Szabad eszmék szabad tere

Ez a stílus fejeződik ki a szellemiség és a hely egységét megteremteni hivatott – nem hivatalos, mégis mindenki által így használt – Tusványos névben.
Tusványos szabad eszmék szabad tereként (Toró T. Tibor megfogalmazása) kelt életre az 1989-es forradalmat és a rendszerváltást követő eufóriában, és szabad eszmék szabad tere maradt a csalódások éveiben, amikor az ellenzékiek erdőben elbújva találkoznak a demokráciáról beszélgetni, míg a volt szekustábornokok és pártfejesekből lett újmilliomosok nemzetközi légijáratok gépein utaznak tárgyalni a nyugati államok és az üzleti élet képviselőivel, úgymond Románia beilleszkedéséről (Mircea Dinescu, 1993). És szabad eszmék szabad tere volt a romániai magyar érték- és érdekkonfliktusok kiéleződésének idején is, amikor olyan tézisek is elhangozhattak, hogy az RMDSZ már köszönő viszonyban sincs a belső demokráciával (Tőkés László, 2002, 2005), és olyan tézisek is, hogy nincs szükség olyan pártokra, amelyek soha nem jutnak be a parlamentbe (Markó Béla, 2005). És talán éppen Tusványos lesz az a hely, ahol a szintézis is létrejöhet.
Remélhetőleg még akkor is szabad eszmék szabad tere marad, ha néhány résztvevő vagy meghívott olykor félre is értette ennek valódi jelentését. Mert tagadhatatlan, Tusványoson volt lehurrogás, volt túlfűtöttség, de a 2003-ban kiadott Az örök folyamat című kötet anyagait végigolvasva egyértelművé válik: Tusványos nem ezt jelenti.

A tusványosi folyamat
Az első Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábort – a filctollal és írógéppel szerkesztett program tanúsága szerint – 1990. július 21. és 30. között Bálványosfürdőn szervezte meg a romániai Magyar Demokratikus Ifjúsági Szervezet (MADISZ) és a magyarországi Fiatal Demokraták Szövetsége (Fidesz) Átmenet a diktatúrából a demokráciába címmel.
A szabadegyetemen a magyar kisebbség helyzetét, a magyar–román kapcsolatok alakulását és a kelet-közép-európai országok demokratizálódását, az átmenet folyamatát vizsgálták. A cél az volt, hogy olyan környezetben hozzanak kapcsolatba magyarországi, erdélyi magyar és román fiatalokat, amely lehetőséget ad az előítéletek lebontására és a tabuk nélküli párbeszédre. Ez a törekvés indította el a bálványosi folyamatot. A tizenkilenc év során magyarországi magyar, romániai magyar és romániai román politikusok, társadalomtudósok, közírók, művészek és újságírók találkozóhelyévé, a magyar–magyar és magyar– román kapcsolatok fórumává vált. Még ha az esti koncertek is azok, amelyek tömegeket vonzanak Tusványosra, a tábor sajátos arcélét mindmáig szabadegyetem jellegének és közösségi hangulatának köszönheti.
Tusványos sokszínű. Résztvevői, meghívottai és szervezői többségét azonban a kezdetektől közösségbe kovácsolta érdeklődési körük és közvetlenségük. A rövidnadrágos politizálás és a sörözőasztalnál hajnalig folyó beszélgetések, viták közben alakult ki a szervusz-generáció, amely az egykori szervezők szerint nem csak a törzsközönséget, hanem a bálványosi habitust felvállalók népes táborát szerte a Kárpát-medencében magába foglalja.
A tábort hagyományosan közösen szervezi egy romániai magyar, egy romániai román és egy magyarországi magyar szervezet előadói között. Hosszú időn keresztül román egyetemisták csoportjai is ott voltak a résztvevők között.
A tusványosi folyamat a magyar–román és a magyar–magyar párbeszéd folyamatát, a közösségépítés folyamatát, valamint a társadalom nyitottság és demokrácia jegyében történő alakításának folyamatát jelenti.

