Többségi választási rendszer – örökös ellenzékben az RMDSZ?

Elemzésünk tárgyát az új választási törvény életbelépése nyomán hatályba lépő új választási rendszer képezi. Először a tervezet főbb ismérveit mutatjuk be, majd egy rövid szimulációval megpróbáljuk demonstrálni, hogy mit jelentene a gyakorlatban a többségi elv alkalmazása.

Az új törvény rendelkezéseit rávetítjük a 2008-as választási eredményekre, így ábrázolva azt, hogy milyen összetételű parlament lenne jelenleg, ha négy évvel ezelőtt is ebben a rendszerben választhattuk volna meg a képviselőket és szenátorokat. Mivel a közvélemény-kutatási adatok csak országos szinten elérhetőek, nem áll módunkban választókerületekre megbecsülni a pártok jelenlegi támogatottságát, így csupán a 2008-as eredményekből indulhattunk ki.

Az USL tervezetének főbb ismérvei

A Szociáldemokrata Pártból (PSD), valamint a Nemzeti Liberális Párt (PNL) és a Konzervatív Párt (PC) szövetségéből álló USL radikálisan átalakítaná a választási rendszert. A tervezet sokkal egyszerűbb a jelenlegi, de még a 2008-ig hatályos választási törvénynél is, lényege, hogy azok a képviselő- és szenátorjelöltek szerzik meg a parlamenti mandátumot, akik választókerületükben a legtöbb szavazatot szerezték.

A korábbi tervekkel ellentétben a jogszabály nem csökkenti le a honatyák számát, sőt várhatóan növekedni fog a képviselőház létszáma. Ennek oka, hogy az alsóház esetében kedvezményes mandátumokat biztosítanának mind a nemzeti kisebbségek, mind a magyar többségű megyék román lakossága részére. Ezek a mandátumok a választókerületek száma felett kerülnének kiosztásra.

Bár a részletes szabályozás meglehetősen homályos, a tervezet abban az esetben tenné lehetővé a kedvezményes mandátum kiosztását, amennyiben egy megyében a román közösség vagy egy nemzeti kisebbségi közösség meghaladja a lakosság hét százalékát, ám egyetlen jelöltjük sem szerzett mandátumot. Ebben az esetben az érintett közösség választási szereplői (competitori electorali) közül az a jelölt kap parlamenti mandátumot, amely a legjobb helyezést érte el az illető megyében.

Ennek a rendelkezésnek az értelmében tehát mandátumhoz jutnának a Hargita és Kovászna megyei román jelöltek, ám mandátumot szereznének a magyar jelöltek is Arad, Brassó, Máramaros és Temes megyében, ahol amúgy nem volna lehetőség relatív többséget szerezni egyetlen választókerületben sem, hiszen a magyar lakosság túlságosan szétszórtan él. Megjegyzendő, hogy az etnikai arányokat a végleges népszámlálási eredmények alapján határozzák meg, így a 2002-es adatokat figyelembe véve jut magyar mandátum Temes megyének, a 2011-es népszámlálási adatok értelmében ugyanis ez a mandátum már nem járna.

Nem segít ugyanakkor a kedvezményes elv Fehér, Beszterce-Naszód, Hunyad, Szeben és Krassó-Szörény megyében, hiszen ezekben a megyékben a magyar lakosság aránya nem éri el a 7 százalékot. A potenciális magyar szervezetekre leadott szavazatok e megyékben végérvényesen elvesznek, ahogyan a Kárpátokon túli megyékben is.

A kedvezményes mandátum szempontjából határesetnek számít Kolozs megye. Itt az RMDSZ 2008-ban nagyon szorosan végzett az élen egy egyéni választókerületben (1%-nál kisebb előny). A körzet megtartása mellett szól az, hogy a második helyen a PDL végzett, és ez akkor is így marad, ha az USL pártjainak eredményét összeadjuk, a potenciális magyar–magyar verseny azonban könnyen a mandátum elvesztéséhez vezethet e kerületben, így a 7%-os szabály alkalmazására itt is szükség lehet.

A kedvezményes mandátumról szóló cikkely értelmezését valamelyest megnehezíti az a tény, hogy a szöveg választási szereplőkről, nem pedig a nemzeti kisebbség érdekvédelmi szervezeteiről beszél. Ez nyilván azért került így a szövegbe, hogy ugyanazzal a cikkellyel lehessen rendezni a székelyföldi románok és a kisebbségek képviseletét. Ha a választási szereplő fogalmát tágan értelmezzük, akkor elméletileg nemcsak az RMDSZ, hanem az MPP és az EMNP jelöltjeire is vonatkozik a kitétel, akárcsak a potenciális független jelöltekre.

