Pulzus

Ha pedig nemlétem okait kezdenénk firtatni, azt sütnénk ki, hogy minden egy bankkártyával kezdődött. Önöknek is van ilyen kártyájuk, mégis léteznek – zsörtölődhetnek most, és itt jó lesz megjegyezni: nem az elmém bomlott meg, amikor azzal a költőinek tűnő, de nagyon is prózai mondattal kezdtem ezt az írást, hogy nem vagyok.

Szóval a bankkártyával kezdődött minden, jobban mondva azzal, hogy a nevezett kártya lejárt, érvényét vesztette. Erről a bankautomata kijelzőjén megjelenő száraz, közlésjellegű feliratból értesültem, mely nyers fordításban tényleg csak annyit közölt velem, hogy a kártya lejárt.

Ez még önmagában nem nagy tragédia, gondoltam, hiszen a bank munkatársai bizonyára készségesek lesznek velem, amikor beállítok, hogy személyesen vegyem fel a számlámon szereplő összeget. Ennek ugye az a procedúrája, hogy oda kell adnom a személyi igazolványomat, amellyel bebizonyítom, hogy én tényleg én vagyok, aki tökéletesen megegyezik a bankkártyát birtokló személlyel, magyarán: nem loptam, hanem az enyém.

Át is adtam hát az igazolványt, amely igazolta, hogy én az a másik személy vagyok, akié a lejárt bankkártya, türelmesen végighallgattam a száraz, közlésjellegű szöveget, amely a bank harmincas éveiben járó sötét hajú, fehér inget viselő hölgy alkalmazottjából jött ki, és tudatta velem, hogy az új kártyám már valószínűleg kész is van, csak el kell utaznom abba a távoli városba, ahol az eredetit csináltattam, hogy kézhez kapjam.

Továbbá arról is tájékoztatott, hogy ha inkább másik számlát akarok nyitni náluk, azt is bátran megtehetem, sőt remek hitelkártyáik is vannak, amelyekben nekem az a jó, hogy ha nincs pénzem, akkor is vásárolhatok kedvemre, nekik meg az, hogy utána sokkal többet kell visszafizetnem, mint amennyit elvásároltam. A szövegek után végre elindult az a máig befejezetlen mozdulatsor, amely arra irányult volna, hogy a hölgy kezében lévő pénzem az én kezembe kerüljön át, az utolsó pillanatban azonban, amikor már nagyon közel volt az én kezem a hölgy kezéhez, és az abban lévő pénzhez, mely az enyém, hirtelen nagyon távol kerültem a céltól.

A hölgy észrevette ugyanis, amit én nem: lejárt a személyi igazolványom is, így mivel ezzel együtt én is érvénytelenné váltam, nem tudom igazolni, hogy én az a másik személy vagyok, akinek van egy érvénytelen bankkártyája, tehát nem költhetem el a saját pénzemet, sajnálja. A legjobb az egészben, hogy az ünnepek miatt azok a személyek sem dolgoznak, akik újból érvényessé tehetnének, így január 4-éig nem létezem. Jogosítványom nincs, az útlevelem évekkel ezelőtt lejárt, így alternatívám sincs arra, hogy másokkal elhitessem: létezem. Reggelente ellenőrzőm a pulzusomat. Még van.