Tusványos témái
Tusványos programja legtöbbször egy-egy téma köré szerveződött, ezeket tükrözik a szabadegyetem mottói: Közös kihívások az átmenet során (1995), A posztkommunizmus nyomorúsága (1997), Közép-Kelet-Európából Európába (1998), Közép-Európa? Kelet-Európa? Balkán? Regionalizmus és integráció (1999), Kényszerek és lehetőségek (2001), A polgári kibontakozás Európában (2002), Együtt vagy külön utakon. Integráció és nemzeti érdek (2003), Közép- és Kelet-Európa az Európai Unió bővítése után (2004), Európai kihívás – Értékek és érdekek az Európai Unióban (2005), Egy másik Magyarország – Egy másik Románia (2006).
A szabadegyetem folyamatosan napirenden tartotta a legfontosabb külpolitikai, etnopolitikai, belpolitikai és nemzetközi kérdéseket. Központi témának tekinthető az autonómia, az anyanyelvű oktatás, általában az egyéni és kollektív jogok kérdésköre, ahogy az európai integráció, civil társadalom, szabad piac, együttműködés kérdésköre is.
Schöpflin György és Litván György 1990-ben a közép-európai gondolat aktualitásáról vitázott, Norman Stone, John Laughland és Lengyel László az európai integráció lehetőségével és lehetséges forgatókönyveivel foglalkozott. A tábor után a Pesti Hírlapnak adott interjújában Németh Zsolt úgy összegezte a szabadegyetem tapasztalatait, hogy Romániában a demokrácia intézményesülése nehezen halad, és sem a magyar kisebbség, sem Magyarország nem tudja átvezetni Európába. A magyarság érdekét azonban a minél rosszabb, annál jobb politikája egyáltalán nem szolgálja, a folyamatot intenzív kapcsolattartás és párbeszéd révén lehet segíteni. Elmondta: az első szabadegyetemen a nyitottnak gondolt román meghívottak közül csak öten vettek részt, „mert még nekik sem volt könnyű vállalni azt a bélyeget, amit a magyarokkal való kapcsolattartás jelentett”.
Horia Rusu, a liberális párt elnökeként 1992-ben a civil társadalom mielőbbi kiépülésének és megerősítésének fontosságáról beszélt, Octavian Buracu, az interetnikai párbeszéd szorgalmazója pedig a kommunista visszarendeződés kapcsán elmondta, a volt nómenklatúra sikeresen konvertálta politikai hatalmát gazdasági tőkére, és ennek révén az új rendszerben is ők lesznek azok, akik irányítani fogják a társadalmat. Mindkét előadó egyetértett abban, hogy a Văcăroiu-kormány nem törekszik a román–magyar kapcsolatok vitás kérdéseinek rendezésére, mivel manőverezéseihez szükséges az ellenségkép fenntartása.
Renate Weber, a Romániai Helsinki Csoport tagja 1996-ban előadásában úgy fogalmazott, hogy a félrevezetett és manipulált román közvélemény az RMDSZ által indítványozott autonómiát úgy utasítja el, hogy azt sem tudja, a kifejezés mit jelent. 
A NATO-bővítés, a magyarországi és a romániai oktatási rendszer reformja és a kommunista rendszert kiszolgáló csoportok gazdasági és politikai hatalmának megingathatatlanságából eredő társadalmi problémák jelentették az 1997-es szabadegyetem legfontosabb témáit. Markó Béla arról beszélt, hogy csak az 1996-os választásokkor került sor a kommunista rendszerrel való tényleges szakításra, és felvetette a kérdést, hogy eljönne-e valaha is a pillanat, amikor a régi rendszerben aktív politikai szerepet vállalók eltűnnek a politikai porondról, illetve, hogy vajon célravezető lehet-e, ha a kormányzat központi eszközökkel próbálja lebontani a központi irányítást.
