2009. október 02., 10:572009. október 02., 10:57
A vasárnapi szavazás eredményeként a Német Kereszténydemokrata Unió (CDU) és a kisebbik testvérpárt, a bajor Keresztényszociális Unió (CSU) együttesen a voksok 33,8 százalékát szerezte meg, ami 1949 óta a konzervatívok legrosszabb választási szereplése volt.
Bár a CDU/CSU így is Németország legfőbb politikai ereje maradt, jelentős visszaesését a liberálisok ragyogó szereplése ellensúlyozta, és így jöhetett létre az elmúlt négy évben kormányzó nagykoalíciót felváltó, konzervatív-szabad demokrata koalíció. A rossz választási eredményt közvetve Angela Merkel kancellár, a CDU elnöke is elismerte, de azt emelte ki, hogy a konzervatívok által a legkívánatosabbnak tartott koalíció alakulhat meg Németországban.
| Meglehetősen nagy vihart kavart Németország leendő külügyminisztere a választásokat követő első sajtóértekezletén azzal, hogy szó szerint rendre utasította a BBC németül nem tudó újságíróját, amiért kérdését angolul szerette volna feltenni. „Ez itt Németország, és ezért a sajtóértekezleten is németül kell beszélni” – utasította el Westerwelle az udvarias tudósító arra irányuló kérését, hogy angolul kérdezhessen, és kivételesen a választ is angol nyelven kaphassa. A brit sajtó nem hagyta szó nélkül a német parlamenti választások igazi győztesének számító liberális párt elnökének, állítólag a külügyminisztérium vezetésére pályázó szabad demokrata politikusnak a kijelentését. Több újság pökhendiségről és túltengő önbizalomról írt, és közvetve még arra is utalt, hogy az ilyen magatartás aligha tesz jót az angol–német kapcsolatoknak, különös tekintettel arra, hogy a két „nagyfőnök”, azaz Gordon Brown brit miniszterelnök és Angela Merkel kancellár viszonya nem éppen felhőtlen. De kritizálták a leendő külügyminisztert a német újságok is, amelyek a bírálatok mellett még élcelődtek is. A lapok elismerték ugyan, hogy a „fogadó” ország nyelvének használata általánosan bevett szokás a sajtóértekezleten, a tekintélyes Handelsblatt ennek ellenére leszögezte: talán felesleges volt, hogy Németország jövendő külföldi „nagykövete” provokáljon és ezáltal még diplomáciai viszályt is szítson. Legalább ennyire kínos, hogy a westerwellei elutasítás után az újságok rögtön boncolgatni kezdték, vajon a volt és a jelenlegi vezető német politikusok tudtak-, illetve tudnak-e megfelelően idegen nyelveket. Arról nem is beszélve, hogy a YouTube internetes portált azonnal olyan videofelvételek árasztották el, amelyeken Guido Westerwelle meglehetősen hiányos angol nyelvtudását igyekszik tökéletesíteni, hosszú másodperceken keresztül próbál egy-egy szót kiejteni, ami azután csak tökéletes német akcentussal sikerül neki. A lapok szinte egybehangzó – és meglehetősen kritikus – végkövetkeztetése az volt, hogy a német politikusok általában mindig is hadilábon álltak az angollal. Gerhard Schröder volt kancellár például híres volt arról, hogy külföldi látogatásain a lehető legritkábban szólalt meg angolul, különösebben komplikált témák esetében pedig csakis tolmácsra hagyatkozott. Mentségére szóljon, hogy kancellársága után Walesben beiratkozott egy intenzív nyelvtanfolyamra. De annak idején nem volt sokkal jobb helyzetben Németország leghíresebb diplomatája, Hans-Dietrich Genscher sem. Az ugyancsak liberális Genscher – aki mintegy másfél évtizedig állt a külügyminisztérium élén – azonban büszkén vállalta ezt, hangoztatva, hogy nem tolmács, hanem miniszter akart lenni. De, hogy lelke mélyén mindez kicsit zavarta őt, azt jól jelezte, amikor egy ízben kijelentette: „Az angollal olyan a viszonyom, mint a feleségemmel. Szeretem, de nem rendelkezem vele.” |
A pártelnök-kancellár a választások elemzését ígérte, de ezt több tartományi szervezet nem várta meg, és bírálta Angela Merkelt. Hiányolták a gazdasági liberalizmust, szerintük ezért vándorol át sok konzervatív szavazó a szabad demokrata FDP-hez. Még erősebben kérték számon a keresztény értékek hangsúlyozását, amit nézetük szerint a pártelnök az elmúlt időszakban elmulasztott.
A hesseni CDU-frakció vezetője, Christian Wagner arra szólította fel a kancellárt, hogy a jövőben az eddiginél erőteljesebben igyekezzen megszólítani a hagyományos konzervatív szavazókat, és politikájában nagyobb súlyt helyezzen a keresztény elkötelezettségre. Ennek kapcsán határozottabb állásfoglalást sürgetett az abortusz elítélésében, és a koalíciós tárgyalásokkal kapcsolatban azt üzente a kancellárnak: szálljon szembe a szabad demokratáknak azzal a követelésével, hogy a homoszexuálisok életközösségét a házassággal minden tekintetben egyenlő szintre emeljék.
A tartományi pártvezető állást foglalt amellett is, hogy a CDU – és annak elnöke – hallhatóbban, illetve határozottabban tegyen hitet a hazaszeretet és a patriotizmus mellett. Még keményebben bírálták pártján belül a második világháború utáni legrosszabb választási eredmény miatt Horst Seehofert, a bajor CSU elnökét, aki egyben a tartomány miniszterelnöke is. Merkellel szemben Seehofer – aki egy éve áll a párt élén, és a tartomány miniszterelnöke is – elutasította a kudarc elemzését, szerinte ez a CSU pozícióját gyengítheti a koalíciós tárgyalásokon.
Eközben a súlyos választási kudarc után baloldali irányváltást sürgetnek az ellenzékbe kényszerült pártban vezető német szociáldemokrata politikusok. Egyik fő hangadójuk, Olaf Scholz eddigi munkaügyi miniszter hangsúlyozta, az SPD-nek mielőbb nyitnia kell a Baloldal pártja felé. Az SPD berlini tartományi szervezete – több más tartományi csoport támogatásával – olyan dokumentumot tett közzé, amelyben követeli a pártelnök, Franz Müntefering, továbbá két alelnök, a korábbi kancellárjelölt, Frank-Walter Steinmeier és a nagykoalíciós kormányban a pénzügyminiszter tisztségét betöltő Peer Steinbrück távozását.
A dokumentum szerint az új kezdet csakis akkor lehet hiteles, ha az SPD új vezetőkkel vág neki az ellenzéki szerepnek. Az aláírók tartalmi megújulást is sürgettek, és közvetve a párt balra tolódása, a hagyományos szociáldemokrata értékek, a szociális igazságosság következetesebb képviselete mellett foglaltak állást.
A vasárnapi választásokon a nagy hagyományokkal rendelkező SPD minden korábbinál rosszabbul szerepelt, és a voksoknak mindössze 23 százalékát szerezte meg. Negatív rekordot döntött az SPD abból a szempontból is, hogy négy évvel korábbi szerepléséhez képest a szavazóinak 11,2 százalékát veszítette el, amelyhez hasonló visszaesés még nem volt a német politikai pártok történetében. Tizenegy év kormányzás után a párt ismét ellenzékbe kényszerült.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Látogatottsági adatok