2012. június 29., 10:332012. június 29., 10:33
A függőséget okozó szerekkel való ismerkedés a korai serdülőkor végén, 14-15 éves kor körül a legjellemzőbb. A serdülőkor egyrészt a szerek kipróbálásának az időszaka, másrészt ebben a periódusban a lelki egyensúly is labilisabb, ez pedig megmutatkozik a depressziós tünetegyüttes gyakoriságának emelkedésében is.
A szerek kipróbálásának leggyakoribb oka a kíváncsiság, ezenkívül a csoportnormáknak való megfelelési kényszer, továbbá a gondok elviselése és elfeledése, a feszültség levezetése, az imponálni akarás és az unalom mind-mind szerepet játszhat az első drogélmény megtapasztalásában. Ebben a szakaszban identitáskrízissel néz szembe a serdülő, hiszen miután a gyerekkor véget ér, kihívást jelent számára az új identitás kialakítása és stabilizálása.
A pubertáskor pszichológiai feladatai nagy terheket rónak mind érzelmileg, mind intellektuálisan a fiatalra, miközben megküzdési stratégiái vagy az énvédő mechanizmusai nem körvonalazódtak kellőképpen. Az identitás kialakítása a családi szocializációval veszi kezdetét, majd tovább fejlődik az intézményes nevelésben és az iskolarendszeren kívüli hatások eredményeképpen. A mai családok sokszor már nem tudják az óvó-értékközvetítő szerepet betölteni – ez egyrészt abból adódik, hogy a szülőknek a szükségesnél kevesebb idejük jut a gyermekükre, másrészt maguknak a szülőknek is problémát okoz a jelenlegi kihívásoknak való megfelelés.
Ez különösen a kábítószer-problémára igaz, hiszen a mai fiatal generáció családi modellként nem tudja átvenni az elutasító technikákat. A szülők nem mindig tudják, hogy a megelőzés érdekében milyen személyiségparamétereket kell erősíteniük gyermekükben – ennek következtében megnőtt a nevelési, oktatási intézmények személyiségformáló, készség-, képességfejlesztő, valamint értékközvetítő szerepe. Ez sikeres esetben a drogozással kapcsolatos „immunitás” kialakítását eredményezi, amely a pedagógus munkájának gyümölcseként is értékelhető.
Ideális helyzetben az egész iskola komplex nevelési hatásrendszerébe épül be a szerfogyasztással kapcsolatos egészséges pedagógiai állásfoglalás és gyakorlat. A drogprevenciós munka nem korlátozódhat egyetlen tantárgyra, és nem köthető egyetlen pedagógus személyéhez sem. Nem elhanyagolható az sem, hogy bármilyen segítő vagy fejlesztő program csak akkor lehet hatékony, ha figyelembe veszi a társadalmi tényállást is, ami esetünkben lehet a kérdőívek eredménye is, melyet itt bemutatunk.
Az Independence Zone nyolcadik éve a drog-, alkohol-, nikotin- és HIV-prevenciós szolgáltatások aktív képviselője a Félsziget Fesztiválon. Elsődleges célja, hogy aktuális információkat nyújtson azokról a szervezetekről, amelyekhez a fesztiválon résztvevők és bárki más fordulhat, akinek szüksége lehet ilyenfajta segítségre a továbbiakban. A 2011-es Félsziget Fesztiválon az Independence Zone-sátor a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem szociális munkás tanszéke, a szatmárnémeti és kolozsvári Caritas-szervezet, a Bonus Pastor Alapítvány, a Benone Egyesület, valamint a Maros Megyei Drogellenes Központ együttműködésével jött létre. Mi a Babeş–Bolyai Tudományegyetem végzős hallgatóiként voltunk e csapat tagjai, és úgy véljük, hogy az ott szerzett tapasztalatainkat kamatoztathatjuk a későbbi prevenciós munkánk során.
Ahogy az már megszokott volt az elmúlt években, az Independence Zone csapata kérdőíves felmérést végzett a fesztiválozók körében. A kérdőív első fele a megkérdezettek demográfiai adataira vonatkozott, mint például: nem, életkor, lakóhely, környezet, megye. A kérdőív második felében négy kulcstémát vizsgáltunk: dohányzás, alkohol-, drogfogyasztási szokások, valamint a depreszszió-tünetszint felmérése. A kérdőívek mellett a fiatalok válaszokat, visszajelzést, valamint személyre szabott tanácsadást is igényelhettek. Összesen 524 fesztiválozó töltötte ki kérdőívünket. A megkérdezettek 62%-a férfi, 38%-a pedig nő, minimális életkora 10 év, a maximális 55 év, az átlagéletkor pedig 21 év volt.
