Néniket a bácsiknak!

A 2005 tavaszán alakult zenekar – mely hobbizenekarnak indult, de ma már alig nevezhető annak, mivel lassan kiköveteli a Kispál és a Borz feloszlását követően megüresedett helyet a fesztiválok – az album előfutáraként már a tavalyi évben megjelentetett egy kislemezdalt, mégpedig Sirály címmel. A szerzemény nagy sikert aratott, és nem csak a rajongók körében, hiszen nagyon rövid idő alatt az országos rádiók egyik kedvencévé is vált, és máig gyakran hallható felvétel, többek között az MR2 Petőfi Rádióban.

Friss ízelítőnek október 19-én megjelenik az album második lemezelőzetes dala, az Olajoshordó, melyhez már egy videoklip is készült, egy gyermekeket segítő karitatív program keretében. A 2009-es Örökre szívembe zártalak után a Néniket a bácsiknak! már a harmadik lemez a Kiscsillag történetében, és bár sokan azt mondják, egy zenekar életében általában a harmadik album vízválasztó, hogy ez dönt el mindent. Úgy tűnik, Lovasiék egyáltalán nem tartanak ettől. A zenekarvezető szerint a két előző lemezhez képest sok az újdonság ezen az albumon. 

Két fontos különbség biztosan van: az új lemezem egy dalt (épp az Olajoshordó című szerzemény) Mihalik Ábel jegyez, másrészt itt van az első nagy ívű, vonósokkal felvett Kiscsillag-ballada (Elég a maradék). Szintén újdonság, hogy míg az előző két lemez esetében Tövisházi Ambrusra bízták a produceri feladatkört, most nincs producer, hanem csak a keverést végezte a két hangmérnök. A lemezről első pár hallgatás után nem igazán derül ki, hogy milyen koncepció alapján lett szerkesztve. Lovasi is nyilatkozott már arról, hogy nem tudják eldönteni, komolykodó legyen, vagy jópofáskodó, amolyan hedonista jellegű. Úgy tűnik, végső döntés nem született.

A rockosabb számokból kissé hiányzik a lendület, hiányoznak az igazán emlékezetes gitárriffek, a tempós Kit simogasson? vagy az orgonával „tarkított” Tudtam, hogy jönni fogsz című kifejezetten Kispálos dal viszont nagyon jó. A poénnak szánt Megjöttünk a nőkért is tisztességes, koncertindítónak első osztályú nóta, a Gyors autóval című szerzemény pedig szerintem a legjobb dal a lemezen (a Sirály mellett), s nagy kár, hogy az alapötlettől eltérően Ferenczi György szájharmonikás végül nem kapott szerepet a dalban.

Nehéz elképzelni, hogy egy Lovasi vezérelte zenekar egyszer is egy kifejezetten rossz lemezt csináljon. A 13 dalt tartalmazó Néniket a bácsiknak! sem az, viszont az említett dalokon kívül nem biztos, hogy bármelyikért is küzdeni fogok szilveszter éjszakáján a lejátszó előtt.