Sürgősségi cirkálmány őfelségem első Fülig Jimmynek

S olyan nagyban mentek a dolgok, hogyazannya nemjóját! Én, mint bölcs, előrelátó hejtartó, ki mindenek fölött vagyon, óva intettem ezeket, hogy hagyják az egész meskuvanciát, mert semmi jó nem sül ki belőle, de beszélhettem én ezeknek! Némi könnyed, úri pofozkodáshoz is folyamodtam, de az sem segített. Ezek a kétféle magyariak, kikről volt már sajnálatom jelenteni, ugyanis ők okozzák az összes galibát, bajt hozván a fejemre (mert ha nem hoznának, bánná a ménta, hogy mit méncseregnek egymásra), szóval ezek, bünagy szarvakat eresztgetve egymásnak rohantak ebben a nagy válogatási hajcihőben, hogyaszongya, mostan addig abajgatják, gyötrik egymást, mígnem KO lesz a dologból. Ez olyan, mint amikor én Szőr Gamma Tivadart úgy szájon vágom, hogy felsöpri a Három Feslett Kecske kosztól iszamos padlózatát. De nem lett semmi belőle, mert a közönség nézte egy ideig, amint acsarkodnak egymással, de aztán elunta a dolgot, egyesek röhögtek, kettesek csak vakaróztak, s köptek laposat. Ezt észrevévén, a felek aztán abbahagyták a fenenagy viaskodást, s szégyenszemre eloldalogtak. Néhányan, akik még mindig a küzdőtéren lebzseltek (akik túl fáradtak voltak ahhoz, hogy a legközelebbi kocsmába vonszolódjanak), aztán szavaztak, amit utólag magyarázva választásnak is lehetett nevezni. De ez aztán már végképp nem érdekelt senkit, mint ahogyan az sem, hogy kit válogattak ki győztesnek. Mert két vesztes közül ki a győztes, kirájuram? Nemdebár, egyik se?
Na, ezzel aztán visszasüppedni látszott minden a régi kerékvágásba, s már készültem is megállapítani, hogy egyszer volt erdéjországban kakasviadal, de akkor a nyughatatlan felek kiötlötték, hogy ha már a küzdelményükre oly kevesen voltak kíváncsiak, akkor bogozzanak néminemű koalíciót, s annak mentében nyilatkozgassanak közös politikusi disznóságokat. A koalíció, felséges kirájuram, valami olyasmi dolog itten, mint amikor mi ketten a régi szép időkben bementünk a Három Feslett Kecskébe, s szarrá pofoztuk Szőr Gamma Tivadart, akinek ebbe nem volt beleszólása. Belepofozkodása meg pláné. Node, ebben a langymeleg erdéji országban mostanság már nemigen divat a pofozkodás, szörnyen el vannak tunyulva itten a népek, egyedül én élek ezzel a kényes úri kedvteléssel. S ha a pofozkodás nem divat, akkor meg minek ez a koalíciós marhaság? Ezt már végképp nem értem! Szerencsére a kétféle magyariak tovább bonyolíták a dolgot, alkalmat adván nékem, hogy még kevésbé értsem azt, amihez egyébként ők se sokat értnek. Merthogy az egyik kinyilatkozá, hogy ő hamarabb koalícionál a tökhindára főzött tengeri biznice salátát majszoló regáti tájrigóval, vagy a ganyélében edzett (sz)eszű palota(forradalmi) pincsivel, mintsem a másikféle magyariak druzsbaszaggatta fenyőerdeivel. Ez pedig olyan, kirájuram, ha megenged itten egy hasonlatot, mely a helyzet fonákját játszi fényben megvilágítaná, hogy érthető legyen, mi egyébként a napnál is világosabb; szóval ez olyan, mintha mink betérnénk, teszem azt, a változatosság kedvéért a Három Feslett Kecskébe (hol az úri közönség ezúttal is táncol), hogy némi szelíd rúgásokkal jobb belátásra, és az ajtó irányába térítsük Boy Kottot, a Gumót, de én hirtelen a Gumó pártjára állnék, aki Boy Kott, és felségedet próbálnám némi szelíd rúgásokban részesíteni. Ugye, elképzelni is lehetetlen?! És lám, ezek a kétféle magyariak képesek volnának rá!
Volnának! Ha hagynánk! De ezt az egyet nem! Eddig hagytam, játszogassák kisded játékaikat, de most ez egyszer túlspilázták a dolgot, így hát megálljt mondok, mint Petrovics. Igen, ezért írom oly sürgősen ezt a jelentést kirájuramnak, mert arra kérem, küldjön nékem egy kisebb különítményt, hadd pofozzuk ki végre ebből az erdéji országból ezeket a vadbarmokat!
A hejzet halaszthatatlanságára való tekintettel Szőr Gamma Tivadart is berendelheti a különítménybe, legalább, ha elintéztük ezeket a nyughatatlan magyariakat, egymás között is megtárgyaljuk a pofozkodnivalót.

Kirájuram gyors döntésében és különítményében bízva, maradok
Őfelségem I-ső Fülig Jimy hejes tartója,
Mindhalálig Dzsó

Zsidó Ferenc