Nacionalista-e a soviniszta?

Ez az egyszer így, másszor úgy netán azt jelenti, hogy a kettő ugyanaz? Mert ilyetén használatukból erre lehet következtetni. S a szélsőséges jelzőből talán arra kell gondolnunk, hogy ez csak mellékes, amolyan „díszítő” elem, s végső soron ezzel vagy e nélkül a nacionalista egyre megy?

Fogalomzavar?

Vagy inkább fogalomzavarról van szó? Tisztázzuk hát, ki a nacionalista! A felelet egyszerű: a nacionalizmus híve. De mi a nacionalizmus? Honnét ered, mi a jelentése ennek az idegen szónak? Mindkettő az 1. ’születés’, 2. átvitt értelemben ’nemzet, nép(törzs), népfaj’ jelentésű latin natio főnévből való újkori latinos képzés, valószínűleg a franciában, s onnan került a németbe, angolba, spanyolba stb. Melléknévi jellegű alapszava mindkettőnek a ’nemzeti’ jelentésű francia national, de az azonos alakú német, angol stb. is. Eddigi ismereteink szerint a nationalist [nésnăliszt] ’nacionalista’ írásban legkorábban (1715) az angolban, a nationalismus [nácionáliszmusz] a németben (1740) bukkan föl.

A nacionalizmus a magyarban 1809-ből mutatható ki először. Ekkor és később, a 19. század végéig jelentése ’az önálló nemzeti állam megteremtésére irányuló fokozott nemzeti érzés és öntudat’. Később alapvetően megváltozott, 1931–1938 között már ’más népek lebecsülésében és imperialista törekvésekben megnyilatkozó reakciós polgári ideológiai irányzat’. Amint lentebb kiderül, ez már a kommunista, szovjet felfogás. A nacionalista 1873-tól mutatható ki. Jelentése melléknévként 1951-ig (!) ’nemzeti’; 1931 és 1938 között viszont ’a (reakciós) nacionalizmusnak megfelelő’; főnévként ’a nacionalizmus híve’. A reakciós ismét szovjet, kommunista hatás.

Nyelvünkbe mindkét szó valószínűleg a németből került át. A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára szerint elítélő jelentésüket a politikai nyelvben kapták, mert a nemzeti, polgári állam létrejötte után a nacionalizmus elvesztette haladó jellegét, reakcióssá vált – ez ismét a kommunista belemagyarázás. [A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára, II. kötet, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1970. 991. E szótár szerint mindkét jelentése idézet a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetében levő akadémiai nagyszótár kéziratos anyagából.].

Mint láttuk, 1951-től a nacionalista, és amint látni fogjuk, ezzel egyidejűleg a nacionalizmus jelentése megváltozott. Pontosabban megváltoztatták, a kommunista eszmeiségbe ugyanis csak az internacionalizmus (’nemzetköziség’) és ennek híve, az internacionalista illett. A nacionalizmus és a nacionalista nem. Lenin egyik 1922-ben kelt írásában, de korábban is megemlíti ugyan, hogy „a nacionalizmus kérdésének elvont felvetése általában semmire se jó. Feltétlenül meg kell különböztetnünk az elnyomó nemzet nacionalizmusát és az elnyomott nemzet nacionalizmusát, a nagy nemzet nacionalizmusát és a kis nemzet nacionalizmusát” [V. I. Lenin: A nemzeti kérdésről és a nemzeti-gyarmati kérdésről. Politikai Könyvkiadó, Bukarest, 1958. 579.]. Ezt kiegészíthetjük azzal, hogy azért, mert a nagy nemzet nacionalizmusa türelmetlen, elnyomó, a kis nemzet beolvasztására törekvő, szélsőséges nacionalizmus, tömören sovinizmus, miközben ezzel ellentétben az elnyomott, beolvasztásra ítélt kis nemzet nacionalizmusa védekező, a nemzet, a kis nemzet és nemzeti tudatának fenntartására, megőrzésére törekvő. Ennek ellenére a szovjet meghatározás egy kalap alá vett mindenféle nacionalizmust, nacionalistát, és rosszalló, elítélő véleménye volt róluk. És ezt terjesztette úton-útfélen. Hozzá kell tennünk, hogy a nacionalizmus, a nacionalista lejáratásához minden bizonnyal az olasz fasizmus és a német nácizmus, e két, a szélsőségesnél is szélsőségesebb nacionalizmus – és román, magyar, horvát, szlovák, spanyol stb. származéka – jelentősen hozzájárult. Elég, ha a náci párt, a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt (Nationalsozialistische Deutsche Arbeiterpartei) nevét idézzük.

