Romániai magyar pluralizmus: esélyek és korlátok

A pluralizmus, amely a szabad demokráciák megkülönböztető jegye, a demokratikus berendezkedés velejárója és nélkülözhetetlen eleme, s melynek intézményesülése a romániai magyar közéletben is elengedhetetlenül fontos, az utóbbi esztendőkben a romániai magyar nyilvános szféra – és nemcsak ennek –, egyik legjelentősebb tematizációs tényezőjeként jelenik meg. Hogy miként összegezhető a pluralizmus lényege? Miért elengedhetetlenül fontos a politikai pluralizmus intézményesülése az erdélyi magyar politikai életben? Milyen folyamatok, illetve helyzetkép azonosítható napjainkban a romániai magyar politikai pluralizmus kibontakozásának vonatkozásában, különös tekintettel annak korlátaira? E fenti kérdéseket igyekszünk az alábbiakban röviden körbejárni.

Miről is beszélünk?

A pluralizmus kifejezés a latin pluralis szóból ered, jelentése „több”. A pluralizmus arra a meggyőződésre utal, miszerint egy adott entitás alapvető meghatározottsága a pluralitás. A pluralizmus tehát sokfélét, többfélét jelent, a társadalom természetes velejárója, átfogja a teljes társadalmat: a társadalom rétegezett, soknyelvűek, sokvallásúak, sokszokásúak vagyunk. Az emberek nem gondolkodnak egyformán a politikáról, erkölcsről, a világ dolgairól, életünk minden területén a sokszínűség érhető tetten, a dolgok, történések sokoldalú megközelítése, a többféle szempont érvényesülése. Sokszor mondjuk, hogy az ember néha még önmagával sem ért egyet – miként lehetne tehát ugyanazon véleményen társadalmunk valamennyi tagja? Bár céljaink lehetnek azonosak, módszereink azonban sok esetben különböznek, időnként lehetünk egy akaraton, érdekeink viszont eltérhetnek.

A szakirodalom a pluralizmus több válfaját is megkülönbözteti. Beszélhetünk így vallási, ideológiai, kulturális vagy etikai pluralizmusról. A pluralizmusnak viszont nem feltétlenül kell a társadalmi élet valamennyi szegmensében intézményesülnie, nincs feltétlenül szükség ugyanazon érdek megjelenítése céljából több szervezetre. Például egy adott madárfaj védelmére elegendő lehet egyetlen madárvédő egyesület megalakulása, mely tevékenysége által a kitűzött célok az eredeti szándékok szerint megvalósulhatnak. A pluralizmusnak viszont feltétlenül intézményesülnie kell a politikai élet szereplőinek szintjén, hagyományos formájában, a többpártrendszer kiépülése által: a pártok ugyanis a közélet azon szereplői, amelyek a közhatalom gyakorlásából részesednek. Ebben a szegmensben szükséges a pluralizmusnak feltétlenül megnyilvánulnia. A párt ugyanis képviselői által a végrehajtó, törvényhozó hatalom részesévé, birtokosává válik. Mivel a demokratikus berendezkedés megőrzése szempontjából az egészséges és ösztönző versenyhelyzet, továbbá a minden politikai aktor számára egyforma és átlátható szabályrendszer megmaradása nélkülözhetetlen, ezért egyetlen politikai erő sem kerülhet olyan hatalmi pozícióba, melynek alapján kizárólagosan és meghatározatlan ideig birtokolhatná a hatalmat. Amennyiben ez bekövetkezne – mint megannyi példa bizonyítja a történelemben –, a hatalom eltorzul, korlátlanná válik. Szükséges tehát a többpólusú, megosztott hatalom kiépülése, a politikai pluralizmus intézményesülése, melynek legfontosabb célja a hatalom mindenkori ellenőrizhetősége, ugyanakkor a létrejött versenyhelyzet a politikai élet szereplőit a társadalom irányába nyújtandó teljesítmény fokozására is ösztönzi. A pluralizmus feltétele az intézmények demokratikus működésének és a haladásnak.

A monopolhelyzet csapdája

A politikai pluralizmus kiépülése a fenti megállapítások tükrében a romániai magyar közéletben is elengedhetetlenül szükségesnek tekintendő. Annak ellenére, hogy a közösségi célok tekintetében, legalábbis a diskurzus szintjén nem fogalmazódnak meg lényeges eltérések, a módszerek, valamint a felhasznált eszközök esetében már lényeges különbségek figyelhetőek meg az egymással versengő csoportok szintjén.

