről most (bocsánat, akkor) rántották le a leplet. Szóval mégiscsak van új a nap alatt?
De vissza Trumphoz. Ha Moszkva azt (vagyis Kalibrokat), akkor mi ezt, vagyis Tomahawkokat – mondhatá, mint sejtem én. Az, hogy... ötvenkilenc elszelelt / s kilencven milkó odalett / Az ám, / Világ... kit érdekel? (Megkövetem József Attilát!) Hogy a helyzet talán annyira súlyos volt, mint a kubai válság idején? Kit érdekel? Megmutatni, egymásnak feszülni a béke érdekében. Csakhogy a geopolitikai, gazdasági kényszer (fegyveripar, olajárak, világhatalmi törekvések) nagy nyomó-, húzóerő lehet. Mi lesz, ha egyszer csak úgy véletlenül a nagy feszüléstől a kukta szétloccsan?
Szóval visszatérve Stockholmhoz: Trump, a washingtoni orákulum megmondta. Én most már azért aggódom és szurkolok, hogy nehogy bekövetkezzen az én látomásom. A szenderkélő, félálomban lévő fehér házi lakó a Fox-hírcsatorna műsorában egy apokaliptikus, világvégi atomháborút bemutató filmet lát. Magára kapja az öltönyét, nyakkendőt köt, összehívja a sajtótájékoztatót és bejelenti a világvégét. Sajtós egy sincs – mind halott –, háta mögött a Fehér Ház romokban hever. Mémek sincsenek. És ez nem hoax. Vagy az?
Bardocz Sándor
A szerző televíziós újságíró
Aki komolyan veszi a saját vallását, komolyan tudja venni a másikat a maga vallásosságának megélésében, el tudja fogadni, hogy ő azon az úton keresi az üdvösségét – jelentette ki a lapunknak adott interjúban Kovács István sepsiszentgyörgyi unitárius lelkész.
Tanár úr, az osztályból 18-an vették az érettségit! – jelentette büszkén az egyik tanítványom, amikor az eredményekről érdeklődtem. Nem ez volt a legalkalmasabb pillanat, hogy a magyartalan megfogalmazásra felhívjam a figyelmét, de ez az egyetlen mondat nagyon sok mindenről árulkodik.
Kétszáz éve született Semmelweis Ignác, „az anyák megmentője” (1818. július 1. – 1865. augusztus 13.). Tragikus sorsú orvos, akinek a temetésén sem kollégái, sem családtagjai nem jelentek meg.
A kolozsvári Mátyás-napok, majd a sepsiszentgyörgyi Szent György Napok után egyre több erdélyi helyszínen találkozhatnak majd az érdeklődők Mátyás királyt és korát idéző programokkal, rendezvényekkel. Az Erdély-szerte esedékes megemlékezésekről a budapesti Magyarság Háza igazgatóját, Csibi Krisztinát kérdeztük.&a
Marosvásárhelyi és bukaresti peres tapasztalatom alapján a leghatározottabban ki merem jelenteni azt, hogy a teljes körű magyar nyelvű orvos- és gyógyszerészképzés jövője jogi eszközökkel nem biztosítható.
‚Oktatótársaim és a magyar hallgatók nevében ma is azt vallom: mi szinte minden lehetségeset megtettünk a demokrácia keretei között, szűkösnek bizonyuló eszköztárunkból ennyire tellett. A helyzet meghaladott bennünket. Mi, tanárok és diákok elsősorban a magyar oktatás lehetőségének a megteremtésében vagyunk, lehetünk felelősek. A kisebbs&am
Nem jogi, hanem politikai döntés kérdése, hogy mennyire állítható a nemzetközi jog a kisebbségvédelem szolgálatába – jelentette ki a Krónikának adott interjúban Szalayné Sándor Erzsébet, az Európa Tanács nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezménye tanácsadó bizottságának tagja.
Újabb székelyföldi bemutatókörúton ismerheti meg a nagyközönség a napokban Sántha Attila nemrég napvilágot látott Bühnagy székely szótárát. A kötet megszületéséről, a gyűjtőmunkáról, a székely nyelvi örökségről kérdeztük Sántha Attilát.
A vers műfordítás egy ismeretlen nyelvből, a Kárpát-medencében írott mai irodalom egyre inkább szervesülő közegnek tekinthető, és fontosak az olvasókkal való személyes találkozások – ezt vallja többek közt Karácsonyi Zsolt kolozsvári költő, aki március 15. alkalmával vett át József Attila-díjat Budapesten.
Mindenki másként látja, fogja fel és értelmezi a valóságot. Amit látunk, képlékeny, és ha csak kicsit is más szögből próbáljuk nézni mindazt, ami körülvesz bennünket, máris változik a perspektíva, módosulhatnak nemcsak benyomásaink, de véleményünk is.