Románia visszakéri Moszkvában őrzött kincseit

Moszkva azonban hallani sem akar a Bukarest által „lopott holmiként” emlegetett, jelenlegi becslések szerint több milliárd dollárra rúgó vagyon sorsának felemlegetéséről.

Az első világháborúban az Antant oldalán harcoló Románia 1916-ban, biztonsági okokból döntött nemzeti vagyonának a cári Oroszországba menekítéséről, amikor a Központi Hatalmak elfoglalták területe jelentős részét. A székhelyét Bukarestből Jászvásárra átköltöztető liberális Brătianu-kormány akkoriban az állam, a román Hohenzollern uralkodóház és a Nemzeti Bank teljes kincstárát átadta megőrzés végett Moszkvának. A két vonatszállítmánnyal – 1916 decemberében és 1917 júliusában –, összesen negyvenegy vagonnal elszállított kincstár oroszlánrészét a román jegybank, magánpénzintézetek és -társaságok, valamint magánszemélyek 93,4 tonnás, javarészt arany pénzérmékből és -rudakból álló készlete alkotta. Ezen túlmenően bevagonírozták a királyi család ékszereit, értékes festményeket, műtárgyakat, állampapírokat, ritka könyveket és egyházi dokumentumokat is. A vagyon sorsát a nagy októberi szocialista forradalom pecsételte meg. A bolsevik petrográdi kormányt rendkívül felbőszítette, hogy 1918-ban a román hadsereg annektálta Besszarábiát, emiatt megszakította diplomáciai kapcsolatait Bukaresttel, és lefoglalta a román állami kincstárat. Lev Trockij, a bolsevik kormány külügyminisztere akkoriban kijelentette, a vagyon érinthetetlen marad a román oligarchia számára, és azt a szovjetek kizárólag a román népnek fogják visszaszolgáltatni.

Moszkva az idők folyamán kétszer – 1935-ben és 1956-ban – mutatott hajlandóságot a román kincsek részleges visszajuttatására. Mindkét alkalommal mindöszsze állampapírok, kötvények, levéltári és egyházi dokumentumok, kevés arany pénzérme, továbbá festmények és műtárgyak kerültek vissza Bukarestbe. (Közülük jelentős értéket képvisel a legnagyobb román festő, Nicolae Grigorescu százhúsz alkotása és a huszonkét színarany műtárgyból álló, a köznyelvben A kotló az aranycsibékkel néven emlegetett, pietroaselei lelet, amelynek tizenkét darabja továbbra is Moszkvában „felejtődött”). A kommunizmus idején fel sem merült a közel száz tonna aranykincs témája, a ’89-es rendszerváltás után pedig alakult ugyan egy román és orosz történészekből álló vegyes bizottság, a testület azonban semmiféle következtetésre nem jutott. Titus Corlăţean külügyminiszter minapi kijelentésére, miszerint Bukarest sohasem fog lemondani vagyonáról, Alekszandr Lukasevics, a moszkvai külügyi tárca szóvivője úgy reagált: Oroszország lezártnak tekinti az ügyet, és jó lenne, ha Románia „nem hánytorgatná fel a múltat”. A téma terítékre kerülése kapcsán Cristian Diaconescu volt külügyminiszter, Traian Băsescu elnök tanácsadója viszont úgy vélekedett, hogy a kincsek visszaszerzésének ügyét kampánycélokból „melegítette fel” a balliberális kormány. Diaconescu úgy véli, Románia talán soha vissza nem térő alkalmat szalasztott el kincstára visszaszolgáltatására 1992-ben, amikor meg kellett volna vétóznia Oroszországnak a Nemzetközi Valutaalaphoz történt csatlakozását.