A székelyföldi román mandátumok vonatkozásában nyilván csak a pártok és a független jelöltek versenghetnek a mandátumokért, ami azt az olvasatot erősíti, miszerint a két magyar párt, az MPP és az EMNP is versenybe szállhat a kedvezményes mandátumokért azokban a megyékben, ahol csak így juthat parlamenti képviselethez a magyar közösség. A rendelkezés ebben az értelmezésben ugyanakkor rendkívül ellentmondásos, hiszen nem tudni, hogy egy román pártok színeiben indult magyar jelölt esetében hogyan értelmezik „az illető közösséghez tartozás” kitételét.

A romániai jogrendszerben ugyanis nincsenek román és magyar pártok, csak pártok és kisebbségi érdekvédelmi szervezetek. Így adott esetben ugyanolyan jogi besorolás alá eshet például az MPP, az EMNP és a PDL színeiben indult magyar jelölt. Ha viszont a helyes értelmezés az, hogy csak a kisebbségi szervezetek versenyezhetnek e kedvezményes mandátumokért, akkor az RMDSZ monopolhelyzetbe kerül e téren, az MPP és az EMNP ugyanis politikai pártként van bejegyezve, nem kisebbségi szervezetként. Remélhetőleg a törvény e kitételét hamarosan pontosítani vagy értelmezni fogják az illetékes hatóságok.

A törvény másik fontos újítása, hogy eltörölte a parlamenti küszöböt. Ennek oka alapvetően az, hogy a többségi formula értelmét kérdőjelezné meg egy ilyen küszöb. Ugyanis, a jelenlegi választási rendszerben tapasztaltakhoz hasonlóan, megtörténhetne, hogy a legtöbb szavazatot szerző jelölt pártja nem éri el a küszöböt, így nem szerez mandátumot. A rendelkezés következménye, hogy elvileg kis pártok népszerű jelöltjei is mandátumhoz juthatnak (a gyakorlatban azonban erre nincs sok esély, mivel a magyarokat leszámítva nincsenek olyan kis pártok, amelyek földrajzilag koncentrált szavazóbázissal rendelkeznének), továbbá a magyar–magyar verseny szempontjából nem kell attól félni, hogy a magyarság nem jut be a parlamentbe.

A felsőház esetében egyszerű a helyzet, a tervezet megtartja a választókerületek számát, és az egyszerű többségi elv alkalmazásával osztja ki a mandátumokat. Így a választókerületek győztesei lesznek a következő szenátus tagjai.

A 2008-as eredmények
újraszámolása

Mivel a választókerületek száma és beosztása nem változik, így viszonylag egyszerűen és pontosan modellezhető, hogy mi történt volna, ha a 2008-as parlamenti választásokat is ebben a rendszerben szervezik meg. A jelenlegi viszonyokhoz igazítva összeadtuk a PSD, a PNL és a PC eredményeit, így próbálva meg érzékeltetni az USL teljesítményét.

A tervezet értelmében minden jelölt mandátumhoz jut, aki választókerületében az első helyen végzett, így nincs más dolgunk, mint összeadni az így elnyerhető mandátumokat. A PDL és az USL közti, egyes esetekben rendkívül kicsi különbség miatt a becsült mandátumszámnál minimum és maximum értékeket adtunk meg. Ehhez számítjuk hozzá a kedvezményes mandátumokat, ezek magyar szempontból Arad, Brassó, Máramaros, Temes (és egy negatív forgatókönyv szerint Kolozs) megyékben kerülhetnek kiosztásra, míg Kovászna (és magyar szempontból pozitív forgatókönyv esetén Hargita) megyékből valamelyik román párt is pluszmandátum formájában nyerheti el parlamenti képviseletét.

A szenátus esetében ennél egyszerűbb a képlet, nincsenek kedvezményes mandátumok és nemzeti kisebbségi képviselők, csupán a 137 egyéni választókerület győztesei alkotják majd az új felsőházat.
Látható, hogy az USL a számára legpesszimistább helyzetben is kétharmados többséget szerezhet a parlament mindkét házában, a PDL pedig a számára legkedvezőbb helyzetben is 2008-ban megszerzett mandátumainak csupán felét kapta volna meg. Az RMDSZ képviselőinek és szenátorainak száma alig csökken, bár valószínűleg elvész egy Kolozs megyei, egy Bihar megyei és a külhoni választókerületben szerzett mandátum, ezt kompenzálhatja egy Kovászna és egy Maros megyei, valamint a Temes megyei mandátum.

A térképeken a régi és az új választási rendszer különböző eredményeit ábrázoltuk  a 2008-as választási eredmények tükrében, a képviselőház vonatkozásában.

Következtetések

Látható, hogy a 2008-as eredményekkel végzett számítások alapján az USL kétharmados többséget szerezne a parlamentben, ha azonban ehhez hozzávesszük a PDL rendkívüli népszerűségvesztését, akkor az USL többsége drámai lehet. Akár az sem elképzelhetetlen, hogy a PDL a parlamenti helyek 10 százalékánál is kevesebb mandátumot szerez.

