Műanyag sziget, gumikacsák

A világ gazdagjai, multimilliomosok és milliárdosok nem próbálják megvásárolni a területet, hogy aztán golfpályákkal, ötcsillagos szállodaláncokkal, játékbarlangokkal, klubokkal, luxusnyaralókkal, kikötőkkel, strandokkal, vidámparkokkal és éttermekkel építsék be a területet, ahová, ha a Bermudát, a Fülöp- és Hawaii-szigeteket, Bécset, Prágát, Pozsonyt, Budapestet már halálra unták, kiruccanhatnak golfozni, ötcsillagos szállodában lakni, szerencsejátékot játszani, klubokban szórakozni, luxusnyaralókban tespedni, kikötőkben kikötni, strandokon fürdeni, vidámparkokban vidámnak lenni és éttermekben enni.

Nem akarják odavinni az elkényeztetett gyerekeiket, hogy fagyizabálás közben azt mondogassák nekik: ez a mi szigetünk, gyerek, akkora, mint Grönland, mi vagyunk a legjobbak, apád egy hős személy, anyád pedig a legdrágább ember a világon.

A szegények, csórók, csövesek, nélkülözők, bagóért hajtók, béka segge alatt küszködők, egyszóval a vesztesek nem álmodoznak arról, hogy hajótörés után kisodródnak a senki szigetére, ami akkora, mint Grönland, egy dögös nővel/férfival (kinek mi), akivel boldogan élhetnek, gondtalanul, a tenger gyümölcsei táplálják, a fák árnyéka öltözteti majd őket. Erre a szigetre senki nem gondol vágyakozva, senki sem szeretné látni, kikötni rajta, oda költözni vagy birtokolni.

A senki szigete az Atlanti-óceán közepén, a partokról induló áramlatok által feltorlaszolt műanyag palackok milliárdjaiból áll össze. Talán ott van a kavalkádban a palack, amiből a málnaszörpöt vagy a limonádét szürcsöltük ki egy forró nyári napon, az, amelyik kihullott a táskazsebből kirándulásaink során, az, amelyiket egy útszélen láttunk az elsuhanó autóból vagy autóbuszból. Ady is megmondta: „Kraszna, Szamos, Tisza, Duna óceánig hordják…”.

Földrészeink már voltak, mért ne lehetne műanyag részünk is, mondá az Úr, és lőn. Persze, ha ilyen ütemben nő tovább a Föld népessége, elképzelhető, hogy előbb-utóbb ez az elhallgatott és elkerült sziget is benépesül. Kis műanyag házakból bújnak majd elő a műanyag sziget kis műanyag emberei. Műanyag labdákkal labdáznak majd, műanyag kapukra lőnek műanyag gólt. Műanyag teát isznak, műanyag sütit esznek hozzá, műmosollyal szemlélik majd a nagy kék óceánt a kis műanyag szemeikkel. Végül is a világ kicsi, rég nem kell 80 nap a körülutazásához, minden terület értékes és fontos.

Ja és a gumikacsák… Egy hajótörés alkalmával a tengerbe ömlött egy hajórakománnyi gumikacsa: kis sárga gumikacsák ezrei, melyek az áramlatokkal keringenek az óceánon. Ilyen hír is volt. Minden évben, amikor a gumikacsák elúsznak a pillepalacksziget mellett, ünnepséget lehet majd szervezni a természetkedvelő műembereknek. De ez csak egy poénos, irreális, alacsonyan szálló plasztik jövőkép.