Nagy Zsolt és a „stratégiai privatizációs dosszié” (2.)

Következésképpen láthatjuk, hogy az elemzett feltétel tekintetében a vádhatóság kizárólag utalást tesz bizonyos jogi rendelkezésekre, amelyek gyakorlatilag bűncselekmények széles kategóriáit foglalják magukban, ugyanakkor a bíróság arra sem veszi a fáradságot, hogy azonosítsa azokat a konkrét bűncselekményeket, amelyek elkövetése a csoport célját képezte.

Az elemzett bűncselekmény tárgyi elemeinek bizonyítása érdekében mellőzhetetlen követelmény azon bűncselekmények konkrét és egyenkénti azonosítása, amelyek a csoport célját képezték, illetve annak igazolása, hogy a vádlott ezen bűncselekmények elkövetésének céljából szándékosan vált a csoport tagjává, még abban az esetben is, ha nem kerül sor az illető bűncselekmények elkövetésére.

A bíróság kizárólag annyit jegyez meg az elsőfokú határozatban, hogy a külföldi szervezett bűnözői csoport célja a versenyen részt vevők ajánlataira vonatkozó nem nyilvános dokumentumok és adatok törvénytelen úton történő beszerzése a nemzetgazdaság stratégiai jelentőségű energetikai és telekommunikációs szektorainak privatizációja során. Anélkül, hogy konkrétan megnevezné azokat a bűncselekményeket, amelyeknek tárgyi és alanyi elemei megfelelnek a fentebb hivatkozott cselekményeknek.

A csoport célját képező bűncselekmények konkrét meghatározása a bűncselekmény minősítése szempontjából is fontos, ugyanis az új Btk. 367. § (2) bek. értelmében amennyiben a csoport célját egy olyan bűncselekmény képezte, amelynek felső büntetési határa nagyobb mint 10 év, a büntetési határok megemelkednek 3-tól 10 évig terjedő börtönbüntetésre.

2.4.) A szervezett bűnözői csoport szerkezeti felépítése

Fontos megjegyezni, hogy a szervezett bűnözői csoport létezésének egyik alapvető feltétele a jól kidolgozott szervezeti felépítés. Más szavakkal, minden szervezett bűnözői csoport hierarchikusan strukturált, ami azt jelenti, hogy minden tagnak megvan a jól meghatározott szerepe, illetve jól azonosíthatóak a vezetők és az ezek parancsait végrehajtó tagok.

Ezen feltétellel kapcsolatosan a bíróság kizárólag annyit említett meg, hogy a csoportot B. D. V. alakította meg, és egyben ő is volt annak a vezetője, S. S.-nek toborzó szerepe volt, míg Nagy Zsolt hierarchikusan magasabb pozíciót foglalt el, mint D. R. M., ugyanakkor kettőjük szerepköre részben kiegészítette egymást, anélkül, hogy bármilyen utalást is tett volna a többi tagok csoporton belül betöltött pozíciójára és szerepére.

A kijelentés, miszerint a csoporton belül Nagy Zsolt magasabb pozíciót foglalt el, mint D. R. M., ugyanakkor kettejük szerepköre kölcsönösen kiegészítette egymást, teljesen ellentmondásosnak hangzik, mivel a csoport egyik tagja nem lehet a másik fölöttese és egyben társa is a hierarchikus felosztásban.

III.) Az ügy során felmerült eljárásjogi kérdések vizsgálata

Fontos megjegyezni, hogy az új Be. 396 § (2) bek. egy olyan angolszász jogrendszerből átvett jogi mércét alkalmaz az elítélés megalapozásának tekintetében, amely a bün­te­tő­-
eljárási jogrendszerekben alkalmazott leg­szi­gorúbb jogi mérce. Ennek értelmében egy adott bűncselekménnyel vádolt személy kizá­rólag abban az esetben ítélhető el, ha minden ésszerű kétséget kizáróan (beyond a rea­sonable doubt) igazolható az eljárás folyamán beszerzett bizonyítékok alapján, hogy a cselekmény létezik, bűncselekménynek mi­nősül, és azt a vádlott követte el.

