Natas Komza szolgája

Egy februári éjszakán aztán eljött értem parancsolóm, a ropogó havon sokáig gyalogoltunk, mire elértük az erdőben az Isten-fennsík gránitfalán tátongó barlangszájat. Azóta ebben a barlangban élek, egyetlen feladatom, hogy minden idegszálammal Natas Komza kívánságait lessem. Bárhol bóklásszon is, ha gazdámnak valami eszébe jut, én kilométerekről is megérzem a kívánságát, és teljesítem azt.
Natas Komza a vidék rettegett banditája, valóságos király. Az emberek úgy félnek tőle, hogy inkább megnyúznák és besóznák magukat, minthogy az ő szeme elé kerüljenek. Natas Komzától még Kelupán Medejra zabolátlan kölykei is tartanak, ha gazdám szórakozni vágyik, besétál a szedett-vedett viskóik közé, szembe köpi az egész díszes csürhét, majd úgy nevet rajtuk, hogy többen megőszülnek közülük. Ha úri kedve úgy hozza, megparancsolja nekik, hogy feküdjenek a földre egymás mellé Ezratov kútjának peremén, majd sarkával az ádámcsutkájukon lépkedve járja körül a hatalmas kutat. Azt beszélik, még a homloka mögött is tart egy revolvert, ha meg akarod ölni, jobb, ha tizenkilenc életed van, mint a drágosréti macskának. A környékbeli asszonyok egytől egyig szerelmesek belé, ezek a szánalmas teremtmények mindenüket odaadnák, csak hogy a bokáját érinthessék Natas Komzának, bár még azt sem tudják biztosan, hogy férfi-e vagy nő. Ezt még magam sem tudom, pedig láttam már jó néhányszor. Fekete öltözete és a szemébe húzott kalap azonban nem sokat enged látni belőle, talán éppen emiatt rettegnek tőle az ellenségei. Habár rosszul mondom. Natas Komzának nincsenek ellenségei, csak férgek, akiket bármikor eltiporhat. A rabszolgája vagyok, amióta megszülettem. Boldog vagyok, amióta megszülettem.

Gora Seres, ez a zsebpiszoknyi tönkhuszár, ez a nudlikatona az én legnagyobb ellenségem. Gora Seres már évek óta azon mesterkedik, hogy hogyan tudná eltenni láb alól szeretett gazdámat. De nem fog neki sikerülni, annyit mondhatok. Már régen fenem rá a tőrömet, de Natas Komzának az a kívánsága, hogy abban a pillanatban öljem meg, amikor Gora rá emeli a fegyverét. Mostanában más kívánsága nincs is a gazdámnak, erre az egyetlen pillanatra várok. Ez a várakozás azonban kemény, megfeszített munka, semmi másra nem jut idő közben. Volt egy szeretőm, aki reggelente a harmatot nyalogatta le a testemről, de elküldtem, hogy semmi ne zavarhasson meg feladatom teljesítése közben. Szomjan is halt azóta szegény. Úgy ülök itt a tőrömmel a kezemben, mint egy várakozó csuka a hínárok között. Az a sorsom, hogy Natas Komza egyik idegszála legyek, hogy az őt fenyegető ingereket felfogjam. Egy napon, amikor Gora Seres már azt hiszi, győzött, én ott termek az utolsó pillanatban, ahogy a gazdám parancsolta. Ott termek, és belevigyorgok Gora Seres kitágult, félelemmel teli pupillájába, ő pedig utolsó másodperceiben még látni fogja, hogy én, Natália Lux oltottam ki az életét. Akkor majd letérdelek gazdám, Natas Komza elé, és ő eldönti, hogy lecsapja a fejemet, vagy engedi, hogy tovább szolgáljam. Ez lesz életem nagy napja.