A többség 16 és 25 év közötti, tehát a válaszadók a tinédzserek és a fiatal felnőttek köréből kerültek ki leginkább, 44%-uk román, 6%-uk magyar. Az ország minden részéről érkeztek fesztiválozni, többségük Maros megyéből (15%), Hargita megyéből (11%) és Bihar megyéből (9%) érkezett, sőt Magyarországról, Németországból és Nagy-Britanniából is. A fiatalok számára a Félsziget Fesztivál évről évre jó kikapcsolódási lehetőséget jelent a barátok körében, távol a szülőktől, a „kontroll”-tól. A kérdőív a nikotin-, az alkohol- és a drogfogyasztást, valamint az ezekkel összefüggő depressziós tüneteket is felmérte.
A szűrőkérdések alapján a következők az eredmények: a fiatalok 19%-a fogyaszt drogot, 24%-a depressziótünetekkel küzd, 53%-a dohányzik és 85%-a fogyaszt alkoholt. Ezek az értékek azért fontosak, mert így ráláthatunk arra, hogy a mai fiatalok mikképpen viszonyulnak az egészségüket károsan befolyásoló szenvedélyekhez, de betekintést nyerhetünk abba is, milyen a lelki életük, lelki egészségük. Az eredmények alapján pedig azon is elgondolkozhatunk, hogy hogyan segíthet a pedagógus a kábítószer-fogyasztás prevenciójában.
A dohányzási szokásokat Fagerström nikotindependenciatesztje segítségével mértük fel. A válaszadók 47% nem dohányzik, 53% dohányzik. A 247 fiatal 1%-ánál nagyon erős függőségről, 13%-nál közepes és erős függőségről, 16%-nál enyhe függőségről beszélünk, és 70% nem tekinthető függőnek. Ez azt mutatja, hogy sokan dohányoznak, kipróbálják a cigarettát, főleg fesztiválok alkalmával, de nem láncdohányosok. Az alkoholfogyasztást a Cage-alkoholteszt alapján vizsgáltuk meg. A megkérdezett 15%-a nem fogyaszt alkoholt, a többi 85%-ka pedig szociális ivó. A 446 fiatal közül 24%-nak segítségre lenne szüksége az alkoholról való leszokáshoz, a többi 76% klinikailag nem jelentős függő. A drogfogyasztást a Cage-AID drogteszt (Brown és Rounds, 1995) alapján vizsgáltuk.
A megkérdezettek 19%-a fogyasztott, 81%-a nem fogyasztott drogot eddigi élete során. A válaszadók 6%-ának segítségre lenne szüksége a függőségüket illetően és 94%-ának nem jelentős a függősége. A kérdőív zárórésze a depressziós tünetekre vonatkozik, amit a rövidített, 9 tételes Beck- depresszióskálával (BDI) mértünk fel. A depresszió-tünetegyüttes összetevői: szociális visszahúzódás, a döntésképtelenség, az alvászavar, a fáradékonyság, a túlzott aggódás testi tünetek miatt, a pesszimizmus, az örömképesség hiánya és az önvád.
A rövidített Beck-depreszszióskála depresszió súlyossági kategóriái a következők: 0-9 pont – nem depressziós, 10-18 pont – enyhe depressziótünetet, 19-25 pont – közepesen súlyos depreszsziótünetet, a 26 fölötti pontérték súlyos depressziótünetet jelez. A klinikai validálás alapján a klinikai szintű depresszió határértéke a 19 pont. A megkérdezett fiatalok 3%-a súlyos, 4%-a közepesen súlyos, illetve 17%-a enyhe depressziótünetekkel küszködik, 76%-a pedig nem depressziós. A szolgáltatást igénybe vevők körében magasabb az enyhe depressziótünetek aránya, ezekre oda kell figyelni, mert könnyen súlyosbodhat a későbbiek során.