Következésképpen, amennyiben az eljáró bírákban a legkisebb kétely is felmerül a vádlott bűnössége tekintetében, az „in dubio pro reo” jogelv alkalmazása kötelező, azaz fel kell menteni a vádlottat. Ezt a mércét azért vezették be az angolszász jogrendszerben, hogy minél kisebb legyen annak a lehetősége, hogy egy olyan személyt ítéljenek el, akire vonatkozóan felmerül a bűncselekmény elkövetésének gyanúja, azonban bűnössége nem igazolható minden kétséget kizáróan.

A büntetőeljárás legfontosabb szabálya, hogy a vádlott bűnössége tekintetében kizárólag az eljárás során beszerzett bizonyítási eszközök alapján lehet dönteni, ellenkező esetben az eljárás elveszti tisztességes jellegét, és az önkényes jogalkalmazás síkjára léphet. Más szavakkal: az ítélethozatal során a bírónak félre kell tennie személyes meggyőződését, és kizárólag a bizonyítási eszközök alapján kell döntést hoznia egy másik személy szabadságára vonatkozóan. Amennyiben ez nem így történik, az évszázadok során kialakított jogállami struktúra kártyavárként omlik össze. Szeretném hangsúlyozni, hogy a büntetőeljárás tárgyát a „jogi tényállás” megismerése képezi, ami annyit jelent, hogy az eljáró bíróság kizárólag az ügyben beszerzett bizonyítási eszközök alapján dönti el, egy adott személlyel kapcsolatosan igazolható-e a vád tárgyát képező bűncselekmény elkövetése.

Tehát a bizonyítás során megismert „jogi tényállás” megegyezhet vagy sem a „valós, reális tényállással”, viszont a két fogalom a legtöbb esetben nem fedi egymást annak ellenére, hogy ez lenne az ideális eset. Azt próbálom érzékeltetni, miszerint én nem foglalok állást a volt miniszter reális bűnössége tekintetében, mivel nincs tudomásom arról, hogy az ügy tárgyát képező cselekmények hogyan is történtek meg a valóságban. Kizárólag azt tudom megállapítani, hogy a lefolytatott bizonyítási eljárás nem igazolta minden kétséget kizáróan Nagy Zsolt csatlakozását egy szervezett bűnözői csoporthoz és ennek támogatását.

A Be. 351. § (1) bek.-e értelmében a bírósági tárgyalás a kontradiktórius eljárás, illetve a közvetlenség elvének érvényesítésével zajlik. A közvetlenség elve azt hivatott biztosítani, hogy az eljáró bíróság döntését kizárólag a tárgyalás során megvizsgált bizonyítékokra alapozza. Az említett alapelv lehetővé teszi, hogy a tanács tagjai közvetlen módon, személyesen vizsgálhassák meg a bizonyítási eszközök hiteltérdemlőségét.

Az Emberi Jogok Európai Bírósága a Barberá, Messegué és Jabardo v. Spanyolország ügyben hozott határozatában kifejtette: amennyiben lehetséges, minden bizonyítási eszközt egy nyilvános, kontradiktórius és közvetlen eljárás keretében kell megvizsgálni. A Be. 143. § (2) bek.-e értelmében a telefonlehallgatásokról készült jegyzőkönyv mellé a vádhatóság köteles csatolni egy másolatot a beszélgetéseket tartalmazó optikai lemezről, mi több, amennyiben a bíróság azt elrendeli, az eredeti lemezt is be kell mutatni.