E mindenféle nacionalizmust, nacionalistát elmarasztaló nézet szerint – amelyet a második világháború után előbb szovjet megszállási, majd ennek „finomításával” befolyási övezetbe került országokban, így Magyarországon és Romániában a szótárak is visszhangoztak – a nacionalizmus ’törekvés a saját nemzet hatalmának más népek rovására való kiterjesztésére; a saját nemzet rosszul értelmezett szeretete, a munkásosztály megosztásának eszköze’ [Idegen szavak és kifejezések szótára, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1983. 568. és minden 1990 előtti kiadása]; ’nemzeti elkülönülést, más nemzetekkel szembenállást hirdető, a dolgozó osztályok érdekeit vélt nemzeti érdekeknek alárendelő burzsoá politikai és ideológiai irányzat’ [Magyar értelmező kéziszótár, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1972. 982. és utánnyomásai]. Román meghatározás szerint a naţionalism ’a polgárság ideológiája és politikája a nemzeti kérdésben, mely a polgárság érdekeit az egész nemzet érdekeinek tartja, és amely nemzeti gyűlöletre, más nemzetek vagy a nemzeti kisebbségek leigázására uszít’; a naţionalist ’1. a nacionalizmus terjesztője; 2. a nacionalizmus híve’ [Dicţionarul explicativ al limbii române ’a román nyelv értelmező szótára’, Editura Academiei Republicii Socialiste România, Bukarest, 1975. 584.].

Ma már nem csodálkozhatunk azon, hogy e téves nézet alapján Illyés Gyula sem tehetett mást, mint kijelentette, hogy nemzeti, aki jogot véd, nacionalista, aki jogot sért, holott az első ugyanaz, mint a második, idegen szóval. Bővebben pedig „a nacionalista jogot sért (más népekét, önző előnyért), a patrióta jogot véd (voltaképp nem is a maga népéét, hanem az Emberét, az Emberiségét)”. Ez viszont igen közel áll a szovjetek által lejáratott internacionalizmus értelmezéséhez: ’valamenynyi nép szabadságának és egyenlőségének, a népek együttműködésének és barátságának elve’ [Idegen szavak és kifejezések szótára, Akadémiai Kiadó, Bpest, 1983. 379.]. Illyés Gyula értelmezéséhez tegyük még hozzá azt is, hogy a patrióta és a nacionalista jelentése ugyanaz: ’hazafi’. Lásd lennebb.

Nacionalizmus- és sovinizmusdefiníciók

A Moldovai Köztársaságban a kommunista eszmeiségnek, a jelek szerint, a magyarországinál és a romániainál erősebb, máig tartó hatása van. Az ott nemrég napvilágot látott szótár a nacionalizmus eredeti jelentését és a bukott rendszer értelmezését egyaránt közli: naţionalism ’1. a nemzeti eszme, a saját nemzet szeretete, sajátosságai és hagyományai támogatásán alapuló meggyőződés, törekvés, politikai gyakorlat; 2. kizárólagos és túlzó értékelése mindannak, ami a saját nemzethez tartozik, a saját nemzetet jellemzi; 3. a saját nemzet érdekeinek eltúlzása más nemzetek kárára, ami lehetőséget teremt a belföldi és az államok közötti összeütközések kitöréséhez’. [Dicţionar explicativ ilustrat al limbii române, Arc & Gunivas, Kisinyov, 2007. 1221.].

1989 után azonban az egykori szovjet megszállási, majd befolyási övezet országaiban volt egy olyan, amilyen rendszerváltozás, s a szótárak ez időtől a kommunista értelmezés nélküli címszavakkal látnak napvilágot. Így a 2003. évi Magyar értelmező kéziszótár is: nacionalizmus ’1. a(z egységes) nemzetállam kialakítására, védelmére törekvő politikai és ideológiai irányzat; 2. a nemzeti azonosságtudatot erősítő, illetőleg erre törekvő szemlélet, magatartás’. [II., átdolgozott kiadás, Akadémiai Kiadó, 958.]. A második egyáltalán nem rosszalló, elítélő, hanem alapvetően elismerő minősítés. A nacionalista pedig ennek az eszmeiségnek a követője. E meghatározás mellett szól a szovjet megszállástól mentes spanyolországi Baszkföld egyik – eddig kormányon levő, az idei márciusi parlamenti választások eredményeként ellenzékbe került – baszk pártjának neve: Baszk Nacionalista Párt (Partido Nacionalista Vasco), az ugyancsak spanyolországi, legnagyobb galiciai (így, i-vel írandó!) ellenzéki párt, a Galego Nacionalista Tömb (Bloque Nacionalista Galego) neve.