Az adatok statisztikai elemzése során kovarianciaszámításokat is végeztünk, a depressziótünetek és a különböző függőségek kapcsolatát vizsgáltuk. A hipotézis az volt, hogy a különböző függőségek – a nikotin, alkohol vagy drog és a depresszió – között pozitív összefüggés található. Az összefüggések vizsgálata során (kovariánsokra való ellenőrzés mellett) szignifikáns pozitív kapcsolatot találtunk az alkohol- és drogfogyasztás, illetve a depressziótünetek között. Ezzel szemben nem találtunk szignifikáns összefüggést a depresszió és a dohányzás között.
Az iskolai élet gyakorlata szempontjából a mentálhigiéné egészségközpontú szemléletmódot, erre vonatkozó elméleti, gyakorlati tudást jelent. Lényege és fő célja a diákok egészség-magatartásának kialakítása és fenntartása, ezen belül a lelki egészség megőrzése, a pszichikai jólét fokozása, a lelki jellegű vagy eredetű betegségek és problémák megelőzése, az enyhébb lelki, illetve a magatartási zavarok stigmatizációmentes felismerése és segítése.
Az iskola másodlagos szocializációs környezetként a mentálhigiéniát előtérbe helyező szemléletével biztosítja a diákok számára a megfelelő viselkedésminták elsajátítását, az erkölcsi értékek közvetítését, a különféle pszichikus készségek fejlesztését, ezenkívül javítja a diákok tűrő-, alkalmazkodó-, küzdő- és kompromisszumkészségét. Ha sikerül a gyermekekben, serdülőkben kialakítani egy egészséges életvezetési stílust, megküzdési stratégiát – például társas kapcsolatok kezelése konfliktushelyzetekben –, akkor ez lehet majd a felnőttkori egészséges életmód alapja. Ezen készségek, tulajdonságok eredményeképpen a sokszor reménytelen helyzetben is képessé válhat az egyén arra, hogy megbirkózzon a problémákkal, és ne a szerhasználatot válassza megoldásként.
Amennyiben a pedagógus drogfogyasztást észlel az iskolában, nincs feljelentési kötelezettsége. Feladata, hogy meggyőződjön arról, milyen típusú és mértékű drogfogyasztásról van szó. Ha súlyos esetről van szó – ami azt jelenti, hogy akadályozza a diákot mindennapi tevékenységének elvégzésében –, akkor fel kell vennie a kapcsolatot az iskolai szociális munkással vagy pszichológussal, amennyiben van ilyen az intézményben. Ezt követően közösen veszik fel a kapcsolatot a szülőkkel. A pedagógus támasznyújtó magatartásával segít az információgyűjtésben, az állásfoglalásban. Készen kell állnia a beszélgetésre, amennyiben a diák őt választja beszélgetőpartneréül.
Kulcsfontosságú, hogy ne ítélkezzék, hanem alkalmazkodjon a szituációhoz, és próbáljon segítséget keresni. Titoktartási kötelezettsége is van, ami feltételezi azt, hogy az esetet bizalommal kezeli. Amennyiben az osztályban előforduló drogprobléma gondot jelent az oktatómunkában, akkor a tanárnak tisztáznia kell a helyzetet, közös megbeszéléssel próbáljon kialakítani olyan hangulatot, amely lehetővé teszi, hogy mindenki a tananyagra figyelhessen. Objektív megközelítésben vázolja fel a helyzetet, ne ítélkezve vagy sajnálkozva. Amennyiben a pedagógus együttműködik a szülőkkel, illetve a szakemberekkel, a diák érdekében fog cselekedni.
Elengedhetetlen, hogy a pedagógusnak jó kapcsolata legyen az iskolai szakemberekkel (iskolai szociális munkás, iskolapszichológus, szociálpedagógus, gyógypedagógus) és tapasztaltabb tanár kollegákkal is, az is lényeges, hogy tudjon a városban működő drogfogyasztókkal foglalkozó szervezetekről is, ahova adott esetben átirányíthatja a diákot. Amennyiben minden iskola hangsúlyt fektetne a prevencióra, az egészségre nevelésre, valamint felismerné és támogatná a szakemberek e téren végzett munkáját, a jövőben kérdőíveink eredményei is biztatóbbak lehetnének.
Botházi Renáta, Ozsváth Anita, Mátyás Kinga, Krecsák Katalin, Dégi László Csaba (BabeŞ-Bolyai Tudományegyetem)
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Látogatottsági adatok