Székelyföldi élelmiszer-vertikum

Egyszerűen, érthetően megfogalmaztam és kimondtam, miként tudunk változtatni a gazdasági helyzetünkön. Közös megegyezéssel és belátással, egymásra figyeléssel és megértéssel sokat tehetünk egymásért, erdélyi magyar közösségünkért, fiataljainkért.

Munkát adhatunk és új munkahelyeket teremthetünk itthon, a szülőföldön, ha megnyitjuk a hazai, magyar tulajdonban lévő vállalkozásainkat, üzleteinket, üzlethálózatainkat egymás termékei számára. Ha megszervezzük és tudatosan kiépítjük az erdélyi élelmiszer-vertikumot, a termékpályát vagy értékesítési csatornát a Székelyföldön megtermelt és legyártott mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek számára. Semmi egyébre nincs szükség, csupán összefogásra, belátásra és szemléletváltásra a termékpályát, vertikumot alkotó szereplők – gyártók, kereskedők és fogyasztók – részéről. Arra, hogy a rögzült szemléletmódról átváltsunk fejlődési szemléletmódra.

Ez úgy valósítható meg, ha tudatosítjuk önmagunkban és másokban is, hogy a változás és változtatás elsősorban rajtunk, a döntéseinken, az összefogásunkon múlik. Tudatos választás, tudatos vásárlás, tudatos fogyasztás, tudatos gyártás. Ezáltal alakítható és építhető ki egy olyan kör, egy olyan kölcsönös előnyökön alapuló termékpálya, amely lehetővé tenné, hogy a pénz, a pénzünk a vertikumban maradjon, ide áramoljon vissza és ne kifelé, idegen tulajdonban lévő vállalatok vagy kereskedelmi üzlethálózatok számlájára.

Tudatos vásárlásunkkal és fogyasztásunkkal biztosíthatjuk az élelmiszer-vertikumot alkotó kis- és középvállalkozások egészséges gazdasági-pénzügyi regenerációját. Ezáltal megteremthetjük a fejlesztésekhez, kapacitásbővítésekhez, új beruházásokhoz szükséges pénzforrásokat, aminek természetes velejárója az új munkahelyek létrejötte, fiatal munkatársak alkalmazása. Mégpedig úgy, hogy nem a külföldi versenytársak és vállalatok termékeit vásároljuk meg, hanem a székelyföldi élelmiszer-kínálatot részesítjük előnyben, ezt tesszük a kosarunkba.

Nem a miniszterelnök, nem a kormány és nem az államelnök fog a Székelyföldön gazdasági fellendülést biztosítani és új élelmiszer-ipari beruházásokat megvalósítani. Nem ők fognak új munkahelyeket teremteni fiataljaink számára, hanem elsősorban mi magunk. Mégpedig úgy, hogy tudatos vásárlóként és tudatos fogyasztóként eldöntjük, hogy mától a rendelkezésünkre álló pénzünkkel Székelyföldön gyártott termékeket fogunk vásárolni, a magyar vállalkozók tulajdonában lévő üzletekből, üzlethálózatokból. Ehhez az is szükséges, hogy az élelmiszerüzletek tulajdonosai vagy bérlői megnyissák üzleteiket-boltjaikat, és beengedjék polcaikra a székelyföldi gyártók és termelők minőségi áruit.

Azok a tudatos fogyasztók, akik ezekből az üzletekből vásárolnak, saját maguk járulnak hozzá az üzletek forgalmának és nyereségének növeléséhez, biztosítva ugyanakkor a gyártók új termelési ciklusának elkezdését és a munkaerő fizetését. Az élelmiszer-vertikumba áramló és ott maradó vásárlói pénzösszegek pedig – a forgalomnövekedésnek és nyereségnek köszönhetően – új fejlesztési és beruházási forrásokat biztosítanának a termelők számára, ami egyúttal új munkahelyek teremtését, fiatal munkaerő alkalmazását tenné lehetővé.

Ha ezt megértjük és felfogjuk, ha tudatosítjuk magunkban, akkor felelős vásárlókként és fogyasztókként közvetelenül járulnánk hozzá a Székelyföld gazdasági megerősödéséhez és fellendüléséhez, fiataljaink szülőföldön való megélhetéséhez és itthonmaradásához. A vállalkozóknak – gyártóknak és kereskedőknek egyaránt – azt kell megérteniük és tudatosítaniuk magukban és egymás között, hogy a vállalkozás legfőbb célja és küldetése nem a profit kell hogy legyen. Ne ez álljon minden döntés középpontjában, hanem a közösségépítés.

A megoldást ne másoktól várjuk, hanem mi magunk teremtsük meg. Úgy, ahogy Bolyai János hangsúlyozta és figyelmeztetett: „Ne legyenek illúzióink: a mi problémáinkat nekünk kell megoldani. Használjuk a magunk fejét és saját alkotó munkánkkal teremtsünk fejlesztési forrást.” És ugyancsak a nagy matematikus fogalmazta meg: „Az igaz ember nemcsak a maga élhetését s boldogságát, hanem lehető- és kitelhetőleg a másokét is kívánja eszközölni”.

Szakács Géza

A szerző marosvásárhelyi közgazdász