Ne tekintsük kiskorúnak a székely ifjúságot

Közéleti szerepvállalásom során sokszor szembesültem már a Magyarországról importált vádak erejével, de aztán mindig bebizonyosodott, hogy ezek a vádak gyengébbek, mint a józan ész, mint az erdélyi világ tapasztalata, mint kisebbségi létünk „kétszerkettője”.
Nem hiszem ugyanis, hogy székely ifjúságunk, azok a fiatalok, akik ellátogatnak az Erdélyi Magyar Ifjak táborába, szélsőséges gondolkozásúak lennének. Többségük barátkozni, ismerkedni és szórakozni megy, s nem kevesen vannak köztük azok, akik a székelyföldi nyári táborokat sorra járják, és kihasználják a nyár adta szórakozási és vitalehetőségeket.

Azoknak a fiataloknak, akik politikai véleményüket most formálják ki, egyáltalán nem baj, ha sokféle embert, politikust megismernek, ha véleményüket nyílt vitában alakítják ki, ha megtanulnak érvelni, mérlegelni. Én azt látom, hogy az ifjúság zöme elutasítja a politikai véleménydiktátumokat, maga akar dönteni, maga akar élni a véleményalkotás szabadságával. Sőt kifejezetten rossz néven veszi, ha meg akarják neki mondani, hogy mit gondoljon, kire szavazzon, miről mi legyen a véleménye.

Én ezt a politikával szemben támasztott mai elvárást nemcsak tudomásul veszem, de támogatom, hisz tudatos, vitázni, érvelni, magát megvédeni képes demokraták csak ilyen, felnőtten gondolkodó, felelős fiatalokból válhatnak. S hittel vallom, hogy ez a demokrata ifjúság el fog utasítani mindenféle véleménydiktátumot, jöjjön az a politikai paletta bármely széléről. Sőt azt is vallom, hogy a mai politikusoknak lenne mit tanulniuk fiataljaink nyitottságából, szellemi bátorságából, a másik megértésének vágyából.

Jó lenne, ha közéletünk szereplői néha ismét táborozó fiatallá tudnának válni, s le tudnának ülni a más véleményt vallóval beszélgetni. A végén hátha körvonalazódna a megegyezés, a közösség, s a mindent elutasítók is meglátnák az embert ellenfelükben, s a gyűlöleten felülkerekedne a megértés vágya. Az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórumot én egyébként egy ilyen, megegyezést és megértést teremtő lehetőségnek tartom.

Ezt azért írom, mert ennek az intézménynek az EMI résztvevője, így nem értem igazából, hogy azoknak, akik egy más fórumon a legmagasabb politikai szinten tárgyalnak az EMI-vel, mi bajuk lehet az EMI szervezte táborba látogató fiatalokkal. Miért kell székely ifjúságunkat leszélsőségezni azoknak, akik az EMI-vel egy asztalnál ülnek, s erdélyi magyar jövőnk irányairól közösen döntenek?

Szerintem ez sem nem őszinte, sem nem bátor magatartás. Ráadásul politikai haszonnal sem jár, sőt rombolja az erdélyi magyarság és benne az RMDSZ elnökválasztási esélyeit, csökkenti mozgásterünket.

Szerző: Borboly Csaba, a Hargita Megyei Tanács elnöke