Nyugalom

Akkor szólalt meg, amikor felparancsolt a szobabiciklire. Asszisztense a mellkasomról egy alig használt borotvapengével két mozdulattal lehersentette a szõrt, szárazon, hogy a szondák vagy minek nevezett gumikorongok jobban tapadjanak. Azok továbbra sem akartak megállni a bõrömön, de a borotválásnak ettõl függetlenül meglett a hatása, mert attól tovafelé úgy égett a bõröm, hogy a mellkasi szúrásból már semmit sem éreztem. Egy gézdarabbal rám bogozták a drótokat, s indultam. Tekertem vagy tíz percet, ezalatt õk, a doki, az asszisztense s még egy doki, aki idõközben a szobába bejött, valami képernyõféleség fölé hajolva figyelték a fejleményeket olyan beleéléssel, mintha a Tour de France-on hajráznám le az utolsó métereken Lance Armstrongot. Na akkor most veselkedjen neki a Feleki-hegynek, jött közelebb a doki, és kapcsolt egyet a kereketlen bicikli sebességváltóján. Hû, az iskoláját, doktor úr, hát ez nehéz, már én sem vagyok huszonnégy éves legény… Nocsak, nocsak, biztatott, és megint visszaállt a képernyõ mögé. Valahol a döglesztõ környékén járhattam – azon a szakaszon, amelyikrõl számtalan méricskélés és szondázás dacára sem sikerült még senkinek kiderítenie, hogy az autók motorja miért fulladozik –, s éreztem, hogy ennyi voltam. Ekkor lépett be a szobába egy feketére festett hajú nõvér, aki olyan volt, hogy a betegeknek egybõl elmúlik tõle minden fájdalma. S hát még, amikor odaállt a hátam mögé, úgy tekertem a pedált, hogy perceken belül ott álltam már, ahol a Feleki-tetõn a lámpás kijelzõ villog, hogy: Figyelem, a sebesség öl! Szóval felértem a hegytetõn elhelyezett virtuális célba, s fehér-fekete kockás zászló híján a versenyt szervezõk avval állítottak le, hogy: Stop! Igaz, hogy egy kicsit sorbaálltam levegõért, de mire nem kellett már annyit kapkodnom érte, a rögtönzött konzílium megállapodott az egyöntetû szakértõi véleményben, miszerint kutya bajom. Hála legyen a drága jó Istennek, a mellkasi hasogatásnak semmi köze a szívemhez, hacsak annyi nem, hogy túlságosan zokon veszem a dolgokat. Ne stresszeljek tehát. Ha a fõnököm üvöltözik, ordibál és hisztizik, hagyjam, hadd tegye, majd megnyugszik, ha az asszony teszi, oda se neki. A kifizetetlen számláimat ott egye meg a rosseb, ahol vannak, a kibocsátójukkal együtt. Ha nincs pénzem benzinre, járjak gyalog, mert mindamellett, hogy gazdaságos, még egészséges is. Ha az autó nem bírja a hegyet és köhög, nem baj, a lejtõn majd vígan gurul. Ha esik az esõ, hull a hó, fúj a szél vagy süt a nap, ne törõdjek vele, mert azt úgyis a Legnagyobb Fõnök intézi. Aztán járjak sokat a természetbe, az erdõbe, a sétatérre, a patakpartra, a mezõre, egyáltalán, ki a szabadba, a levegõre, meccsre, focira, kézilabdára, kosárra, jégkorongra, de csak úgy lazán, ne vérmesen. Óvakodjak az italtól, mondtam, köszönöm, nem viszem túlzásba, de õk, hogy rendben, csak úgy mondták, s hogy azért jól van na, néha legyen egy-két pofa sör vagy kupa bor, sõt jó is, mert elõbbi nyugtat, utóbbiban pedig sok a vitamin. Komolyan. Úgy emlékszem, hogy gyermekkorom óta szófogadó vagyok, úgyhogy azóta nem idegeskedem. Ha jönnek a számlák, hát jönnek, ha esik, essen, ha havaz, hulljon, ha süt a nap, süssön, mert van ideje, ráér. Néha le-lejárok a folyópartra, ki az erdõbe, meccsekre, de tényleg csak lazán. Ha a kedvencek kikapnak, balflaszterek vagy hüpik, ha gyõznek, aranylábúak vagy istennõk. Ha az asszonyra rájön a zsörtölõdés s a vitatkozhatnék, majd elmúlik neki. Ha pedig a munkahelyemen nekem kell felvennem a telefonkagylót, amikor a kolléganõ éppen a boltba megy kifliért, észre sem veszem, hogy a betelefonáló tisztelt ügyfél kezitcsókolomot köszön. Ha meglepõdik a tenoromon, legfeljebb avval nyugtatom meg, hogy egy kicsit ugyan szõrös a sminkem, de ma én vagyok a szolgálatos titkárnõ.