Négy könyv négy koncepciós perről

Teljes sikerrel, kétségtelen, ám e siker hátterében éjt nappá tevő kutatómunka áll, olykor az akadályoztatás szándékos, avagy bürokratikus akadályait is leküzdve. Amikor nemrég negyedik kötetének bemutatására meghívtuk

Sepsiszentgyörgyre, és rövid figyelemfelkeltő írásban jeleztem a szerző jövetelét, valamint a mára már 2632 oldalra terjedt négy könyv címét a megyei lapban, a Háromszékben, írásomnak ezt a címet adtam: Hazaárulók könyvbe írva. A szerkesztő ezt emígy módosította: Országárulók könyvbe írva. Mivel haza csak ott lehet, ahol otthon érezzük magunkat, úgy gondolom, a szerkesztő adta cím a helyes.
Valamennyi kötet felcíme: 1956 erdélyi mártírjai.

Az első a Szoboszlai-per anyagát foglalja magába az 57 vádlottal, akik közül tízet halálra ítéltek és kivégeztek. A második kötet alcíme: Az érmihályfalvi csoport. A 31 vádlott közül kettőnek kellett halállal lakolnia „bűnéért”. A Dobai-csoportról szóló harmadik kötetben nyolc magyar értelmiségi szenvedi meg Erdély gondját. A Sepsiszentgyörgyön bemutatott negyedik kötet a Fodor Pál-csoporttal foglalkozik, ebben a perben öt vádlottat ítél el a vésztörvényszék súlyos kényszermunkát jelentő évekre.

De Tófalvi Zoltán folytatja a munkát, s így más önéletrajzi és dokumentális jellegű könyvekkel kiegészülve teljes (vajon lehetséges?) képet kapunk majd azokról a rémálmokkal felérő évtizedekről, amelyeket átélnünk adatott. Természetesen itt és most lehetetlen alaposan kielemezni az eddig megjelent köteteket. Az idén a marosvásárhelyi Mentor Kiadónál megjelent, a Fodor Pál-csoportot bemutató negyedik, a korábbiakhoz hasonlóan „országárulással” foglalkozik, amely a trianoni, nemzetünk számára végzetesnek is mondható diktátummal függ össze.

Az utódálla-mokba szakadt mintegy hárommillió magyar soha nem tudott belenyugodni a győztes nagyhatalmak döntésébe. Az első (és második) világháború igazi vesztese Magyarország volt, ennek az igazságtalan döntésnek a helyrehozatala foglalkoztatja Fodor Pálékat. Fodor Pál mérnök eme gondjában három ferences páter (Szentmártoni Bálint, Hajdú Géza és Szőcs Ignác), valamint a református lelkész Csiha Kálmán (a későbbi püspök) osztozik.

Az ismert szociológus, dr. Jakabffy Elemér segítségével korabeli statisztikákhoz jutnak és – figyelembe véve a népességi eloszlásokat és arányokat – arra a következtetésre jutnak, hogy Erdély kettéosztása lenne az igazságos döntés, mégpedig lakosságáttelepítéssel, létrehozva két nemzetiségi többségű területet. Hogy elgondolásuk nem volt utópisztikus, erre történelmi bizonyíték is van, hiszen 1940-ben a két állam kormányküldöttsége a bécsi döntést megelőzően erről tárgyalt.

A két álláspont azonban oly mértékben különbözött, hogy egyezség nem jöhetett létre. (Lakosságcserék – területi engedmények nélkül – voltak a második világháború után is, valamennyi a vesztesek rovására.) A Tófalvi-könyv tartalmazza a kihallgatási jegyzőkönyveket, a tanúvallomásokat, az ítéletet, a fellebbezéseket, szerepel benne képmelléklet, az elítéltek rövid életrajza, helynévmutató. A maga nemében tökéletes munkát tarthatunk kezünkben.

Szerző: Puskás Attila