A jelen ügyben a bírói tanács tagjai nem hasonlították össze a telefonlehallgatásokról készült jegyzőkönyvek tartalmát azzal a hanganyaggal, amely alapján az említett jegyzőkönyvek készültek. Vagyis az eljáró bíróság nem tett eleget a közvetlenség elvének azáltal, hogy személyesen ellenőrizte volna le a telefonbeszélgetéseket tartalmazó optikai lemezeken szereplő, Nagy Zsoltra vonatkozó releváns hanganyag tartalmát, tekintettel arra, hogy a volt minisztert döntő mértékben ezen telefonlehallgatások alapján ítélték el.

Büntetőjogászi véleményem alapján a jelen ügyben egyetlen közvetlen bizonyíték sem támasztotta alá minden ésszerű kétséget kizáróan Nagy Zsolt bűnösségét. Az ügyben beszerzett bizonyítási eszközök alapján legfeljebb egy ésszerű gyanú merülhet fel a volt miniszter bűnössége tekintetében, amely elegendő lehet egy kényszerintézkedés foganatosításához, viszont kevésnek bizonyul egy minden ésszerű kétséget kizáró elítélés meghozatalához.

A bizonyítási anyagot tanulmányozva arra a következtetésre jutunk, hogy egyik vádlott-társ vagy tanú nyilatkozata sem támasztja alá Nagy Zsolt részvételét bármilyen szervezett bűnözői csoportban, mi több, az operatív megfigyelésekről készült jelentések sem képesek olyan jellegű bizonyítékkal szolgálni, amely alapján azonosítható lenne Nagy Zsoltnak az állítólagos csoport tagjaival történő néhány találkozásának tárgya. A számtalan telefonlehallgatások egyikében sem beszél Nagy Zsolt bármelyik vádlott-társsal olyan tényekről, amelyek tartalma alátámaszthatná a volt miniszter részvételét egy szervezett bűnözői csoportban.

Nagy Zsolt elítélése kizárólag olyan telefonlehallgatásokon alapszik, amelyben vádlott-társai állítanak róla különböző dolgokat, azonban ezen kijelentések valódiságát és a vádlott-társak szavahihetőségét semmilyen más bizo­nyítási eszköz sem támasztja alá. Ezen telefon­lehallgatásokról készült jegyzőkönyvek valójában nem tekinthetőek másnak, mint spontán módon tett vádlotti nyilatkozatoknak, amelyek valóságtartalmát szigorú ellenőrzés alá kell vetni, és önmagukban nem alapozhatnak meg egy elmarasztaló ítéletet más vádlott-társak tekintetében.

Amellett, hogy egy vádlott elítélése a fentihez hasonló bizonyítási eszközök alapján komolyan megkérdőjelezi a vádlott tisztességes eljáráshoz való jogát, a büntetőjog alkalmazásának teljes bizonytalanságához vezethet. Példának okáért tegyük fel, hogy egy ügyvéd annak érdekében, hogy minél több klienst toborozzon, a velük folytatott telefonbeszélgetések során tudatja, ismeri az ügy elbírálására kijelölt X nevű bírót, akire befolyást tud gyakorolni egy felementő határozat meghozatala céljából. A kliens beleegyezik és közli, hogy hajlandó ezt a megoldást támogatni. Felteszem a kérdést: ha az említett telefonbeszélgetést törvényes keretek között lehallgatták, jogosnak tűnik X bíró elítélése vesztegetés elfogadásáért két másik személy beszélgetése alapján, amennyiben lehet, hogy X-nek tudomása sem volt az ügyvéd által tett állításokról?

Ezek után minden olvasó, jogász és laikus válaszolja meg maga a kérdést, és döntse el, hogy véleménye szerint Nagy Zsolt elítélése jogilag megalapozott-e, vagy sem.

Kádár Hunor

A szerző ügyvéd, a Sapientia EMTE Jogtudományi Intézetének társult oktatója

Megjegyzés: a jelen tanulmányban felhasznált adatok és bizonyítási eszközök forrásául a legfelsőbb semmítőszék 2013. dec. 3-án hozott, 1081-es számú határozata szolgált.