A nacionalista valódi jelentése tehát egyértelműen ’nemzeti’. Lásd lennebb is.

A román értelmező szótár új kiadása is mellőzi a korábbi hozzáállást: naţionalism ’a nemzeti törekvéseknek és jogoknak a (néha túlzott) védelmére alapozott politikai tan’; naţionalist ’a nacionalizmus terjesztője; melynek alapja a nacionalizmus, vagy amely támogatja a nacionalizmust; a nacionalizmusra vonatkozó’ [Dicţionarul explicativ al limbii române (’A román nyelv értelmező szótára’), II. kiadás, Univers Enciclopedic, Bukarest, 1996. 670.].

De hadd idézzünk még néhány nem kommunista elvek alapján szerkesztett, régebbi és újabb, felvetésünket alátámasztó szótárt.

Kissé elnagyolt, egyoldalú Lazăr Şăineanu magyarázata: naţionalism ’egy nemzet sajátos vonása’; naţionalist ’egy nép (a román) egységének híve’ [Dicţionar universal al limbei române. Scrisul Românesc, Craiova, 1929. 420.].

nacionalismo [nászionálíszmo] ’1. egy ország lakosainak ragaszkodása önmagához és mindenhez, ami hozzá tartozik; 2. a nemzetet minden szempontból magasztaló tan, vagy amely tan ugyanígy, ennek híveit nagyra becsüli’; nacionalista [nászionálisztá] ’a nacionalizmus híve’ [Diccionario de la lengua espańola, Real Academia Espańola, Madrid, 1956. 910.].

nationalisme [nászionálízmă] ’a saját nép erős szeretete’; nationalist ’ [nászionálíszt] ’buzgó hazafi’ [Prof. Dr. A. Weijnen: Nederlands Woordenboek ’holland (értelmező) szótár’ Uitgeverij het Spectrum N.V., Utrecht/Antwerpen, 1969. 184.].

Kuba az 1960-as években ugyan kommunista ország lett, de szovjet megszállás nélkül, ami a szótárírásban is észrevehető: nacionalismo [nászionálíszmo] ’1. a saját nemzet szeretete; 2. azok tana, akik mindent előnyben részesítenek, amit a saját nemzet érdekének tartanak’; nacionalista [nászionálísztá] ’a nacionalizmus követője’ [F. Alvero Francés: Diccionario manual de la lengua espańola, J–Z, Editorial Oriente, Santiago de Cuba, 1979. 528.].

Figyelemre méltó az ugyancsak latin-amerikai brazil meghatározás: nacionalismo [năszjunălízmu] ’1. előnyben részesítése mindannak, ami egy nemzet sajátja, melyhez [valaki] tartozik; 2. hazafiság, hazaszeretet; 3. a nemzeti hagyományok újjászületése iránti vágyakozáson alapuló politikai tan; 4. az idegen elnyomásnak alávetett nemzetek politikai követelései; 5. egy ország valamennyi tevékenységi területe – ipar, kereskedelem, művészetek – államosításának politikája’ [Aurelio Buarque de Hollanda Ferreira: Pequeno Dicionário Brasileiro da Língua Portuguęsa, Companhia Editora Nacional, Săo Paulo, 1972. 837.].

nationalism [nésnălizm] ’egy ország népének, szokásainak, nyelvének fontosságába, továbbá függetlenséghez való jogába vetett erős hit. Ez a hit néha figyelmen kívül hagyja más országok jogait’ [The Holt Intermediate Dictionary of American English. Holt, Rinhart and Winston, Inc., New York, Chicago, San Francisco, Toronto, London, 1966. 520.]

naciismo [náciíszmo] (’nacionalizmus’) ’1. misztikus alapú politikai tan, mely szerint a nemzeti hagyomány mindig előnyben részesítendő, és a nemzeti törekvések mindig igazabbak minden más nemzet törekvéseinél’; naciisto ’a nacionalizmus híve’ [Plena Ilustrita Vortaro de Esperanto, Sennacieca Asocio Tutmonda (’ nemzeten kívüli, nemzet nélküli világszövetség’), Párizs, 1970. 723.].

A francia–magyar nagyszótár a kádári Magyarországon készült, mégis a kommunista nézettől mentes francia értelmezést kellett kifejeznie: nationalisme [nászionálízm] ’1. nacionalizmus; 2. hazafiság’ [Eckhardt Sándor (szerkesztésében): Francia–magyar szótár. Harmadik, függelékkel bővített kiadás. II. kötet, J–Z. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1973. 1277.].

