Örömóda

Cimma vasárnap kora délelőttérkezett vissza a fiúkollégiumba, ésrögvest az elsőévesek hálóját vettecélba. Cimmát nem érdekelte, hogy többestésszínmű fáradt és pihegő szereplőihez nyit be(a Piroska és a farkas című népszínműpornóváltozatát a nagy sikerre valótekintettel egész héten játszatták afelsőbbévesek), akik ugyan fikáknak neveztetnek, ésa kiszolgáló személyzet státusátegész évben kénytelenek fogszorítvaellátni, és akiket e hétvégérejutalomként mentesítettek a kiszolgálásalól a nagyonnagy hajdúsógorok, Cimmátcsakis a maga zakuszkás kenyere érdekelte. Illetve azsem. Cimmát csakis az érdekelte, hogy benyisson. Nehézművelet volt a részéről, mert ahhoz, hogy benyiss,meg kell találnod a kilincset. Ahhoz, hogy megtaláld akilincset, többé-kevésbé fókuszálnodkell. Cimma egyszerűsített: beesett ajtóstul. Ígyesett. Cimma bent volt. Nincs mit köntörfalaznunk: Cimmaolyan részeg volt, mint a csap, mint a gödény,mint az albán szamár, Cimma a buszon errefelémegitta a flakon bort.
És akkor orgonázni akart.Cimma egyébként a ritmus szerelmese volt. Hol dobosnakkészült, hol basszusgitárosnak. A mostani koncertis a ritmus jegyében telt. Assszongya: végy hat fikát(a hetedik az ágy alatt, eleve nem bízott olyannegyedévesben, aki vasárnap délelőtt gajdolvafejeli le az ajtót), állítsd fel sorba őket,hajoljanak meg, fogják meg a bokájukat, és akkorkezdjük papuccsal verni a tomporukat: te vagy a dó, supp,dó, mondja a kishajdúsegg, te vagy a re, supp, re,mondja a kishajdúsegg, te vagy a mi, supp, mi, mondja akishajdúsegg, te vagy a fá, supp, fá, mondja akishajdúsegg, te vagy a szó, supp, szó, mondja akishajdúsegg, te vagy a lá, supp, lá, mondja akishajdúsegg, na, nem népzenét játszunk,hozzál nekem valami piát, intett Cimma kegyesen alának, kezdjünk hozzá.
„Mi-mi-fá-szó-szó-fá-mi-re-dó-dó-re-mi-mi-re-re...”,nyögte mind az öt fika, akinek a fenekére ütnek,az a hang, Kodály-módszer, némileg testreszabva. „Mi”, sírja az első, „mi”, „fá”,Cimma ért a zongorához is, „szó, szó”,szól, szól, szól, Kistarisznya a szóhang, Cimma szereti az ő hátulját ütni, ki tudjamiért, mert a szélén van, és azt látja?,szólszólszólszól, bőgnek is,„szó-fá-mi-re-dó-dó-re-mi-mi-re-re...”,Cimma bevadul, összevissza papucsozik, már vesetájoncsattog a papucs, hangzás alapján mintha egynekibőszült kántor verné szét kalapáccsala vidéki templom kivénhedt orgonáját,öröm oda.
Cimma kifárad. Cimma felfedezi ahetedik kishajdút, aki az ágy alatt röhögöttedenig. Ajjaj. Jujj! Merthogy megjött a lá a piával,no de hajdúbecsület is van a világon! Ha akollégák szívtak, akkor te is szívjál,horgad fel Cimmában az igazságérzet. Fogd meg azemeletes ágy tartóoszlopait! Fogd meg! Dülleszd kia feneked! Nézd meg szemközt a falat! Mit látszrajta? Semmit? Supp!
Na, ezt a rúgást tanítanilehetett volna. A kiskrapek a falon csillagokat lát.
Mindenki sír, mindenki röhög,békés vasárnapi délelőtt.