Jelenleg a romániai magyarság politikai életére az RMDSZ által fenntartott monopolhelyzet nyomja rá bélyegét. A politikai képviseletet – a közösségi jogok követelésének és érvényesítés ének egyik nagyon fontos eszközét – kisajátító RMDSZ tekintélyelvű politikája által megtagadja a magyar közösség általi, tágabb keretben történő ellenőrizhetőségét, ugyanakkor nem enged másokat belépni a hatalomgyakorlásba, mely súlyos pluralizmus- és demokráciadeficitet generál. Monopolhelyzetét az RMDSZ adminisztratív, valamint jogi akadályok révén tartja fenn. Ilyen eszközöknek bizonyulnak egyrészt az 5 százalékos választási küszöb, továbbá a választási törvénybe beiktatott, a parlamenti mandátummal nem rendelkező kisebbségi szervezetek választásokon való indulásával szemben támasztott kritériumok vagy a párttörvény. A parlamentbe való bejutást szavatoló 5 százalékos küszöb elérése érdekében az RMDSZ az egység mindenáron való fenntartása mellett száll síkra, viszont meg sem kísérelte a rendelkezésére álló eszközökkel e küszöb módosítását. A többféle érdeket, illetve a másfajta eszközök alkalmazását is sürgető szervezetek intézményesülésének szükségszerűségét szembeállítja az 5 százalékos küszöbbel. Mindezt hataloméhségből teszi, hasonló okból működött közre 2004-ben a választási törvények módosításában is. A párttörvény előírásait sem igyekezett megváltoztatni, mindezek arra utalnak, hogy a jelenlegi helyzet konzerválásában, ellenzékének kiiktatásában érdekelt. Az RMDSZ önös hatalomféltésből, mindezen adminisztratív és jogi akadályokat, mint adott, megváltoztathatatlan és objektív kritériumrendszert jeleníti meg, ezáltal az egység mindenek felettiségének dogmáját, ugyanakkor pedig a pluralizmus intézményesülésének káros voltát hangoztatja.

Ez utóbbival összefüggésben fogalmazódik meg a kérdés, hogy a pluralizmus intézményesülése nem jelent-e dezintegrációt, nem eredményez-e széthúzást? Mindezzel kapcsolatosan meg kell jegyeznünk, hogy az egység nem egyöntetűséget követel, hanem azt, hogy a hatalmon lévő és ellenzéke, de a politikai életben részt vevő vagy részt kérő valamennyi párt, szervezet, csoport stb., elfogadja a nézetek és programok pluralitásának létjogosultságát. Ugyanis amennyiben valamelyik politikai szervezet kizárólagosnak tekinti magát, elutasítva a párbeszédet, nincs lehetőség a másfajta elképzelés érvényesülésére. A széthúzáshoz vezető egyik elég gyakori forgatókönyv azzal indul, hogy a hatalmon lévő valamelyik pluralista szabályt áthágja. A széthúzás tehát nem a pluralizmus szinonimája, ellenkezőleg, azt jelenti, hogy a pluralizmus nem működik.

A fenti megállapítások a romániai magyar közéletre is maradéktalanul érvényesek. Az RMDSZ kisajátította a képviseletet, melyet saját maga hasznára működtet. Akik pedig az RMDSZ által megszabott kereteken kívül vannak, előbb-utóbb dezintegrálódnak. A dezintegrációt, a romániai magyar társadalom széthullását éppen a politikai pluralizmus intézményesülése akadályozhatja meg, egy olyan közös, mindenki által elfogadott szabályrendszer felállítása, mely lehetővé teszi a demokratikus működést, a különféle, egymástól eltérő szempontok artikulálódását. Az RMDSZ kommunikációja által gyakran hangoztatott, a többségi román társadalommal szembeni eredményesség céljából fenntartani óhajtott politikai monopólium teljességgel elfogadhatatlan: a többséggel szembeni eredmény ugyanis nem fokmérője a demokráciának.

A demokrácia valódi fokmérője a már fentebb is említett szabályrendszer, amely egy átlátható, kiszámítható és minden, a politikai hatalom gyakorlásában részesedni kívánó szereplővel szemben egyforma kritériumrendszert állít fel. A pluralizmus intézményesülése természetesen nem jelenti azt, hogy egy teljesen tiszta, hófehér verseny alakul ki, viszont megteremti azt a keretet, létrehozza azt a versenypályát, amelyen a politikai küzdelemben részt venni óhajtó minden politikai aktor elindulhat.

Pluralizmus és demokrácia

Egy további szempont, mely a politikai pluralizmussal összefüggésben vizsgálható, arra a kérdésre keresi a választ, hogy a többpártrendszer kiépülése milyen mértékben hat egy politikai szervezeten belüli demokráciára. Hat-e a pluralizmus a szervezeten belüli demokrácia erősödésére? Véleményünk szerint mindenképpen igen. Már a megjelenő új politikai szervezet puszta léte, a beinduló rekrutációs folyamatok révén is. Továbbá nem hagyhatunk figyelmen kívül egy kevésbé etikus, de megkerülhetetlen tényt: a politikai migrációt. Ebben az esetben ez nagyon egyszerűen a következőképpen fordítható le: ha nem veszik figyelembe a véleményemet, átmegyek egy másik pártba. Kétségtelen tehát, hogy egy másik párt léte a romániai magyar közélet esetében is felszabadító erőként hatna, ennek tartalmi részét viszont az RMDSZ tagadja.

A romániai magyar pluralizmus lehetőségei ott érnek véget, ahol korlátai kezdődnek – fogalmazódott meg írásunk legelején. A korlátokat az RMDSZ állította fel, ezek megítélésünk szerint művi korlátok. A közösségi érdekérvényesítés az RMDSZ által fenntartott szabályok nélkül is működne. A politikai pluralizmus óhaja adott, az ezt szorgalmazó csoportok jól azonosíthatóak, jelen vannak. Intézményesül vagy sem a romániai magyar politikai pluralizmus? A kérdésre a jövő adhatja meg a választ. Amennyiben viszont az intézményesülés nem következik be, úgy ez súlyosan megboszszulja önmagát: ha nem jön létre egy minden szereplő által átlátható versenytér, úgy hamarosan szétszéledhet a ménes.

Orbán Balázs

A szerző politológus