Az új rendszernek köszönhetően megtörténhet, hogy olyan jelöltek is bekerülnek a törvényhozásba, akiknek pártja egyébként nem lépné át a parlamenti küszöböt, ezek számát azonban jelenleg lehetetlen megbecsülni. E jelenség valószínűségét ugyanakkor csökkenti az a tény, hogy egy egyéni választókerület megnyeréséhez területileg koncentrált szavazóbázisra van szükség, ezzel pedig a román kis pártok közül egyik sem rendelkezik.

A magyar választási szereplők szempontjából a küszöb eltörlésével minden akadály elhárul a rivális politikai alakulatok versenye elől. A 2008-as, magyar szempontból viszonylag kedvező választókerületi beosztás megtartása miatt a tömbmagyar területeken a verseny nem vezethet jelentősebb szuboptimalitáshoz a magyar képviseletet illetően. A tömbmagyar választókerületeken kívül ellenben kérdéses, hogy minden magyar formáció jogosult-e kedvezményesen mandátumot szerezni. Ha igen, a verseny akkor sem igazán veszélyes, hiszen egy mandátumot mindenképp kap a megye magyarsága.

Problémák igazából abból adódhatnak, ha túl tágan értelmezik majd a kisebbségi képviseletért harcba szálló választási versenyzők fogalmát, beleértve ebbe román pártok magyar jelöltjeit is vagy a kétes identitású független jelölteket. A magyarság parlamenti képviselete tehát vélhetően ugyanazon a szinten marad, mint jelenleg, és ezt nagymértékben a magyar–magyar verseny sem veszélyezteti ebben a választási rendszerben. Ezt az első látásra örvendetes tényt azonban beárnyékolja az új rendszer két olyan következménye, amely a romániai magyar politizálás hosszabb távú perspektívája szempontjából  sokkal fontosabbnak bizonyulhat:

1. Az egyik, hogy a magyar képviseletre esélytelen vagy csak a kedvezményes mandátumnak köszönhetően esélyes megyékben megszűnik, vagy legalábbis nagymértékben lecsökken a motiváció a magyar jelöltekre való szavazásra, hiszen az új rendszerben nincs kompenzációs kosár. Ezeken a helyeken a magyar pártok kampánya is kérdéses lehet. A hét százalék alatti magyar lakossággal rendelkező megyékben leadott szavazatok gyakorlatilag elvesznek, semmilyen formában nem segíthetik más megyékben a mandátumszerzést, ezért a magyar pártok nem lesznek érdekeltek befektetni a kampányba, inkább átcsoportosítják erőforrásaikat máshova. Ez mindenképpen a román pártokra való szavazásra ösztökélheti az ezekben a megyékben élő magyarokat, hoszszabb távon pedig akár etnikailag vegyes pártok megjelenését is elősegítheti (bár erre az idei választás előtt már nincs elegendő idő). Ugyanakkor a 7%-os kitétel hatálya alá eső megyékben is fennáll a veszélye az elit elkényelmesedésének, főleg ha az az értelmezés bizonyul helyesnek, miszerint a kedvezményes mandátumért nem indulhat minden magyar szereplő. Ugyanakkor az ominózus cikkelytől függetlenül a 7% hatálya alá eső megyékben a választók sokkal hajlamosabbak lehetnek majd átszavazni, arra gondolva, hogy ezzel úgysem veszélyeztetik a magyar képviseletet.

2. A másik, hogy a többségi elv érvényesítésével várhatóan rendkívül kicsi lesz az esélye a koalíciós kormányzásnak. Az új rendszerben ugyanis egyetlen párt vagy pártszövetség fogja megszerezni a parlamenti mandátumok többségét, így egyedül alakíthat majd kormányt. Ez az RMDSZ-re nézve nemcsak azt jelenti, hogy a szövetség nem lesz tagja többé a kormánynak – hiszen nem lesz szükség szavazataira a parlamentben –, hanem azt is, hogy még potenciális támogatóként sem jelenhet meg. Azaz jelentős mértékben elveszítheti befolyását és súlyát a romániai politikai életben.

Végezetül tehát megállapítható, hogy a többségi választási rendszer bevezetése alapjaiban forgatja fel a romániai politikai berendezkedést. Rendszerszintű következményeit egyelőre még megbecsülni sem tudjuk. A magyar képviselet vonatkozásában nem jár a parlamenti mandátumok jelentős csökkenésével, a magyarság kormányzóképességét, így politikai befolyását azonban rendkívül kedvezőtlenül érinti.
Persze ezek a megállapítások csak az új választási törvény kihirdetése esetén és a 2012-es választásokra érvényesek, hiszen jó esély van rá, hogy négy év múlva már újra egy másik választási törvény szabályai szerint járulhatnak az urnák elé a választópolgárok. 

Székely István Gergő politológus, Illyés Gergely politológus, a Quaestum Analysis igazgatója