Adrian Severin demokrata párti képviselő, egykori külügyminiszter az 1998-as Tusványoson magyar–román közös, kétnyelvű és mindkét országban sugárzó rádió- és tévécsatorna ötletét vetette fel, a Bukarestet Erdélyen keresztül Budapesttel öszszekötő autópálya mielőbbi megépítését szorgalmazta, és egy évente kétszer összehívott közös parlamenti ülést javasolt. Zoe Petre államelnöki főtanácsos pedig arról beszélt, hogy a kölcsönös bizalomnak a helyi közösségek szintjén kell konkretizálódnia. Orbán Viktor pedig elmondta: „a magam részéről teljesen legitim igénynek tartom azt, ha bármely ország területén élő nagyszámú kisebbség azzal lép elő, hogy neki az óvódától a legmagasabb szintű képzésig önálló, saját nyelvű oktatási rendszerre van szüksége. Ez Európában mindenhol legitim igény. Ezzel szemben nagyon nehezen lehet kifogásokat találni. Ha a megvalósításokkal vannak problémáink, akkor beszéljünk arról, hogyan lehetne a problémákat megoldani. De ne az igény legitimitását kérdőjelezzük meg, technikai problémákra hivatkozva. Ezen a nyelven nem fogunk tisztességes együttműködést kialakítani.”
Eckstein-Kovács Péter kisebbségügyi miniszterként 1999-ben annak a véleményének adott hangot, hogy az egyetemkérdés nem a multikulturalitásról szól, nem történt más, mint hogy a tanügyminiszter politikai okokból vezette be a fogalmat, mert az egyetem attól multikulturális, hogy olyan szellemiség hatja át, amely arra neveli a hallgatókat, hogy más kultúrákat is értelmezni tudjanak, ne elutasítsák, hanem kíváncsiak legyenek a másságra – ez azonban semmi esetre sem az oktatási nyelv függvénye. Alexandru Cistelecan, a Vatra folyóirat főszerkesztőjeként pedig egy kérdésre válaszolva kifejtette: Románia és Magyarország a két kultúra közeledését jelentősen elősegítené, ha „a történészek cinkosokként nem állnának oda a különböző politikai kurzusok mellé”.
Toró T. Tibor 2001-ben arról szólt, hogy biztonságpolitikai szempontból kulcskérdésnek számít, miként viszonyulnak a régió országai kisebbségeikhez: tekintetbe véve, hogy a legtöbb kisebbség anyaországa az illető országgal szomszédos, a kisebbségpolitika meghatározza a kétoldalú kapcsolatokat is, és fordítva.
A 2005-ös szabadegyetemen került sor Markó Béla és Tőkés László találkozójára, melyhez sokan nagy reményeket fűztek. Tőkés önmagát az RMDSZ-en belüli leszámolás áldozatának tekintve elmondta, mielőtt az RMDSZ nem vizsgálja felül politikáját és módszereit, elképzelhetetlennek tartja az együttműködést. Markó Béla a magyarul beszélő román politikusok vádját illetően kifejtette, hogy egy magyar politikusnak semmi esetre sem úgy kell viselkednie, ahogy a magyar politikai elit tette Trianon idején, mert „a román politika a huszadik század nyertese, míg a magyar a vesztese volt. Ez mégis elgondolkodtató”.

Tusványos jelentősége
A Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor túlzás nélkül tekinthető és nevezhető nemzetközi hírű rendezvénynek. A tizennyolc év alatt többé vált, mint szabadegyetem és diáktábor. Politikai jelentősége vitathatatlan. Nem csak az elemzés és szórakozás helyszíne, hanem a politika alakításának kerete és színhelye is egyben.
Tusványos hangulata és környezete még azok számára is megteremti a nyílt és tabukat nem ismerő beszélgetések lehetőségét, akik először találkoznak egymással. A táborlakók közvetlensége, őszintesége, szókimondó stílusa olyan mondatok elhangzását is természetessé teszi, amelyeket sem a katedra, sem a tárgyalóasztal nem bírna el. A szabadegyetem és diáktábor jelentősége nem csak a jókedv menynyiségében mérhető, hanem a politikai döntések minőségében is, mert a kultúrák és nézetek találkozása úgy kínál új szempontokat, hogy közben észrevétlenül az előítéleteket is lebontja.
Úgy tűnik, mindig lesznek dolgok, amelyekről Tusványoson a legjobb beszélni.

Bognár Zoltán, a Tusványos Press szerkesztője