Pityu nyaralni készül

hol vagytok, ti színházaknak bársonyszékei, hol a sok kulturális esemény, hová tűnt mindenki a városból, hogy még a főtéren is alig találkozni emberekkel, mintha kiürült volna a település, s a lakók, mint valami vándormadarak, egyszer csak elrepültek távoli országokba, hol hideg van és levegő.
Mindent kipróbált, ami csak eszébe jutott: nyári szerelésre váltott – szandál, rövidnadrág, napszemüveg –, légkondicionáló berendezést akart szereltetni a szobájába (erről esztétikai meggondolások alapján tett le: hogyan nézne ki ott valami doboz?), hajat vágatott, fagylaltot evett, vízzel a kezében sétált, hideg sört ivott szomjúság ellen – néhány nap alatt azonban a teljes fegyvertárat kimerítette, tehetetlennek és kiszolgáltatottnak érezte magát. Mintegy önmaga vigasztalására felidézte ama bizonyos népmesét, amikor bebizonyosodik, hogy hiába a hőség, hiába a fagy, azért mégiscsak a szél a legnagyobb úr, mert ha lengedez a szellő, bizony süthet a nap, és a dermesztő hideg is enyhébbé lesz, ha a szél makacsul eláll. Titkon persze abban bízott, hogy valamiféle mágikus funkciója van a sokszor elmondott mesének, hátha meghallaná a szél őkegyelme, és kegyeskedne friss, hűvös légáramlatokat küldeni. De mindhiába. A kánikula fokozódott, Pityu keserű mosollyal nyugtázta, hogy előbb sárga, majd narancssárga jelzésű figyelmeztetést kapott az ország minden térsége, végső elkeseredésében pedig az Apokalipszis könyvét kezdte fürkészni, talán csak van valamiféle rejtett összefüggés a hőmérő higanyszálának emelkedése és az amúgy is elkerülhetetlen világvége között.
Érthető hát, hogy a lehető legnagyobb örömmel hallgatta barátját, aki közös kirándulást tervezett. Elégedetten nyugtázta, hogy mindenki ott lesz – legalábbis neki ezt mondta a szervezéssel megbízott Tücsök, aki éjszakai borgőzös énekléseiről kapta nevét. Fiúk és lányok, lehet majd múzeumot látogatni, de sörözni is, lehet fürödni, úszkálni, de mászkálni is, napozni és hűsölni, tüzet rakni és szállodaszobában pihenni, szalonnát sütni parázson és hagyományos svájci ételeket kóstolgatni. Ötletekben nem volt hiány, Pityu pedig mindegyiken fellelkesült. A svájci kirándulás terve hallatán arisztokrata hangsúllyal jelentette ki, hogy nyahalni csak egyszeh nyahal az embeh, különben is Svájc az Svájc, a hegyek hegyek, a sajt pedig finom. A görög tengerpart ugyancsak csábította: napsütés, gyönyörű nők, tenger, sziklák, ouzo, a földi tündérvilág – mondogatta. Hasonlóan izgalomba hozta a vízitúra: beülünk egy kajakba, barátom, és leevezünk a Tiszán. Kis fizikai megterhelés, hogy ne hízzunk el, esténként szalonnasütés, jobbnál jobb borokkal kísérve. Nincs is ennél jobb dolog a világon – szögezte le, és gondolataiban már krokodilokkal viaskodott, hatalmas viharban kormányozta a törékeny kis kajakot, emberek tucatjait mentette meg, csak úgy bámultak utána a királykisasszonyok… Tücsök barátja még a vidéki nyaralás gondolatát is felvetette, Pityu pedig végképp elragadtatta magát, zavartalan csendről, csöndesen hullámzó, mindenféle halfajtákkal telizsúfolt halastóról, évszázados fákról, frissen fejt tejről, a széna kellemes illatáról zengett ódákat.
Az ötletek napról napra gyarapodtak, egy idő után azonban Tücsök meghúzta a vészharangot. Nyakunkon az ősz, és még itthon vagyunk – mondta már-már riadtan. Pityut megdöbbentette a kijelentés, órájára nézett, mint mindig, valahányszor elmulasztott valamit, majd nyugodtan jelentette ki: minek ez a nagy sietség. Nyaralni megyünk, nem hajt a tatár – tette hozzá már-már felháborodottan. Tücsök azonban nem egykönnyen állt el szándékától: panaszos hangon ecsetelgette, hogy már július közepe, és még azt sem tudni, hol lesz a nyaralás, Svájcban-e vagy Görögországban, jelentkeznek-e a vízitúrára, vagy inkább a vidéki kikapcsolódást választják. És egyáltalán: szálláshelyet kell foglalni, el kell dönteni, hogy autóval megyünk vagy repülővel, mert ha ez utóbbival, akkor jegyet is kell váltani időben, de jól meg kell nézni, mert csak a fapados járatokkal éri meg, igaz, akkor meg tisztázni kellene, melyik reptéren landol, hiszen onnan még egy vagyonba kerülhet beutazni a városba, már ha bemegyünk, mert szállást még mindig nem foglaltunk, nem beszélve arról, hogy az étkezésről sincsen fogalmunk, hogy szállodában mennyi lehet. De autóval sem olyan egyszerű, sokat kell utazni, valahol útközben meg kell szállni egy éjszakára, ha nem akarjuk, hogy a sofőr elaludjon menet közben, ráadásul az üzemanyag is egyre drágul, a kőolaj világpiaci ára pedig a csillagos eget súrolja, valamit kezdeni kellene már az arabokkal.
Pityut láthatóan nem zavarták Tücsök aggodalmas kijelentései. Hozzászólásaiban csak azt hajtogatta, hogy ezek mind részletkérdések, apróságok, a lényeg, hogy jól érezzük magunkat. És ezzel mindenki egyet is értett. Csak akkor néztek egy nagyot, amikor Tücsök részletesen kidolgozott költségvetés-tervezete láttán Pityu sztoikus nyugalommal jelentette ki: neki erre nincs pénze, különben sem a nyaralás a lényeg, hanem, hogy jól érezzük magunkat.