Azokra a megnyilvánulásokra, melyeket nálunk hol nacionalistának, hol szélsőséges nacionalistának minősítenek, más meghatározás, a sovinizmus alapján álló soviniszta illik. Ebben valamennyi, régebbi és újabb, fönnebb idézett szótár egyetért: 

sovinizmus ’más népeket lenéző, a felsőbbrendűség hite és a fajelmélet alapján álló, gyűlölködő, szélsőséges nacionalizmus’ [Magyar értelmező kéziszótár, 1972. 1218. és utánnyomásai].

sovinizmus ’más népeket lenéző, valamely nemzet vagy nemzetiség felsőbbrendűségét hirdető, gyűlölködő, szélsőséges nacionalizmus’ [Magyar értelmező kéziszótár, II., átdolgozott kiadás, 2003. 1193.].

sovinizmus ’más népek elleni gyűlöletet szító, a nemzeti felsőbbrendűséget hirdető szélsőséges nacionalizmus’ [Idegen szavak és kifejezések szótára, 1983. 768.].

sovinizmus ’a népek közti gyűlölködést szító, szélsőséges nacionalizmus’ [A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára, III. kötet, Akadémiai Kiadó, 1976. 578. E szótár szerint jelentése idézet a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetében levő akadémiai nagyszótár kéziratos anyagából.].

şovinism ’maradi, haladásellenes politika, egy nemzet más nemzetek fölötti felsőbbrendűségének ellenséges kinyilvánítása, a fajgyűlölet, a nemzeti kizárólagosság kinyilvánítása’ [Dicţionarul explicativ al limbii române ’A román nyelv értelmező szótára’, Editura Academiei Republicii Socialiste România, 1975. 929.].

şovinism ’maradi politikai nézet, magatartás, egy nemzet más nemzetek fölötti felsőbbrendűségének kinyilvánítása, a fajgyűlölet, a nemzeti kizárólagosság kinyilvánítása’. [Dicţionar explicativ ilustrat al limbii române, Arc & Gunivas, Kisinyov, 2007. 1963.].

chauvinisme [sovinízm] ’túlzó (türelmetlen) hazafiság’ [Eckhardt Sándor (szerkesztésében): Francia–magyar szótár. Harmadik, függelékkel bővített kiadás. I. kötet, A–I. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1973. 335.].

chauvinismo (csovinísmo) ’túlzó, szélsőséges nacionalizmus’ [F. Alvero Francés: Diccionario manual de la lengua espańola, J–Z, Editorial Oriente, Santiago de Cuba, 1979. 222.].

chauvinismo (sovinízmu) ’túlzó, szélsőséges nacionalizmus’ [Aurelio Buarque de Hollanda Ferreira: Pequeno Dicionário Brasileiro da Língua Portuguęsa, Companhia Editora Nacional, Săo Paulo, 1972. 272.].

sovinismo (soviníszmo) ’féktelen, türelmetlen, túlzó hazafiság, amely öszszetéveszti a hazaszeretetet a más országok gyűlöletével és megtámadhatóságával’; sovinisto ’a sovinizmus híve’ [Plena Ilustrita Vortaro de Esperanto, Sennacieca Asocio Tutmonda (’nemzeten kívüli, nemzet nélküli világszövetség’), Párizs, 1970. 1068.].

Azok a román lapok, amelyek a székelyföldi területi önkormányzat igényével kapcsolatban időnként „székely nacionalizmust” emlegetnek, kétszeresen tévednek: 1. a székely nem külön nemzet, mert magyar, 2. így nem létezik székely nacionalizmus, amit persze e lapok a kommunista belemagyarázás szerint a románságra, az országra törő halálos veszedelemként értelmeznek.

A 2008. március 15-én Kolozsvárt, a Széchenyi téri magyarellenes tüntetésen elhangzott „Halál a magyarokra!”, „Ki a magyarokkal az országból!”, a több ízben is fölbukkant „Halál a magyarokra!” falfelirat, a Fő téren áprilisban elhangzott „Magyarország szar ország!”, a magyarverések, a felvidéki és délvidéki hasonló megnyilvánulások ezzel szemben nem nacionalisták, hanem egyértelműen soviniszták, résztvevői, elkövetői ugyancsak. Értelmetlen tehát a nacionalistát továbbra is a kommunista meghatározás szerint használni, fölösleges és kár összemosni a szélsőséges nacionalistával, vagyis – tömören – a sovinisztával.

Asztalso Lajos

A szerző közíró, helytörténész