Sírj, drága Burma

Mindketten burmai buddhista szerzetesek vagyunk – egyikünk a mostani tiltakozások élére álló burmai Sangha Rend vezetõje, másikunk egyetemi oktató az Egyesült Államokban. Egyikünk rejtõzködik, mivel Burma katonai kormányzata erõszakkal és kegyetlenséggel válaszolt buddhista testvéreink békés tiltakozására.

Rengeteg szerzetest és szerzetesnõt bántalmaztak, és letartóztatottak ezrei szenvednek most is a brutális bánásmód miatt. Több mint ezren eltûntek, többen feltételezhetõen meghaltak.

Néhány héttel korábban a burmai szerzetesek az utcára vonultak imádkozva és szeretetet hirdetve, és békésen próbálták megoldani országunk problémáit. Burma természeti kincsekben gazdag ország, de lakói szegények. Mindenki a saját bõrén érezte, amikor a kormányzat egyik napról a másikra, önhatalmúlag 500 százalékkal megdrágította az üzemanyagot, fokozva ezzel a kétségbeesést.

Szerzetesekként fogadalmunknak megfelelõen csillapítani próbáljuk a szenvedést, bárhol is találkozunk vele. Nem nézhettük tétlenül népünk szenvedéseit. Létrehoztuk a Sangha Rendet, amikor láttuk, hogy az ország szerzetesei összefogtak.

Sokan közülünk, akik külföldön tanulunk és oktatunk, részesei vagyunk ennek az egységnek, és támogatjuk burmai társainkat. És nemcsak a szerzetesek fogtak össze. Amikor elkezdtük a békés tüntetést, az emberek csatlakoztak hozzánk az utcán, az esõben.

Úgy gondoltuk, hatni tudunk az országunkat ellenõrzõ – egyébként buddhista – tábornokok némelyikére, hogy csatlakozzon hozzánk, és próbáljuk meg orvosolni a Burmára zúduló gondokat. Elõször megpróbáltuk azzal kifejezni elégedetlenségünket, hogy nem fogadtunk el adományokat, és kolduló tálkáinkat lefelé fordítottuk. Nem veszítettük el a szeretetet a közkatonák iránt, de még az õket saját népük elleni erõszakra utasító vezetõik iránt sem, viszont arra kívántuk ösztönözni õket, hogy változtassanak, amíg még van idõ.

Tudjuk, hogy sok katona, és a rezsimhez közel álló szervezetekben is sokan vonakodtak attól, hogy erõszakot alkalmazzanak a szerzetesek ellen. Azt szeretnénk, hogy a saját honfitársaik ellen fellépõk elgondolkodnának: tetteik összhangban vannak-e a dharmával (vallási törvénnyel – szerk. megj.), és hogy õk Burma népe javára cselekednek-e. A szétverésünkre, felvonulásunk megállítására utasított katonák némelyike megtagadta a parancsot, mivel megértette igazságunkat.

Azt reméltük, lehetõséget biztosíthatunk a katonai vezetõknek arra, hogy igazi párbeszédet kezdjenek a nép és az etnikai csoportok vezetõivel, a nemzeti egység érdekében. De reményünk rövid életûnek bizonyult. A rezsim most üldözi azokat, akik részt vettek a demonstrációkban, és szörnyû tetteket követ el ellenük.

Lerohanták a kolostorokat, és erõszakkal letartóztatták a szerzeteseket. Mindenhol õrök vannak, az utcákon, a pagodák körül és a lakónegyedekben. A hírek szerint sebesült tüntetõket élve temettek el tömegsírokba, és megerõsített jelentések szólnak arról, hogy a Rangun környéki folyóvizekben hullák úsznak. A rezsim kegyetlenül bánik a burmai néppel, és tetteirõl hazudik a világnak.

Kjav Szan dandártábornok, a hadsereg egyik képviselõje nemrég azt mondta Ibrahim Gambari ENSZ-megbízottnak, hogy az utcai felvonulók „álszerzetesek\" voltak. Csakhogy mi igazi szerzetesek vagyunk, és több ezren tüntettünk a békéért Rangunban, Mandalayban, Peguban, Arakanban, Maguéban és Szagaingban.

Egyesek azt mondták, a burmai felkelésnek vége. Ezt valójában a junta szeretné elhitetni a világgal. De mi hisszük, hogy a tüntetések a burmai katonai uralom végének kezdetét jelentik. A megtorlást elrendelõ tábornokok nem csupán Burma népét támadják, hanem saját szívüket, lelküket és spirituális hitüket. A szerzetesek a dharma õrzõi; õket támadva a generálisok magát a buddhizmust támadják.

Tudjuk, hogy a nemzetközi közösség segíteni próbál nekünk, de jóval hathatósabb segítségre van szükségünk. Köszönjük a bennünket támogató embereknek és szervezeteknek, hogy segítenek nekünk visszaszerezni a több mint 40 éve elvett jogainkat. Ugyanakkor arra hívjuk fel a nemzetközi közösséget, hogy gyakorlatias és hatékony lépéseket tegyen.

A katonai kormány mindent megtesz annak érdekében, hogy hatalmon maradjon, és erõszakos tetteirõl tájékoztatni kell a világot. Ellenõrizhetik az utcákat és a kolostorokat, de soha nem lesznek képesek szívünket és eltökéltségünket ellenõrizni.

U Gambira – a burmai Sangha Rend egyik vezetõjének álneve;

Asin Najaka – a Buddhista Missziós Társaság alapítója, az amerikai Columbia Egyetem vendégtanára.